Zsályás karfiol krémleves és túrógombóc ebédre

Mióta gyerekeim vannak, a konyhában az jelenti az (egyik) igazi sikerélményt, ha mind egy szálig jóízűen befalják, amit eléjük teszek. Ez az ebéd is ilyenre sikerült. Öröm volt velük enni, még ha az elkészítést egy rövidke NagyMazsola hiszti kísérte is. A leves még tegnapra készült, de szerencsére maradt mára is és jó párja volt a házi túróból készült túrógombócnak.

A túrógombóccal a viszonyom tizenpáréves koromig igen rossz volt, mindaddig, amíg egy balatoni nyaralás során meg nem kóstoltam porcukros tejföllel. Azóta jóban vagyunk. Korábban már feltöltöttem egy zabpelyhes változatot, amit az utóbbi években favorizáltam a búzadarással szemben. De ma újabb fordulat állt be a kapcsolatunkban – mármint a túrógombóccal -, amikor elkészítettem Bereznay Tamás változatát a Süteményeskönyvből.
Még egy kis túrógombócos nosztalgia talán idefér, ami szintén balatoni „sztori”. Idén nyáron megkóstoltuk a Kővirág Étterem fantasztikusan lágy, krémes, tökéletesen citromos túrógombócát. Legszívesebben berohantam volna a konyhájukra és térden állva könyörögtem volna a receptért. Természetesen nem tettem, de reménykedtem benne, hogy majdcsak rátalálok egy olyan receptre, ami legalább megközelíti. És igen!!! Bátram mondhatom, hogy állagában Bereznay Tamásé szinte tökéletesen hozta az elvártakat, ízében annyiban más, hogy a balatoni verzióban a reszelt citromhéj íze átütő és karakteres volt.
A gombócokat 50 dkg túróból készítettem. Az eredeti receptben 1 kg túróhoz vannak megadva a hozzávalók, de a tojást nem akartam felezgetni, így egy egész tojást használtam fel a fél kiló túróhoz is.
A levesről így utólag annyit, hogy a zsályát kicsit bátrabban használhattam volna. A kecskesajtos pirított kifli karikák jól passzoltak hozzá.

Hozzávalók a zsályás karfiol krémleveshez (kb. 4 főre)

1 kisebb karfiol
2 szál újhagyma
1 ek liszt
kb. 1 dl tejföl
kb. 1 dl tejszín
4-5 friss zsálylevél
só, kevés ételízesítő (DM-ben kapható bio ételízesítőt használtam)
2 kifli
5 dkg lágy kecskesajt

A karfiolt rózsáira szedtem és feltettem főni. Megsóztam és beletettem az ételízesítőt. Az újhagymát felkarikáztam és kevés olajon megpároltam, majd rászórtam az aprított zsályaleveleket, kevertem rajta párat, majd megszórtam liszttel. A lisztes hagymát felöntöttem egy kevés levessel, hozzáadtam a tejfölt és a tejszínt, majd hozzáöntöttem a majdnem puha karfiolhoz. Amikor a karfiol megpuhult és a leves is jól kiforrta magát, az egészet botmixerrel pürésítettem.
Közben a felkarikázott kiflikre rátettem egy-egy darabka kecskesajtot és a sütőben kb. 180 fokon megpirítottam.

Hozzávalók a túrógombóchoz:

50 dkg túró
1 ek búzadara
1 ek liszt
2 ek olaj
1 tojás
1 ek zsemlemorzsa

A forgatáshoz zsemlemorzsa (kb. 5-10 dkg) és olaj kell.

A túróhoz hozzákeverjük a hozzávalókat - a recept szerint a sorrend nagyon fontos!: búzadara, liszt, olaj, tojás, zsemlemorzsa. Kb. fél órára hűtőben kell pihentetni.
A masszából kis gombócokat formáltam és forrásban lévő vízbe dobtam őket: amikor feljönnek a víz tetejére utána már csak 1 perc kell a gombócoknak (hajlamosak szétesni!).
A megfőtt gombócokat pirított zsemlemorzsába forgattam és porcukros tejföllel ettük. Legközelebb reszelt citromhéjat is teszek a túrós masszába!

