Mentás-bodzás frissítő

Virágzik a bodza, a szüleim kertjét tömény, édes szörpillat lengi be. Elkezdtem a szüretelést, de már most kétségeim vannak afelől, hogy egy hónapnál tovább kitartanak-e majd a készletek. Nem tudom, hány száz üveggel kellene eltennem „télire” ahhoz, hogy a következő bodzaszezonig házi bodzaszörpözhessünk.

A bodzaszörp iránti családi szenvedélyünket persze a házi szörp készletek eltűnése után is ki kell valahogy elégítenünk. Kóstoltunk már ilyet is, olyat is, de a favorit a YO bodzaszörp. Ez az üdítőital is a bolti változattal készült, de lassan elkészül a saját készítésű, és akkor orrba-szájba bodzát iszunk, amíg a készletek tartanak….gondolom vagy egy hónapig.

Hozzávalók:

1 db lime
6-8 mentalevél
bodzaszörp (ízlés szerint…mennyire szeretnénk édesre)
0,5 liter enyhén savas ásványvíz (aki szúrósabban szereti, annak szódával ajánlom)
pár db jégkocka
díszítéshez 2 db eper

A limet negyedeltem és 2-2 negyedet belefacsartam egy-egy pohárba és a héjat is beledobtam a pohárba. Egy célszerszámmal a mentalevéllel együtt kicsit megtunkoltam, hogy a mentalevél aromája, íze belemenjen majd az üdítőbe. Kb. 2 teáskanál bodzaszörpöt öntöttem bele, de aki édesebben szereti, az még tegyen bele egy-két kanállal. Végül felöntöttem ásványvízzel és beledobtam pár darab jégkockát. Eperrel díszítettem.

Gyorsan elfogyott, úgyhogy érdemes lett volna nagyobb mennyiséget készíteni egyszerre.

Túrógombóc

Mostanában sűrű az életünk (ha lesz egy kicsit több időm, írok majd róla), azért néha jut időm főzni is, de túl sok újdonság vagy valami érdekesség ritkaság számba megy, de sajnos az is előfordult, hogy nem volt időm lefotózni. Ez a túrógombóc rém egyszerű, gyors és gyerekbarát is, márpedig időhiány esetén ezek igazán fontos szempontok!

Már jó ideje nem búzadarával, hanem zabpehellyel készítem a túrógombócot, de az arányok így is nagyon fontosak, hogy ne legyen túl kemény. A másik titok a zsemlemorzsa, amivel eddig igen gyakran kudarcot vallottam, de most rátaláltam egy kincsre. A „sarki kisboltban” felirat nélküli papírzacskóban hihetetlenül zamatos – már ha lehet ilyet egy zsemlemorzsáról mondani – morzsa lapult. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít a morzsa milyensége, minősége, eddig szükséges burkolatként tekintettem rá.

Olvastam már morzsás sült zöldségekről, azt hiszem ezzel a papírzacskós változattal érdemes lesz kísérleteznem.

Hozzávalók:

30 dkg túró
2 tojás
5,5 dkg zabpehely
1 dl tejföl
1 dl joghurt
porcukor (ízlés szerint)
zsemlemorzsa
olaj

A túrót, a tojásokat és a zabpelyhet alaposan elkevertem, és hagytam állni legalább egy fél órát.

Vizes kézzel gombócokat formáztam és forrásban lévő vízbe dobtam őkat. Hagytam hogy feljöjjenek a gombócok a víz tetejére, aztán még hagytam egy kicsit őket főni. Pontos főzési időt nem tudok mondani, mindig el szoktam felezni egy gombócot, hogy ellenőrizzem, hogy megfőttek-e. Amikor késznek ítéltem, szűrőbe szedtem őket.

A zsemlemorzsát olajon megpirítottam és a kész gombócokat beleforgattam.
A tejfölt és a joghurtot összekevertem porcukorral, és ebbe a keverékbe tunkoltuk a gombócokat.

Ananászos ricottatorta

Van egy nagyon jó ananásztorta receptem, már régóta tervezem, hogy újra megsütöm és közkinccsé teszem. Az ananász megvolt, első akadály elgördítve a süti útjából. A második akadályt azonban én emeltem. Variáltam. Ugyanis volt otthon fél kiló ricottám, ami már nagyon is a felhasználásért kiáltott, úgyhogy mit volt mit tenni, el kellett tűntetni a hűtőből: ananász, ricotta – nem tűnt rossz párosításnak. Nézegettem, keresgéltem, aztán megsütöttem, amit itt láttok.

