Túrógombóc

Mostanában sűrű az életünk (ha lesz egy kicsit több időm, írok majd róla), azért néha jut időm főzni is, de túl sok újdonság vagy valami érdekesség ritkaság számba megy, de sajnos az is előfordult, hogy nem volt időm lefotózni. Ez a túrógombóc rém egyszerű, gyors és gyerekbarát is, márpedig időhiány esetén ezek igazán fontos szempontok!

Már jó ideje nem búzadarával, hanem zabpehellyel készítem a túrógombócot, de az arányok így is nagyon fontosak, hogy ne legyen túl kemény. A másik titok a zsemlemorzsa, amivel eddig igen gyakran kudarcot vallottam, de most rátaláltam egy kincsre. A „sarki kisboltban” felirat nélküli papírzacskóban hihetetlenül zamatos – már ha lehet ilyet egy zsemlemorzsáról mondani – morzsa lapult. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít a morzsa milyensége, minősége, eddig szükséges burkolatként tekintettem rá.

Olvastam már morzsás sült zöldségekről, azt hiszem ezzel a papírzacskós változattal érdemes lesz kísérleteznem.

Hozzávalók:

30 dkg túró
2 tojás
5,5 dkg zabpehely
1 dl tejföl
1 dl joghurt
porcukor (ízlés szerint)
zsemlemorzsa
olaj

A túrót, a tojásokat és a zabpelyhet alaposan elkevertem, és hagytam állni legalább egy fél órát.

Vizes kézzel gombócokat formáztam és forrásban lévő vízbe dobtam őkat. Hagytam hogy feljöjjenek a gombócok a víz tetejére, aztán még hagytam egy kicsit őket főni. Pontos főzési időt nem tudok mondani, mindig el szoktam felezni egy gombócot, hogy ellenőrizzem, hogy megfőttek-e. Amikor késznek ítéltem, szűrőbe szedtem őket.

A zsemlemorzsát olajon megpirítottam és a kész gombócokat beleforgattam.
A tejfölt és a joghurtot összekevertem porcukorral, és ebbe a keverékbe tunkoltuk a gombócokat.