Édes után sós csigabiga - tonhalas pizzatekercs

Gyors és gyerekbarát vacsora kellett a maradék paradicsomleves mellé. Volt a hűtőben egy csomag elfekvő Tante Fanny friss pizzatészta, de egyrészt paradicsomszószt nem volt kedvem kutyulni, másrészt napok óta szemeztem a spájzban lévő tonhal konzervvel, hogy valamibe bele kellene csempészni, így született meg az ötlet a pizzatekercsre. NagyMazsola lelkes segedelmével és kóstolgatásával nagyon gyorsan elkészültünk, sőt amíg a pizzacsigák sültek, addig összedobtunk egy fahéjas/kakaós tekercset is, ha már olyan jól belejöttünk a tekergetésbe.

Ha lett volna itthon, még tettem volna bele pár szem mini mozarella golyót is, bár megszórhattam volna egy kis reszelt sajttal a tetejét, de ez most főleg lustaságból elmaradt.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny friss pizzatészta
15 dkg tonhalkonzerv (olajban eltett)
4 szem koktélparadicsom
2 szál újhagyma
10 szem magozott fekete olajbogyó
2 ek tejföl
kb. 0,5 dl tejföl
1 kk oregáno

A paradicsomokat negyedeltem, az újhagymákat felkarikáztam, az olajbogyókat felaprítottam. Aztán minden összekevertem. A keverékkel megkentem a kiterített pizzatésztát, szorosan feltekercseltem, daraboltam, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a csigabigákat. Kicsit meg is igazgattam a tekercseket, hogy szebb formájuk legyen. Kb. 190 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem őket.

Fahéjas csigabiga Stahl Judit módra

Kiscsaládom tegnap kimenőt kapott…vagy inkább fordítva? Mindenestre valami kényeztető sütivel akartam Őket hazavárni. Kakaós csigára gondoltam, mivel a tészta anélkül elkészül a kenyérsütő gépben, hogy nagyon oda kellene rá figyelnem. De csak gondolat szintjén maradt a dolog, mivel az élesztőm beadta a derekát a penészgombáknak (szégyen ide vagy oda, de nagy ritkán akad a hűtőmben kósza, elfelejtett dolog, ami aztán már csak arra jó, hogy a kukában landoljon), zacskós élesztőből meg kifogytam. Ha a kelt tésztáról le is kellett mondanom, a csigákról nem akartam. Eszembe jutott, hogy Stahl Judit Gyors édességek c. könyvében van egy pikkpakk elkészíthető, élesztőmentes csigarecept: dán fahéjas tekercsek néven fut.

A tészta tényleg villámgyorsan összeállítható, és ha valakinek van kedve a tölteléket kedvére variálhatja: én a fahéj mellett el tudtam volna viselni benne egy kis darált diót, de NagyMazsola miatt ez szóba se jöhetett. Természetesen ez a tészta se lenne rosszban a kakaós-cukros töltelékkel, de kókuszos, túrós vagy akár mákos-lekváros változatot is el tudok képzelni. Határ a csillagos ég.

Praktikussági okokból (és készlethiányból) annyit változtattam, hogy nem kristálycukorral, hanem porcukorral kevertem össze a fahéjat, viszont fahéjból a biztonság kedvéért szórtam bele még egy kávés kanállal (2 helyett 3 került így bele), illetve a tetejére már nem tettem a tejszínbe barna cukrot (2 evőkanállal írta az eredeti recept), mert azt gondoltam, így is elég kalória lesz benne.

Hozzávalók:

10 dkg vaj
40 dkg liszt
1 kk sütőpor
½ kk szódabikarbóna
5 dkg cukor
15 dkg joghurt
1 ½ dl tej
10 dkg porcukor
3 kk őrölt fahéj
4 ek tejszín

A tésztához a vajat folyósra olvasztottam és amíg a többi hozzávalót összemértem langyosra is hűlt. A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a cukrot egy tálba öntöttem és elvegyítettem. Majd hozzáadtam a joghurtot, a tejet és 3 ek híján a kihűlt olvasztott vajat. Összegyúrtam a tésztát (nagyon könnyen ment, gyorsan lehetett vele haladni). Lisztezett deszkán kb. 30x30 cm-es négyzetté nyújtottam.

A kihagyott 3 evőkanál vajjal megkentem a kinyújtott tésztát, megszórtam a fahéjas porcukor keverékkel (egy kanál hátával könnyen el lehet oszlatni egyenletesen a vajas tésztán a porcukrot) és szorosan feltekertem. A recept szerint ennyi tésztából 12 csiga jön ki, így először feleztem a tekercset, aztán a feleket is feleztem, végül a negyedeket harmadoltam. Ezzel a módszerrel viszonylag egyenletes méretű csigákat kaptam.