Sütés előtt megkóstoltam a tésztát (ami inkább krémre hasonlított), és igen elégedett voltam az ízével, de az eredmény mégsem aratott babérokat, valahogy túl tömör, túl „lisztes” lett, amikor egy kicsit könnyedebb sütire számítottam (olyan igazi finom, könnyű sült túrótorta érzésre). Azóta is keresem a hibá(ka)t, hol ronthattam el.

Lent az eredeti receptet olvashatjátok, de most megpróbálom összeszedni, hogy mik lehettek a hibafaktorok:
- túl sok lisztet tettem bele, elég lett volna a zabpehely (liszt teljes elhagyása esetén, esetleg emelni kellene a mennyiséget 5 dkg-ra) és egy minimális mennyiségű liszt (mondjuk 3-5 dkg) vagy próbálkoznom kellene étkezési keményítővel.
- a tojásokat szét kellett volna választanom és a fehérjét fel kellett volna vernem, és úgy hozzákeverni a masszához,
- a krémsajtot el kellene hagynom, esetleg helyettesíteni egy kis tejjel vagy tejföllel, ami könnyedebb állagot adna, vagy ha nem hagyom el, úgy is tenni bele tejet/tejfölt.

Hozzávalók:

50 dkg ricotta
12,5 dkg krémsajt (Philadelphiát használtam)
12 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
3 dkg zabpehely
10 dkg liszt
3 tojás
25 dkg friss ananász

A ricottát, a krémsajtot kikevertem a kétfajta cukorral, majd hozzádolgoztam a lisztet és a zabpelyhet. A tojásokat egyesével ütöttem bele, és mindegyikkel jól elkevertem a masszát. Végül belekevertem a felkockázott ananászt is.

Egy 18 cm-es tortaformát kivajaztam és beleöntöttem a tésztát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöttem (azért nézegetni kell, és szükség esetén vagy előbb ki kell venni, vagy egy kicsit tovább kell sütni).

A friss eper nagyon feldobta, főleg, hogy nem voltam az eredménnyel annyira elégedett, de tejszínnel turmixolt eperöntettel vagy egy kis alkohollal összefőzött eperrel is biztos klassz lett volna.

Barackos túrókrém

Ez a pohárdesszert igen egyszerű és finom. Nálunk a gyerekek imádják és ez a képeken látszani is fog. „Sajnos” a végeredmény annyira gyorsan eltűnt, hogy csak azt tudtam fotózni, ahogy a gyerekek falják.
Más gyümölccsel is remekül működik, és ha Nagy Mazsola, aki mogyoró allergiás, nem enne belőle - de hát miért is ne enne belőle, hisz imádja - még babapiskótát is tennék bele.

Hozzávalók:

25 dkg túró
2,5 dl tejszín
1 dl natúr joghurt
10 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
3 nagyobb friss őszibarack vagy 6 felezett konzerv őszibarack

A tejszínt kemény habbá vertem. A túrót a joghurttal, a kétfajta cukorral és kb. 3 kanál felvert tejszínhabbal összeturmixoltam merülő mixerrel (Nem szoktam a túrót szitán áttörni, ahogy a legtöbb szakácskönyv javasolja a túrós desszerteknél – lusta vagyok hozzá –, ez a mixelős megoldás viszont igen praktikus és gyors, ráadásul ez a desszert úgy a jó, ha krémes állagú lesz a krémtúró és a túródarabkák eltűnnek belőle.). Amikor jó krémes lett a túrós massza, akkor lazán beleforgattam a maradék felvert tejszínhabot. Jöhetett bele az apró darabokra vágott őszibarack és máris kész lett a világ egyik legegyszerűbb – de igazán finom – desszertje. Poharakba szedtem és már kanalazhattuk is.

Túrófánk

Desszertrepertoárom egyik kedvence. Egyszerű, gyors és a családból Mindenki szereti. Általában efy tartalmas leves után szoktuk enni. Egy hátránya van, hogy olajban kell kisütni, de hát valamit valamiért.
Olvastam már ricottával is, és a tésztába lehet belekeverni gyümölcsöt vagy csoki darabokat. Lehet enni egyszerűen „csak” porcukorral, de még jobb házi lekvárral. Főzhetnék hozzá szószt, sodót, de valahogy arra sosincs idő, az éhség mindig előbbrevaló.

