Ez most nem egy jól sikerült vacsora feletti örömről szól, hanem arról, hogy a karácsony és szilveszter közötti pihenős napokat kórházban töltöttem. Hogy miért örülök annak, hogy egy nem túl komfortos intézmény falai között átaludhattam a szilvesztert? Azért mert közben ott szuszogott mellettem egy icipici lény: PiciMazsola, akinek egyelőre a gasztronómiai élményt még az anyatej jelenti - remélem még jó sokáig -, de azért hagyja, hogy anyukájának legyenek gasztronómiai kiruccanásai.
És hogy mit tud 1 hónaposan? Tud nagyokat aludni, tud jókat enni, ha a nagyok hagyják és nem másznak evés közben a fejére - vagy az én fejemre -, hangos üvöltésével fel tudja hívni magára a figyelmet, tud mosolyogni és le tudja venni az anyukáját és az apukáját a lábáról.
Pár kép ízelítőnek:
Egyszóval immár nagycsaládosok lettünk, annak minden szépségével, előnyével és persze nehézségével. Kár, hogy türelmet nem árulnak bezacskózva, kilóra a közértben...vennék pár kilót.
Hát az annyira aranyos, amikor a két "nagy" az arcába hajolva vizsgálgatja, hogy ez meg itt micsoda?
VálaszTörlésNagyon szép családod van :)