Málnás muffin

Tegnap babalátogatóban voltunk egy nőpartis barátnőmnél. A kisfia – aki egyébként egy tüneményes kispasas – már 7 hónapos. Persze találkoztunk már a hét hónap alatt, csak valahogy a „hivatalos” (családostul, Mazsolástul, Férjestül) babalátogatásra eddig nem sikerült sort kerítenünk. Az elhatározás hirtelen született meg, és mivel üres kézzel nem akartam menni, a legjobb választásnak egy muffin tűnt, amit sitty-sutty össze lehet kutyulni, és a megsülésre sem kell 20 percnél többet várni.
Korábban vettem a Mazsoláknak málnás joghurtot, amiért nem különösebben rajongtak, így jött az ötlet, hogy „el lehetne sütni” valami süteményben, amiben jól megfér a többi hozzávalóval és így nem marad a nyakamon (szó mi szó, nekem sem jött be különösen, annak ellenére, hogy a málnát imádom). Fagyasztott málnával még korábban ellátott az Apósom, úgyhogy „friss” gyümölcs is került a sütibe. Nem volt kedvem olvasztgatni a málnát, fagyosan, csont keményen dobtam bele a sütibe.
Szívem szerint töltöttem volna bele egy kis cukrozott krémsajtot, de arra már nem volt idő (igazság szerint a cukor mennyiségét is úgy alakítottam, hogy ebbe még került egy cukrozott krém, úgyhogy aki édes szájú, és szintén nem tesz bele krémet, az emelheti a cukor mennyiségét)…evés közben hozzágondoltam, és megállapítottam, hogy kár, hogy elmaradt.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 cs. sütőpor
½ kk szódabikarbóna
2 tojás
10 dkg barnacukor
0,5 dl olaj
0,5 dl tejszín
1 pohár málnás joghurt
2 marék málna

A tojást a barnacukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam az olajat, a tejszínt és a joghurtot. A lisztet összekevertem a kakaóporral, a sütőporral és a szódabikarbónával, majd a nedves anyagokhoz öntöttem és elkevertem. A végén hozzáadtam a fagyott málnát és muffin sütőbe kanalaztam, amit előzőleg papír kapszlikkal béleltem ki. Kb. 20 percig sütöttem 165 fokon légkeveréses sütőben.

Maradék-elv

Ne ijedjen meg senki, nem egy matematikai tételről fogok értekezni. Ez a vacsora arról szólt, hogyan tűntessem el a hűtőmben lapuló ilyen, meg olyan, „már csak egy darab van belőle” hozzávalókat. Mindenképpen főzeléket akartam készíteni, mert már elég rég került az asztalra. A végeredmény sikermutatója az volt, hogy a Mazsolák lelkesen befalták vacsorára.

Mi is volt a hűtőmben? Egy-egy szál fehér- és sárgarépa, egy karalábé, fél doboz bontott konzerv kukorica, két szelet sült sütőtök, egy maradék tojásfehérje. Ebből a mennyiségből egy kb. két (felnőtt)személyes főzelék kerekedett, úgyhogy aki több emberre főzné, az szorozzon lelkesen, ha már a matekkal ijesztgettem a címben. Feltétnek sütőtökös lepénykéket sütöttem, csakhogy a sütőtök is elfogyjon végre.

Hozzávalók (2 személyes adag):

Főzelékhez:
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 karalábé
½ doboz kukorica (ha egész lett volna, az se lett volna baj)
1 ek vaj
kb. 2 dl tej
1 ek liszt
1 púpos ek tejföl
só, szárított tárkony

Sütőtökös lepénykékhez:
2 szelet sült sütőtök (kb. 20 dkg volt, de nem mértem)
1 ek zappehely
1 ek liszt
1 ek zsemlemorzsa
1 tojásfehérje
1 kk kakukkfű
só, bors
a sütéshez olaj

A répákat és a karalábét felkockáztam és vajon – fedő alatt - félpuhára pároltam. Sóztam. Szükség esetén önthetünk alá egy kis vizet. Aztán hozzáöntöttem a kukoricát, megszórtam a tárkonnyal és tovább pároltam. Amikor megpuhult felöntöttem a tejjel, amiben előzőleg csomómentesen elkevertem a lisztet, valamint beletettem a tejfölt, és összeforraltam az egészet.
A sütőtökös lepénykékhez a hozzávalókat összekevertem, majd pár kanál olajban kisütöttem.

Sütőtökös pogácsa

Lássuk csak, hogy is alakult a tegnapi ebédünk illetve ez a pogácsa dolog! Megsütöttem a sütőtököt, hogy majd lesz belőle valami, aztán beáztattam egy kis lencsét, hogy valami tartalmas levest kéne főzni belőle. A lencsés sütőtökleves gondolata nem tűnt rossznak, csak „sajnos” tovább gondolkodtam, és inkább főztem egy zöldbabos lencselevest – tartalmasságával nem volt gond, jó sűrű lett, került bele a lencsén és a zöldbabon kívül sárga- és fehérrépa, csipetke, pár kanál házi lecsó, kevés kolbászkarika, ízesítőnek pedig babérlevelet, petrezselymet és tárkonyt használtam. Mivel másodikkal nem akartam bíbelődni, és a sütőtökkel is kellett valamit kezdeni, ezt a sütőtökös pogácsát sütöttem a leveshez, gondolva így már biztos Mindenkinek a pocakját kitölti uzsonnáig.

