Háromcsillagos clafoutis

Tavaly vagy tavalyelőtt nyáron sütöttem már clafoutist, ha jól tévedek Stahl Judit Gyors édességek c. könyvéből. Mély nyomokat hagyott bennem, csak sajnos nem azért mert finom lett. Az ötlet maga nagyon jó: sűrű palacsintatésztaszerűség, friss gyümölcs, és mindez a sütőben összesütve. A végeredmény elsőre mégsem aratott sikert. A hiba talán abban volt, hogy nem fekete cseresznyéből sütöttem, hanem a roppanós korai fajtából, de azt hiszem a tésztája sem volt az igazi.

Idén tavasszal hiper olcsón (ez persze relatív, eredeti árukhoz képest voltak „olcsóak”) lehetett szakácskönyveket venni az alexandrán, kihasználva az alkalmat be is szereztem Gordon Ramsay Négy évszak ízekben c. könyvét. Igaz, hogy a receptek között van egy pár, amiknek neki se kezdenék (főleg az alapanyagbeszerzés nehézségei miatt), de édességekben egész „hétköznapi”, értve ezalatt, hogy nem kell elmenni a világ végére, hogy összeszedjem a hozzávalókat.

Ebben a könyvben is van egy clafoutis recept, csak a klasszikus cseresznyét sárgabarackra cserélte le. Már az első lapozgatáskor elhatároztam, hogy ha a sárgabaracknak nyáron szezonja lesz, akkor nekiveselkedek újra, hátha megvan a kulcs – azaz a recept – a jó clafoutishoz. És igen. Annak ellenére jó volt, hogy kicsit túlsütöttem és pirított mandula helyett egyszerűen darált mandulát (kiegészítve pár szem mogyoróval a mandulakészletek kimerülése miatt) tettem bele. A cukor mennyiségét legközelebb csökkenteni fogom, mert egy hangyányit édes lett. Az eredeti recept 48-50 %-os tejszínt ír, nekem csak 30 %-os volt, de egyébként sem tudom, hogy itthon lehet-e kapni – bolti forgalomban - ilyen magas zsírtartalmú tejszínt.

Egy macera van csak vele, hogy 24 óra pihentetési időt ír, vagyis kicsit előre kell vele tervezni.

Be kell, hogy valljam, hogy ennek az édességnek nemcsak a sárgabarackszezon az apropója, hanem az új sütőformácskáimnak a felavatása is, amit az IKEA-ban zsákmányoltam.

Ha hétfő este látott valaki egy ugráló, lelkesedésében a bőréből majdnem kibújó nőszemélyt a budaörsi IKEA-ban a konyhafelszerelési osztályon, na az én voltam. Kati barátnőm megrökönyödve nézett, hogy lehet egy vacak porcelán bigyóért ennyire megveszni. Meglehet…
És láss csodát, a piacot elárasztották a mini porcelán sütőformák, mert ma a MOM Parkban láttam hasonlóakat, csak éppen nem 14 cm-es, hanem 10 cm-es átmérővel (kb. 2500 Ft/4 db). Ott az ugrálás elmaradt és persze a vásárlási is, mert azért annyira nem vagyok elvetemült…bár egy díszes teáskanálnak nagyon nehezen tudtam ellenállni egy régiség bolt előtt ácsorogva, mert néha nagyon hiányzik egy-egy szép evőeszköz az ételfotóimhoz. Na sebaj, az majd egy következő projekt lesz.

4 db 14 cm-es piteformában sütöttem ki a clafoutist, és NagyMazsolára tekintettel csak kettőbe tettem mandulát. A hozzávalóknál mégis úgy adom meg az adagokat, mintha mindegyikbe tettem volna.

Hozzávalók:

5 dkg darált mandula
1 ek liszt
csipetnyi só
10 dkg cukor
2 egész tojás
3 tojássárga
250 ml tejszín
8 szem barack
vaj a formák kenéséhez

Összeturmixoltam a cukrot, a tojásokat, a tojássárgákat és a tejszínt, majd hozzáadtam a darált mandulát, a lisztet és a sót. Egy napra hűtőbe tettem.

Másnap a sütőt 200 fokra melegítettem, kivajaztam a mini piteformákat, a barackokat negyedeltem és a formákba rendeztem, ráöntöttem a tésztát és addig sütöttem, amíg a tészta meg nem szilárdult és meg nem emelkedett. A „háromcsillagos” séfünk fagylaltot vagy creme fraiche-t ajánl hozzá.