Ősidők óta nem tettem fel új receptet. Ősidők óta nem is főztem…normálisat. Ma az ebéd párolt zöldség volt halrudacskákkal, nem a konyhaművészet csúcsa, de mostanság csak ennyi telik tőlem.
A hányingerek már kezdenek múlni a 12. héthez közeledve, talán a főzési kedvem is visszatér lassan. Ennek első jele ez a süti, amit a Nők Lapja Konyha júniusi számából néztem ki. Igazából a recepten szinte semmit nem változtattam (kivéve, hogy elhagytam a tetejéről a vágott mandulát és nem friss meggyet használtam), csak a papucsformát cseréltem le rácsosra, nosztalgiából. Rajongok a meggyes rácsosért, amit általában benzinkúton szoktam venni, ha hosszú utak közben megállunk tankolni és már nem bírok az éhséggel. Tudom, hogy kicsit mű, és hogy biztos tele van adalékanyaggal, de ez van, ha meglátom, veszem és eszem.
Azt azért el kell, hogy meséljem – szégyen ide vagy oda -, de a puding csak második nekifutásra sikerült. Valamiért nem vagyunk jóban a puding, meg én. Önmagában nem is nagyon szeretem, legfeljebb valamilyen desszert kiegészítőjeként tudok róla gondolkodni, de hogy én csak úgy magában pudingot egyek, az nem nagyon megy. Pedig rém egyszerű, tudom, de mégis elrontottam. Tanulság: ha egyszer Doktor Oetker azt mondja, hogy hideg tejben kell csomómentesen elkeverni a pudingport, akkor ne zuttyantsam bele az éppen forrás előtt álló tejbe, és persze ezek után ne csodálkozzak azon, hogy az egész egy csomós massza lesz.
Egy szónak is száz a vége, jöjjön a süti, ami nem sikerült rosszul, de legközelebb leveles tésztával fogom kipróbálni, hogy még jobban hajazzon a benzinkutas mű sütire.
Hozzávalók (16 darabhoz):
Tésztához:
50 dkg liszt
5 dkg vaj
2,5 dl tej
2,5 dkg élesztő
1 kk só
3 dkg cukor
Azt azért el kell, hogy meséljem – szégyen ide vagy oda -, de a puding csak második nekifutásra sikerült. Valamiért nem vagyunk jóban a puding, meg én. Önmagában nem is nagyon szeretem, legfeljebb valamilyen desszert kiegészítőjeként tudok róla gondolkodni, de hogy én csak úgy magában pudingot egyek, az nem nagyon megy. Pedig rém egyszerű, tudom, de mégis elrontottam. Tanulság: ha egyszer Doktor Oetker azt mondja, hogy hideg tejben kell csomómentesen elkeverni a pudingport, akkor ne zuttyantsam bele az éppen forrás előtt álló tejbe, és persze ezek után ne csodálkozzak azon, hogy az egész egy csomós massza lesz.
Egy szónak is száz a vége, jöjjön a süti, ami nem sikerült rosszul, de legközelebb leveles tésztával fogom kipróbálni, hogy még jobban hajazzon a benzinkutas mű sütire.
Hozzávalók (16 darabhoz):
Tésztához:
50 dkg liszt
5 dkg vaj
2,5 dl tej
2,5 dkg élesztő
1 kk só
3 dkg cukor
Töltelékhez:
1 üveg magozott meggybefőtt
1 tasak vaníliás pudingpor
4 dl tej
3 ek cukor
tojás a tészta megkenéséhez
A tejet meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és egy evőkanál lisztet, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam, hogy felfusson az élesztő (kb. 10 perc).
A lisztbe belekevertem a sót, majd elmorzsoltam benne a vajat. Robotgéppel a lisztet és az élesztős tejet kicsit összedolgoztam, majd- apró dolgos-szorgos kezek segítségével - készre gyúrtam.
Kb. egy-másfél órát hagytam kelni.
Közben a töltelékhez megfőztem a pudingot…kétszer. Mire a tészta megkelt, a puding langyosra hűlt.
A tésztát még egyszer átgyúrtam, majd két részre osztottam, hogy könnyebben tudjak vele dolgozni. A fél adag tésztát kinyújtottam és 8 téglalapra vágtam. A téglalapokat a feléig derelyevágóval becsíkoztam. Az egyben maradt felére ráhalmoztam kb. 2 kiskanál pudingot, megszórtam 5-6 szem meggyel és a tészta rácsozott felét ráhajtottam, majd a széleit jól összenyomkodtam. Egy kicsit még hagytam kelni a tésztát.
Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam a batyukat, a tetejüket megkentem felvert tojással és 170 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem őket (ez kb. 20-30 percig tartott). Két adagban sültek meg.