A „nedves” anyagok arányán még lenne mit finomítani (elég ragacsos massza lett belőle), és az eredetileg 30 dkg-ra tervezett liszt is kevésnek bizonyult, szerintem még legalább 10 dkg-val meg kellett toldanom, ha nem többel. Lehet, hogy teljes kiőrlésűvel kellett volna pótolnom, mivel az jobban szívja a nedvességet. Elkelt volna benne egy kis túró, esetleg juhtúró vagy fetasajt, de azok hiánycikkek voltak a hűtőmben. Talán kakukkfűből is tehettem volna egy kicsit többet, vagy ha lett volna itthon, akkor inkább frisset, de ez már csak ilyen lett. Férjnek ízlett, Mazsolák falták és alapvetően én sem panaszkodom a végeredményt illetően.

Egy éjszakára hűtőbe tettem, mert este 11-kor már nem volt lelkierőm kisütni, másrészt azt gondoltam NagyMazsola is értékelni fogja, ha gyúrhat, szaggathat, kenegethet. Értékelte…

Hozzávalók:

kb. 40 dkg liszt
30 dkg sült sütőtök kikapart belseje
7 dkg natúr joghurt
6 dkg olvasztott vaj
1,5 dl tej
2 dkg élesztő
1 kk barnacukor
2 tk só
½ tk szárított kakukkfű
1 tojás sárgája

Az élesztőt a cukros langyos tejben felfuttattam. A lisztet, a sütőtököt, a joghurtot, az olvasztott vajat az élesztős tejjel összegyúrtam, közben a sóval és a kakukkfűvel ízesítettem. Kelesztő tálban egy éjszakára hűtőbe tettem. Reggel kivettem a hűtőből és kb. 1 órát hagytam „melegedni” a konyhapulton.
Átgyúrtam, majd lisztezett deszkán kinyújtottam, pogácsákat szaggattam belőle (egészen pontosan NagyMazsola), majd tojássárgával megkentem a tetejét. Légkeveréses sütőben 170 fokon megsütöttem.

Birsalma morzsa alatt

Két főzős újságot szoktam megvenni: a Nők Lapja Konyháját és a Stahl Magazint. Gyakran előveszem a régi számokat is, nézegetem, álmodozom, ihletet gyűjtök, hogy mennyi klassz dolgot lehetne – kellene – főzni, aztán idő- vagy alkalomhiány miatt rendszerint elmarad.

Ezt a morzsás dolgot már régóta ki akartam próbálni, láttam újságokban, blogokon is: a gyümölcs egy morzsaréteg alatt puhul meg, a teteje ropogósra sül, és ez is a végtelenségig variálható receptek közé tartozik, ezért tetszett meg.

A birsalmasajtért nem különösebben rajongok, de a birsalma fanyar ízét nagyon szeretem. Amikor megláttam ezt a receptet a Stahl Magazin őszi számában, rögtön vettem két birsalmát, hogy kipróbáljam. Igaz, hogy egy-két hetet pihentek a birsek a hűtőben, de aztán végül elkészült életem első morzsás desszertje. Igaz, hogy ebédre szántam, de a birseknek annyi puhulási idő kellett, hogy végül is uzsonna lett belőle egy jó kis habos kávé mellé. Ja, és egy kis vaníliafagyi (vagy vaníliás öntet) nagyon jól jött volna hozzá, de az már csak „hab lett volna a tortán”

Hozzávalók:

Gyümölcsös részhez:
2 birsalma
2 alma
½ dl frissen facsart narancslé
1 tk fahéj
1 ek liszt
2 ek cukor

Morzsához:
10 dkg vaj + kevés a forma kikenéséhez
20 dkg liszt
12 dkg cukor
1 csipet só

A birseket apró kockára vágtam, kivajazott sütőformába szórtam, ráöntöttem a narancslevet, aztán alufólia alatt puhára sütöttem (pároltam). Közben a morzsához a vajat a liszttel késbetétes robotgépben összemorzsásítottam, hozzákevertem a cukrot és a sót. Az almát felkockáztam és megszórtam a liszttel, a cukorral és a fahéjjal. A megpuhult birsalmához kevertem a felkockázott lisztes almát, rászórtam a morzsát és készre sütöttem.