Hozzávalók:

25 dkg túró
2 tojás
2 ek cukor
8 dkg liszt
csipet só
1 tk sütőpor
sütéshez olaj
tálaláshoz porcukor és lekvár

A túrót a cukorral és a tojással jól összedolgoztam, majd hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a sót.
Vigyázzunk, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje könnyen megég és a belseje nyers marad.
Evőkanállal az olajba szaggattam a túrós tésztát. Amikor az egyik fele megsült, átforgattam, és megsütöttem a másik oldalát is. Porcukorral és lekvárral szoktuk enni.

"Hústorta"

Az ihletet a Nők Lapja Konyha májusi számából merítettem. Chili & Vanília libanoni ételeket készített, és az egyik burgonyás-bárányhúsos kibbéh névre hallgatott. Jól nézett ki, és már régóta izgatta a fantáziám egy burgonypüré-darálthús rétegzős dolog. Szeretek rétegezni, jó ahogy a különböző ízű sorok eggyé olvadnak és harmonikus egészet alkotnak.

A bárányhúst lecseréltem marhahúsra, a húsból elhagytam a fahéj-szegfűbors kombinációt (kicsit idegen számomra ez a fűszerpáros és a hús kombinációja), viszont rétegeztem még bele spenótot és paradicsomot. Igaz, hogy én kerekre sütöttem, de ez senkit ne akadályozzon meg abban, hogy szögletes formában készítse el. A tálalás miatt gondoltam, hogy kapcsos tortaformában sütöm. A két réteg burgonyapüré jól összetartotta a régeteket, nem esett szét szeleteléskor.

A torta családi mérlege: a legnagyobb elismerés az volt, hogy Kis Mazsola tömte magába lelkesen, a legnagyobb kudarc az, hogy Nagy Mazsola az első falatot nem sok teketóriázás után kiköpte és köszönte szépen, de többet nem kért, Férj alapvetően dicsérte, csak a jövőre nézve eltekintene a „zöld rétegtől”. A magam részéről pedig annyit, hogy legközelebb egy kicsit több paradicsomot tennék bele.

Hozzávalók:

30 dkg darált marhahús
½ fej vöröshagyma
só, bors, fehérbors
1 ek sűrített paradicsom
1 kg burgonya
2 dl tejszín
4 ek vaj
1 tojás sárgája
0,5 kg friss spenót
1 ek ricotta (elhagyható)
4-5 gerezd fokhagyma
2 nagyobb paradicsom
10 dkg keményebb fajta kecskesajt (elhagyható)

A hagymát felaprítottam és olajban üvegesre pároltam. Rázuttyantottam a darált marhahúst, nyomtam bele egy gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam és elkezdtem párolni. Amikor a hús már majdnem megpuhult, belekanalaztam a sűrített paradicsomot és addig hagytam még a tűzhelyen, amíg teljesen meg nem puhult.
Miközben a hús puhult, feltettem a burgonyát héjában megfőzni. A főzővízbe tettem némi sót, de a püré készítésekor úgyis utána lehet sózni. A megfőtt burgonyát meghámoztam, összetörtem és 2 ek vajjal, a tojás sárgájával és 1,5 dl tejszínnel jól elkevertem. A pürét sóval, fehérborssal ízesítettem.
A spenótot 2 ek vajon megpároltam, 3-4 gerezd fokhagymával, sóval ízesítettem, és amikor már a spenót megpuhult elkevertem benne a ricottát és ráöntöttem a tejszínt.
Jöhetett a rétegezés. Elővettem egy 24 cm-es tortaformát, kivajaztam és a burgonyapüré felét belesimítottam. Rákanalaztam a párolt darált húst, arra jöhetett a felkarikázott paradicsom, majd a spenótpüré és a felkockázott kecskesajt. Végül a tetejére rásimítottam a maradék burgonypürét.
200 fokra előmelegített sütőbe toltam, kb. ½ órát sütöttem. A sütési idő vége felé bekapcsoltam a grillezőt és kicsit megpirítottam (megbarnítottam) a „hústorta” tetejét.

