Stíriai metélt

Másfél hete Szilvinél voltunk kismama napon, és stíriai metélttel nyűgözött le Bennünket. A nevét már hallottam, de enni még nem ettem soha. Azt tudtam, hogy édes tésztaféle és végül is a vargabéleshez hasonló.

Gondoltam előbb-utóbb nemcsak az evését, de az elkészítését is ki kell próbálnom. A hétvégén kaptam Anyukámtól fél kiló házi túrót, Anyósomék aszaltak NagyMazsolának szőlőt, a többi hozzávaló meg volt általában van itthon, úgyhogy a keddi ebéd sorsa eldőlt.

El kezdtem a neten keresgélni, de nagyrészt „hamis stíriai metélt” címszavakba ütköztem, én pedig nem akartam kompromisszumot kötni, úgyhogy elővettem az egyik klasszikust: Horváth Ilonát, és az Ő receptje alapján készítettem el.

Az eredmény nem lett túl édes, de ennek azért örültem, mert így mindenki a saját szája íze szerint utóízesíthette, és a házi lekvár is jobban passzolt hozzá.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg tehéntúró
1 tojás
20 dkg liszt
1 ek tejföl
csipet só

Hozzávalók az „öntethez”:
3 tojás
3 dl tejföl
4 dkg vaj
2 ek cukor
½ citrom reszelt héja
egy nagy marék mazsola

A túrót nem passzírozgattam szitán, inkább merülő mixerrel összeturmixoltam egy tojással, szerintem a végeredmény hasonló, de számomra kisebb macerát jelentett. A többi hozzávalót hozzáöntöttem a tojásos túróhoz és tésztát gyúrtam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, derelyeszaggatóval kb. 1 cm széles metéltre vágtam és enyhén sós vízben kifőztem. Nagyon oda kell rá figyelni, mert nem kell túl sokáig főzni. Amikor megfőtt, leszűrtem.

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a puha vajjal, a cukorral és a tejföllel kikevertem, majd hozzákevertem a mazsolát és a tojásfehérjét. Összeforgattam a kifőzött tésztával és kivajazott, morzsával megszórt tűzálló tálba öntöttem. 180 fokos sütőben kb. 30-40 perc alatt arany barnára sütöttem. Langyosan, porcukorral meghintve volt a legfinomabb.

Imádom a vargabélest, de azért a stíriai metélt simán versenybe száll vele.