Gesztenyés profiterol

Az utóbbi időben rákattantam az égetett tésztára. A fene se gondolta korábban, hogy ennyire pofon egyszerű elkészíteni, és eddig még mindig klassz üreges lett. Ha csak vizet tettem bele, akkor talán szebb lett a kinézete, nem töredezett meg annyira. A krémek, töltelékek pedig végtelenségig variálhatóak: múltkor málna- és mangóhabosat csináltam, de ez csak kettő a lehetőségek közül.

A pénteki lakásavatós nőpartira profiterolt akartam készíteni. Dolce Vita két remekbeszabott receptje között vaciláltam: kávés profiterol (a szakácskönyvéből) vagy narancsos profiterol. Odáig el is jutottam, hogy a tésztát megsütöttem, de aztán elcsábultam a hívó szóra és kimentem Katival az IKEA-ba. Ennek az lett a következménye, hogy remek dolgokat shoppingoltam, de sajnos a profiterol nem készült el magától. Villámmegoldásként vaníliapudingot töltöttem bele és zacskós (Dr. Oetker) csokiöntettel öntöttem nyakon. Az íze nem volt rossz, de nem ilyenre vágytam.

Szombaton nekifutottam újra, igaz, hogy csak vasárnapra készült el, de az égetett tésztában ez a klassz, hogy előre elkészíthető, sőt azt olvastam, hogy a megsütött fánkocskáknak a fagyasztás sem árt.

Tölteléknek végül is gesztenyét választottam, mert azt mindenki szereti a családból. Igaz, hogy főzött sárgakrémmel akartam a gesztenyét összekeverni, de időtakarékosságból inkább maradt a jól bevált vaníliás puding. Csokiöntetet NagyMazsola miatt kakaóporból főztem, mivel még nem találtam olyan csokit, amiben ha csak nyomokban is, de ne lett volna mogyoró. Sajnos a csokiöntetnél nem tudok pontos mennyiségeket írni, mert nem méregettem, csak érzésből pakoltam a lábosba a hozzávalókat (egy körülbelülit megpróbálok írni).



Hozzávalók:

Égetett tésztához:
10 dkg margarin
0,5 dl tej
0,5 dl víz
10 dkg liszt
3 tojás

Töltelékhez:
1,5 dl tej
1 dl tejszín
½ zacskó vaníliás pudingpor
1 ek cukor
kb. 20 dkg gesztenyepüré
1,5 dl tejszín
1 cs. vaníliás cukor
½ cs. habfixáló

Csokiöntethez:
vaj (kb. 5 dkg), porcukor (kb. 1-2 ek – attól függ mennyire szeretnénk édesre készíteni), jófajta kakaópor (1 púpozott ek.), vanília kivonat (kb. 1 tk.), rumaroma (kb. 1 tk.), tej (kb. 2-3 ek.), joghurt (kb. 1-2 ek.), olaj (kb. 1 ek.)

A tésztához a vizet, a tejet és a margarint összeforraltam, majd beletettem a lisztet és addig kevergettem, amíg összeállt, illetve elvált az edény falától. Amikor kicsit meghűlt a tészta, akkor egyesével belekevertem a 3 egész tojást. Nyomózsákba töltöttem, kis halmokat formáztam és sütőpapírral bélelt sütőlemezen kb. 180 fokos sütőben aranybarnára sütöttem. Kb. 18 kisebb fánkocska lett belőle.

A töltelékhez a tejet és a tejszínt összeöntöttem, a keverékből 2 dl-t felforraltam, a maradékban pedig csomómentesen elkevertem a pudingport és a cukrot. Amikor a keverék felforrt, beleöntöttem a pudingos részt és sűrű krémet főztem belőle.

A gesztenyepüréből annyi golyócskát (kb. mogyoróméretűt) gyurmáztam, ahány tésztafánkocskát sütöttem. Amikor a vaníliás krém kihűlt, belekevertem a maradék gesztenyepürét. A tejszínt a cukorral és a habfixálóval kemény habbá vertem.

A csokiöntetet megfőztem (addig kevergettem a hozzávalókat a tűzhelyen, amíg egynemű massza nem lett).

A tésztákat félig bevágtam, beletettem egy-egy gesztenyegolyót, egy kis gesztenyéskrémet és tejszínpamacsot. Tálba halmoztam a betöltött fánkokat és ráöntöttem a csokiöntetet.

Kicsit behűtöttem, aztán jóízűen megettük.