A csigákat nem túl szorosan egy sütőpapírral bélelt tepsibe rendeztem és 190 fokra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Kiscsaládom igen örült a meglepetés sütinek. Az adag kiválasztásánál annyit viszont mindenképpen vegyünk figyelembe (a család méretét és sütikapacitását is figyelembe véve), hogy ez a süti igazán frissen finom, másnaposan még ehető, de harmadnap- mivel annyira gyorsan elkészíthető - inkább süssünk egy új tepsivel.

Májpástétom variciók (hagymás, kakukkfüves-mazsolás, narancsos)

Szombat délután van, a Mazsolák alszanak. Remek alkalom (lenne) egy kis bloggolásra. Igen ám, de nem találom az elmúlt hónapokban készített - két bejegyzéssel korábban említett - ételfotóimat, Férj, aki még segíthetne a felkutatásban, a Balatonon szedi ki a stéget a jeges vízből. Pedig csináltam klassz csokis-szilvás kuglófot és a már említett szülinapi tortákat is lefotóztam.

"Bánatomban" előbányásztam pár régi fotót, ami nagyon kedves a szívemnek, és még azelőtt készültek, hogy elkezdtem volna közszemlére tenni a főztömet. A pástétomok egy nőpartira készültek anno és házi brióst (ha jól emlékszem Fűszeres Esztertől kölcsönzött receptből) is sütöttem hozzá, mert hát házi pástétomhoz gondoltam házi "alátét" dukál. Azt hiszem már említettem, hogy szeretek a Barátnőimnek főzni, sokat és sokfélét. Kilencen járunk össze rendszeresen és ha kilencünk nincs is teljesen más ízlése, azért vannak kiugró "ellentétek".

A pástétom variációkból nálam a narancsos volt a favorit, de a Többieknek inkább a hagymás és a kakukkfüves-mazsolás jött be. Nem vagyunk egyformák.

Az arányokra nem esküdnék meg majdnem egy év távlatából, de igaz az egyik főzési "alapszabály", amitől sokan idegbajt szoktak kapni: fűszerezés "ízlés szerint".



Hozzávalók (hagymás, kakukkfüves-mazsolás, narancsos):

30-40 dkg csirkemájat megtisztítottam az inaktól, hártyáktól, majd falatnyi darabokra vágtam. A májdarabkákat több részletben kisütöttem olajon (esetleg tehetünk az olajba egy kis vajat is). Ha szeretnétek hagymás változatot is készíteni, akkor dobjatok az olajba egy-két nagyobb gerezd fokhagymát héjastul, ami a sütés végére klasszul megpuhul. Amikor kisült az összes máj, pürésítettem az egészet kb. 2 ek. vajjal és ½ dl tejszínnel (csinálhatjuk késbetétes robotgéppel vagy villával, attól függően, hogy mennyire akarjuk darabosra).

A hagymás változathoz olajon ½ fej apróra vágott vöröshagymát dinszteltem, az olajban kisült fokhagymát kinyomtam a héjából. A vöröshagymát, a fokhagymát összepürésítettem a májjal. Tettem bele sót, borsot, majorannát (ízlés szerint). Apróra vágott lilahagymával és petrezselyemmel (elhagyható) díszítettem.

A kakukkfüves-mazsolás változathoz 1 ek mazsolát beledobtam egy kis csészébe, öntöttem rá 2-3 ek konyakot (ha nincs otthon konyak, akkor helyettesíthetjük vízzel), és betettem a mikróba addig, amíg felforrt a konyak (vigyázzunk, hogy a mazsolák meg ne égjenek!). A mazsolát, 1-2 ek friss kakukkfüvet (ha nincs friss, jó a szárított, de akkor szerintem elég belőle 1 kk-nyi) összepürésítettem a májjal, és tettem még bele sót.

A narancsos változathoz 3-4 ek frissen facsart narancslével és 1 kk reszelt narancshéjjal összepürésítettem a májat. Tettem bele sót. Lehet beletenni konyakban forralt mazsolát is.

Ha a pástétomok nem elég krémesek akkor tegyünk még bele vajat és/vagy tejszínt.

Stíriai metélt

Másfél hete Szilvinél voltunk kismama napon, és stíriai metélttel nyűgözött le Bennünket. A nevét már hallottam, de enni még nem ettem soha. Azt tudtam, hogy édes tésztaféle és végül is a vargabéleshez hasonló.

Gondoltam előbb-utóbb nemcsak az evését, de az elkészítését is ki kell próbálnom. A hétvégén kaptam Anyukámtól fél kiló házi túrót, Anyósomék aszaltak NagyMazsolának szőlőt, a többi hozzávaló meg volt általában van itthon, úgyhogy a keddi ebéd sorsa eldőlt.

El kezdtem a neten keresgélni, de nagyrészt „hamis stíriai metélt” címszavakba ütköztem, én pedig nem akartam kompromisszumot kötni, úgyhogy elővettem az egyik klasszikust: Horváth Ilonát, és az Ő receptje alapján készítettem el.