Lusta pizza

Imádom a jó pizzát. Vékony tészta, nem tolakodó pizzaszósz egymással és velem is barátságban lévő fel(rá-)tétekkel. Hangsúlyozni szeretném, hogy a pizzaszósz nem egyenlő a tubusos ketchuppal vagy a bolti előregyártott pizzaszósz néven futó agyonsózott rémedvényekkel. Sajnos egyszer voltam annyira lusta, hogy arra vetemedtem, hogy vegyek egy üveges pizzaszószt, akkor megfogadtam, hogy ezután inkább erőt veszek magamon és időspórolás ide vagy oda, de a házi szószról nem mondok le többet.

Ezeknek a feltételeknek leginkább a házi pizza felel meg, amit sajnos igen ritkán csinálunk, pedig a készítésében még Férj is igen lelkesen besegít: pizzaszószt kutyul, tésztát nyújt, a feltéteket feltétlen lelkesedéssel pakolja a pizzára, sőt a pakolásban még Nagy Mazsola is besegít – egy olajbogyó a pizzának, egy a pocaknak.

Ha rám tör a pizzaehetnék, de nincs kedvem dagasztani, keleszteni, nyújtani, van egy gyors megoldás (és most nem a Don Pepe telefonszámára gondolok): bolti pizzatésztát használok. No, nem az előresütött, sápadt, csomagolt kerek pizzatésztákra tessék gondolni, ennél ma már van egy jobb megoldás, legalábbis nálam bevált: pizzatészta a hűtőpultból. A leveles és rétestésztáknál kell keresni és még kisebb boltokban is szoktam látni. Persze ebből is a drágább fajta az igazi. Megpróbáltam egyszer a Spar sajátmárkás hűtött pizzatésztáját, de az ára egyenes arányban állt a minőségével (persze megtanulhattam volna: olcsó húsnak híg a leve, valamin nem szabad spórolni), azóta is ragaszkodom Tante Fanny-hoz.

Pizzatésztánál azért gyakrabban vásárolok leveles tésztát, de ez a pizza iránti vágyamnak nem szabad határt, a leveles tésztát ugyanúgy elkészítem pizzának, és ízében nem marad el az igazitól. Most is lapult egy csomaggal a hűtőmben, és volt még egy pár kanál házi hagymás paradicsomszószom is (egyszerűen összepároltam a hagymát és a hámozott paradicsomot, tiszta befőttes üvegbe tettem és száraz dunsztban kihűtöttem és most jól felhasználtam), amit még Kis Mazsolának tettem el nyáron, hogy milyen jól lesz majd télen. Jó is volt, csak nem éppen bébi kajába, bár szó se róla, így is szó nélkül befalta.

Paradicsomszószt leggyorsabban hámozott paradicsomkonzervből lehet elkészíteni. Még főzni se kell, csak gyorsan összeturmixolni és fűszerezni. Ha sietünk, a párolt hagyma akár el is hagyhatjuk.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
5 kanál hagymás paradicsomszósz
5 levél friss bazsalikom
1 kk morzsolt oregáno
só, bors
kis darab főtt füstölt szalonna
5-6 szelet selyemsonka
1 kis üveg fekete olajbogyó
1 kisebb cukkini
2 szem paradicsom
10 dkg reszelt sajt

A hagymás paradicsomszószt sóval, borssal, oregánóval és apróra vágott friss bazsalikommal (jó a szárított is) ízesítettem. A szalonnát felkockáztam és félig kisütöttem a zsírját (nem akartam teljesen kiszárítani és töpörtyűt sütni belőle). A selyemsonkát felcsíkoztam, a paradicsomot felkarikáztam, a cukkinit uborkagyalun leszeltem, az olajbogyókat megfeleztem.

A leveles tésztát sütőpapírostól tepsibe terítettem, a széléből kb. 1 cm-t felhajtottam, hogy legyen egy kis pereme és megkentem a fűszeres paradicsomszósszal. Rászórtam a húsokat és az olajbogyót, majd szép sorban rárendeztem a paradicsomkarikákat és a cukkini szeleteket. Kb. 200 fokos sütőbe toltam, és amikor a cukkini és a paradicsom nagyjából megpuhult, rászórtam a sajtot is. Én addig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt, de aki kicsit barnábban szereti a sajtot, az grillezzen rá egy kicsit (már ha van ilyen funkció a sütőjén).