2011. január 28., péntek

Karamellmisu

Az egész egy kis dulce de lechecel (cukrozott sűrített tejet – én 3 tubusból csináltam elsőre - kellett üvegtálba nyomni, majd az üvegtálat bele kellett tenni egy tepsibe, ami köré forrásban lévő vizet kellett önteni, majd 2 órán keresztül kb. 200 fokos sütőben sütöttem úgy, hogy fél óránként átkevertem) és a nyers tojástól való félelmemmel kezdődött. Félreértés ne essék, használok nyers tojást, miért ne használnék, sőt meg is eszem, hiszen imádom a tiramisut, csak azt nem tudom, hogy a Mazsolák mikortól ehetik meg…persze úgy hogy ne legyen belőle gond.


Az aprótalpúaknak még csak korlátozott mennyiségben adtam nyers tojást, elsősorban akkor fordul elő, amikor ott lábatlankodnak körülöttem a konyhában és majd megvesznek azért, hogy kikanalazzák a nyers süteménytésztás keverőtálat vagy lenyalják a fakanalat.
A félelmeim miatt tiramisu helyett a hétvégi vendégségre karamellmisut készítettem: a tojást lecseréltem a hűtőben lapuló maradék dulce de lechére (Sűrű, világos barna karamellizált massza, ami szerintem rengeteg lehetőséget rejt magában – amikor elkészült omlós tésztába töltöttem. Csináltam banános és mandulás változatot is, de a mandulás volt csak igazán finom, a banános felejthetőre sikerült.) és jócskán került még bele tejszínhab is.

Szerintem az ötlet jó volt, bár Férj szerint az eredeti tiramsum utánozhatatlanul finom és ez a karamellás változat inkább csak ezüstérmes.
A babapiskótát házilag gyártottam NagyMazsola mogyoróallergiája miatt.

Hozzávalók:

Babapiskótához:
5 tojás
10 dkg cukor
13 dkg liszt

Áztatáshoz:
kb. 2 dl tej
rumaroma

Krémhez:
5 dl tejszín
16 dkg mascarpone (mert ennyi volt otthon)
7 dkg krémsajt (mert ennyi volt otthon)
10 dkg dulce de leche
1 cs. zselatin fix
3 tk. porcukor
tetejére cukrozatlan kakaó vagy fahéj

A hozzávalókból babapiskótát sütöttem: a cukor felével kemény habbá vertem a tojások fehérjét, a cukor másik felével a tojások sárgáját habosítottam ki. A két tojáskeveréket összeforgattam, majd óvatosan belekevertem a lisztet is. Habzsákból babapiskótákat nyomtam sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kb. 20-25 db lett belőle.


A tejszínt kemény habbá vertem 2 tk. porcukorral és a zselatin fixszel. A mascarponét, a krémsajtot és a dulce de lechét habverővel krémesre kevertem, majd a tejszín felével összeforgattam. A maradék tejszínbe belekevertem még egy tk. porcukrot.


A babapiskótákat beáztattam rumaromás tejben és leraktam belőlük egy sort egy üvegtálba. Rákanalaztam a dulce de lechés krém felét, jöhetett egy újabb sor beáztatott piskóta, majd újabb krém. A tetejére rákentem a porcukros tejszínt, majd a felét megszórtam kakaóporral, a másik felét pedig fahéjjal (mind a kettő passzolt hozzá).

Örömhír


Ez most nem egy jól sikerült vacsora feletti örömről szól, hanem arról, hogy a karácsony és szilveszter közötti pihenős napokat kórházban töltöttem. Hogy miért örülök annak, hogy egy nem túl komfortos intézmény falai között átaludhattam a szilvesztert? Azért mert közben ott szuszogott mellettem egy icipici lény: PiciMazsola, akinek egyelőre a gasztronómiai élményt még az anyatej jelenti - remélem még jó sokáig -, de azért hagyja, hogy anyukájának legyenek gasztronómiai kiruccanásai.
És hogy mit tud 1 hónaposan? Tud nagyokat aludni, tud jókat enni, ha a nagyok hagyják és nem másznak evés közben a fejére - vagy az én fejemre -, hangos üvöltésével fel tudja hívni magára a figyelmet, tud mosolyogni és le tudja venni az anyukáját és az apukáját a lábáról.


Pár kép ízelítőnek:
Egyszóval immár nagycsaládosok lettünk, annak minden szépségével, előnyével és persze nehézségével. Kár, hogy türelmet nem árulnak bezacskózva, kilóra a közértben...vennék pár kilót.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...