Az eredmény nem lett túl édes, de ennek azért örültem, mert így mindenki a saját szája íze szerint utóízesíthette, és a házi lekvár is jobban passzolt hozzá.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg tehéntúró
1 tojás
20 dkg liszt
1 ek tejföl
csipet só

Hozzávalók az „öntethez”:
3 tojás
3 dl tejföl
4 dkg vaj
2 ek cukor
½ citrom reszelt héja
egy nagy marék mazsola

A túrót nem passzírozgattam szitán, inkább merülő mixerrel összeturmixoltam egy tojással, szerintem a végeredmény hasonló, de számomra kisebb macerát jelentett. A többi hozzávalót hozzáöntöttem a tojásos túróhoz és tésztát gyúrtam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, derelyeszaggatóval kb. 1 cm széles metéltre vágtam és enyhén sós vízben kifőztem. Nagyon oda kell rá figyelni, mert nem kell túl sokáig főzni. Amikor megfőtt, leszűrtem.

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a puha vajjal, a cukorral és a tejföllel kikevertem, majd hozzákevertem a mazsolát és a tojásfehérjét. Összeforgattam a kifőzött tésztával és kivajazott, morzsával megszórt tűzálló tálba öntöttem. 180 fokos sütőben kb. 30-40 perc alatt arany barnára sütöttem. Langyosan, porcukorral meghintve volt a legfinomabb.

Imádom a vargabélest, de azért a stíriai metélt simán versenybe száll vele.

Szürke szamár a ködből...

Lassan több mint két hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta.

Augusztusban azért nem, mert alig voltunk otthon és közben még az „építkezés” (igazából egy majdnem kész lakás befejezésébe vágtuk a fejszénket) is folyt.

Szeptemberben még mindig építkeztünk, de közben költöztünk is, bár a konyha csak félig volt kész, mert bútor ugyan volt, de a konyhagépek és a mosogatótálca szállítása csúszott, aztán meg lettek ugyan konyhagépek, de szét kellett kapni a konyhát vízbekötési problémák miatt. De aztán szerencsére minden jóra fordult!

Az október pedig kipakolással, átpakolással, rendszerezéssel telt/telik, és nem utolsó sorban az új konyhánk belakásával. Ideteszem, odateszem, rendezgetem, hogy minden kéznél legyen. Van klassz párásítós sütőnk és indukciós főzőlapunk, ami szerintem egy csoda (alig fordulok el, máris felforral egy liter vizet), még nincs szagelszívónk, de annyi baj legyen,főzés közben kinyitom az ablakot.

Augusztusban arról szerettem volna írni, hogy a balatoni nyaralás kóstolgatással telt. Én a Balatont nézni szeretem, sétálni a parton, hekket enni sült krumplival, nézni, ahogy a gyerekek molyolnak a parton és élvezik hullámokat. Elmentünk Köveskálra a Kővirág Étterembe (http://www.kali.hu/szallas/kovirag/), amit minden arrafelé kirándulónak csak ajánlani tudok. Voltunk pár cukrászdában is: a veszprémi Maci Cukrászda egy csalódás volt (gondoltam, ha már szerepel az Anna, Peti és Gergőben, hát betérünk a gyerekekkel), talán a pogácsájuk volt kivétel, azt jó szívvel tudom ajánlani, a füredi Bergmann cukrászda az áraival biztos vezet a környéken, a sütijük nem volt ugyan rossz, de a fagyi nem nyújtott semmi kiemelkedő élményt, viszont a pogácsákat náluk is érdemes megkóstolni. És ha már akaliban jártunk nem maradt el a nagyvászonyi vajas kifli beszerzése sem, kész voltam lemenni érte a helyi kisboltba – persze annyira nem volt azért hősies tett, mivel hogy kocsival mentem - , hogy legyen a reggelihez, mert hát igen jó.

Wellneseltünk pár napot egy négy csillagos zalakarosi szállodában, ami gasztronómiailag nem volt egy nagy élmény, de ezt már megszoktam. Csillagok ide vagy oda a szállodai "étkeztetés" tömegétkeztetés, így senki ne várjon csodát. De legalább nem volt rossz (a reggeli svédasztalra kitett mini péksütik egészen finomak voltak...ha éppen frissek voltak), mert sajnos múltkorjában Sopronban is és Egerszalókon is belefutottunk egy-egy igen pocsék menüsorba.

Az utóbbi időben, ha készítek valami újdonságot, az általában édesség, valószínűleg annak örömére, hogy a terhességi cukorbetegség valami csoda folytán most harmadszorra elkerült, és mert volt rá alkalom: Férj születésnapja, NagyMazsola születésnapja, „örülünk hogy beköltöztünk és köszi, hogy segítettetek” családi ünnepség.

Így az elkövetkező bejegyzések nagyrészt arról fognak szólni, hogy miket sütöttem az elmúlt pár hétben, de eddig időhiányból, lustaságból nem kerültek fel a blogra, és édesség dömping várható. Bár ahogy itt írogatok megkívántam egy tál friss pogácsát…