Lassan több mint két hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta.
Augusztusban azért nem, mert alig voltunk otthon és közben még az „építkezés” (igazából egy majdnem kész lakás befejezésébe vágtuk a fejszénket) is folyt.
Szeptemberben még mindig építkeztünk, de közben költöztünk is, bár a konyha csak félig volt kész, mert bútor ugyan volt, de a konyhagépek és a mosogatótálca szállítása csúszott, aztán meg lettek ugyan konyhagépek, de szét kellett kapni a konyhát vízbekötési problémák miatt. De aztán szerencsére minden jóra fordult!
Az október pedig kipakolással, átpakolással, rendszerezéssel telt/telik, és nem utolsó sorban az új konyhánk belakásával. Ideteszem, odateszem, rendezgetem, hogy minden kéznél legyen. Van klassz párásítós sütőnk és indukciós főzőlapunk, ami szerintem egy csoda (alig fordulok el, máris felforral egy liter vizet), még nincs szagelszívónk, de annyi baj legyen,főzés közben kinyitom az ablakot.
Augusztusban arról szerettem volna írni, hogy a balatoni nyaralás kóstolgatással telt. Én a Balatont nézni szeretem, sétálni a parton, hekket enni sült krumplival, nézni, ahogy a gyerekek molyolnak a parton és élvezik hullámokat. Elmentünk Köveskálra a Kővirág Étterembe (http://www.kali.hu/szallas/kovirag/), amit minden arrafelé kirándulónak csak ajánlani tudok. Voltunk pár cukrászdában is: a veszprémi Maci Cukrászda egy csalódás volt (gondoltam, ha már szerepel az Anna, Peti és Gergőben, hát betérünk a gyerekekkel), talán a pogácsájuk volt kivétel, azt jó szívvel tudom ajánlani, a füredi Bergmann cukrászda az áraival biztos vezet a környéken, a sütijük nem volt ugyan rossz, de a fagyi nem nyújtott semmi kiemelkedő élményt, viszont a pogácsákat náluk is érdemes megkóstolni. És ha már akaliban jártunk nem maradt el a nagyvászonyi vajas kifli beszerzése sem, kész voltam lemenni érte a helyi kisboltba – persze annyira nem volt azért hősies tett, mivel hogy kocsival mentem - , hogy legyen a reggelihez, mert hát igen jó.
Wellneseltünk pár napot egy négy csillagos zalakarosi szállodában, ami gasztronómiailag nem volt egy nagy élmény, de ezt már megszoktam. Csillagok ide vagy oda a szállodai "étkeztetés" tömegétkeztetés, így senki ne várjon csodát. De legalább nem volt rossz (a reggeli svédasztalra kitett mini péksütik egészen finomak voltak...ha éppen frissek voltak), mert sajnos múltkorjában Sopronban is és Egerszalókon is belefutottunk egy-egy igen pocsék menüsorba.
Az utóbbi időben, ha készítek valami újdonságot, az általában édesség, valószínűleg annak örömére, hogy a terhességi cukorbetegség valami csoda folytán most harmadszorra elkerült, és mert volt rá alkalom: Férj születésnapja, NagyMazsola születésnapja, „örülünk hogy beköltöztünk és köszi, hogy segítettetek” családi ünnepség.
Így az elkövetkező bejegyzések nagyrészt arról fognak szólni, hogy miket sütöttem az elmúlt pár hétben, de eddig időhiányból, lustaságból nem kerültek fel a blogra, és édesség dömping várható. Bár ahogy itt írogatok megkívántam egy tál friss pogácsát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése