Zsályás karfiol krémleves és túrógombóc ebédre

Mióta gyerekeim vannak, a konyhában az jelenti az (egyik) igazi sikerélményt, ha mind egy szálig jóízűen befalják, amit eléjük teszek. Ez az ebéd is ilyenre sikerült. Öröm volt velük enni, még ha az elkészítést egy rövidke NagyMazsola hiszti kísérte is. A leves még tegnapra készült, de szerencsére maradt mára is és jó párja volt a házi túróból készült túrógombócnak.

A túrógombóccal a viszonyom tizenpáréves koromig igen rossz volt, mindaddig, amíg egy balatoni nyaralás során meg nem kóstoltam porcukros tejföllel. Azóta jóban vagyunk. Korábban már feltöltöttem egy zabpelyhes változatot, amit az utóbbi években favorizáltam a búzadarással szemben. De ma újabb fordulat állt be a kapcsolatunkban – mármint a túrógombóccal -, amikor elkészítettem Bereznay Tamás változatát a Süteményeskönyvből.
Még egy kis túrógombócos nosztalgia talán idefér, ami szintén balatoni „sztori”. Idén nyáron megkóstoltuk a Kővirág Étterem fantasztikusan lágy, krémes, tökéletesen citromos túrógombócát. Legszívesebben berohantam volna a konyhájukra és térden állva könyörögtem volna a receptért. Természetesen nem tettem, de reménykedtem benne, hogy majdcsak rátalálok egy olyan receptre, ami legalább megközelíti. És igen!!! Bátram mondhatom, hogy állagában Bereznay Tamásé szinte tökéletesen hozta az elvártakat, ízében annyiban más, hogy a balatoni verzióban a reszelt citromhéj íze átütő és karakteres volt.
A gombócokat 50 dkg túróból készítettem. Az eredeti receptben 1 kg túróhoz vannak megadva a hozzávalók, de a tojást nem akartam felezgetni, így egy egész tojást használtam fel a fél kiló túróhoz is.
A levesről így utólag annyit, hogy a zsályát kicsit bátrabban használhattam volna. A kecskesajtos pirított kifli karikák jól passzoltak hozzá.

Hozzávalók a zsályás karfiol krémleveshez (kb. 4 főre)

1 kisebb karfiol
2 szál újhagyma
1 ek liszt
kb. 1 dl tejföl
kb. 1 dl tejszín
4-5 friss zsálylevél
só, kevés ételízesítő (DM-ben kapható bio ételízesítőt használtam)
2 kifli
5 dkg lágy kecskesajt

A karfiolt rózsáira szedtem és feltettem főni. Megsóztam és beletettem az ételízesítőt. Az újhagymát felkarikáztam és kevés olajon megpároltam, majd rászórtam az aprított zsályaleveleket, kevertem rajta párat, majd megszórtam liszttel. A lisztes hagymát felöntöttem egy kevés levessel, hozzáadtam a tejfölt és a tejszínt, majd hozzáöntöttem a majdnem puha karfiolhoz. Amikor a karfiol megpuhult és a leves is jól kiforrta magát, az egészet botmixerrel pürésítettem.
Közben a felkarikázott kiflikre rátettem egy-egy darabka kecskesajtot és a sütőben kb. 180 fokon megpirítottam.

Hozzávalók a túrógombóchoz:

50 dkg túró
1 ek búzadara
1 ek liszt
2 ek olaj
1 tojás
1 ek zsemlemorzsa

A forgatáshoz zsemlemorzsa (kb. 5-10 dkg) és olaj kell.

A túróhoz hozzákeverjük a hozzávalókat - a recept szerint a sorrend nagyon fontos!: búzadara, liszt, olaj, tojás, zsemlemorzsa. Kb. fél órára hűtőben kell pihentetni.
A masszából kis gombócokat formáltam és forrásban lévő vízbe dobtam őket: amikor feljönnek a víz tetejére utána már csak 1 perc kell a gombócoknak (hajlamosak szétesni!).
A megfőtt gombócokat pirított zsemlemorzsába forgattam és porcukros tejföllel ettük. Legközelebb reszelt citromhéjat is teszek a túrós masszába!

Málnás muffin

Tegnap babalátogatóban voltunk egy nőpartis barátnőmnél. A kisfia – aki egyébként egy tüneményes kispasas – már 7 hónapos. Persze találkoztunk már a hét hónap alatt, csak valahogy a „hivatalos” (családostul, Mazsolástul, Férjestül) babalátogatásra eddig nem sikerült sort kerítenünk. Az elhatározás hirtelen született meg, és mivel üres kézzel nem akartam menni, a legjobb választásnak egy muffin tűnt, amit sitty-sutty össze lehet kutyulni, és a megsülésre sem kell 20 percnél többet várni.
Korábban vettem a Mazsoláknak málnás joghurtot, amiért nem különösebben rajongtak, így jött az ötlet, hogy „el lehetne sütni” valami süteményben, amiben jól megfér a többi hozzávalóval és így nem marad a nyakamon (szó mi szó, nekem sem jött be különösen, annak ellenére, hogy a málnát imádom). Fagyasztott málnával még korábban ellátott az Apósom, úgyhogy „friss” gyümölcs is került a sütibe. Nem volt kedvem olvasztgatni a málnát, fagyosan, csont keményen dobtam bele a sütibe.
Szívem szerint töltöttem volna bele egy kis cukrozott krémsajtot, de arra már nem volt idő (igazság szerint a cukor mennyiségét is úgy alakítottam, hogy ebbe még került egy cukrozott krém, úgyhogy aki édes szájú, és szintén nem tesz bele krémet, az emelheti a cukor mennyiségét)…evés közben hozzágondoltam, és megállapítottam, hogy kár, hogy elmaradt.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 cs. sütőpor
½ kk szódabikarbóna
2 tojás
10 dkg barnacukor
0,5 dl olaj
0,5 dl tejszín
1 pohár málnás joghurt
2 marék málna

A tojást a barnacukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam az olajat, a tejszínt és a joghurtot. A lisztet összekevertem a kakaóporral, a sütőporral és a szódabikarbónával, majd a nedves anyagokhoz öntöttem és elkevertem. A végén hozzáadtam a fagyott málnát és muffin sütőbe kanalaztam, amit előzőleg papír kapszlikkal béleltem ki. Kb. 20 percig sütöttem 165 fokon légkeveréses sütőben.

Maradék-elv

Ne ijedjen meg senki, nem egy matematikai tételről fogok értekezni. Ez a vacsora arról szólt, hogyan tűntessem el a hűtőmben lapuló ilyen, meg olyan, „már csak egy darab van belőle” hozzávalókat. Mindenképpen főzeléket akartam készíteni, mert már elég rég került az asztalra. A végeredmény sikermutatója az volt, hogy a Mazsolák lelkesen befalták vacsorára.

Mi is volt a hűtőmben? Egy-egy szál fehér- és sárgarépa, egy karalábé, fél doboz bontott konzerv kukorica, két szelet sült sütőtök, egy maradék tojásfehérje. Ebből a mennyiségből egy kb. két (felnőtt)személyes főzelék kerekedett, úgyhogy aki több emberre főzné, az szorozzon lelkesen, ha már a matekkal ijesztgettem a címben. Feltétnek sütőtökös lepénykéket sütöttem, csakhogy a sütőtök is elfogyjon végre.

Hozzávalók (2 személyes adag):

Főzelékhez:
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 karalábé
½ doboz kukorica (ha egész lett volna, az se lett volna baj)
1 ek vaj
kb. 2 dl tej
1 ek liszt
1 púpos ek tejföl
só, szárított tárkony

Sütőtökös lepénykékhez:
2 szelet sült sütőtök (kb. 20 dkg volt, de nem mértem)
1 ek zappehely
1 ek liszt
1 ek zsemlemorzsa
1 tojásfehérje
1 kk kakukkfű
só, bors
a sütéshez olaj

A répákat és a karalábét felkockáztam és vajon – fedő alatt - félpuhára pároltam. Sóztam. Szükség esetén önthetünk alá egy kis vizet. Aztán hozzáöntöttem a kukoricát, megszórtam a tárkonnyal és tovább pároltam. Amikor megpuhult felöntöttem a tejjel, amiben előzőleg csomómentesen elkevertem a lisztet, valamint beletettem a tejfölt, és összeforraltam az egészet.
A sütőtökös lepénykékhez a hozzávalókat összekevertem, majd pár kanál olajban kisütöttem.

Sütőtökös pogácsa

Lássuk csak, hogy is alakult a tegnapi ebédünk illetve ez a pogácsa dolog! Megsütöttem a sütőtököt, hogy majd lesz belőle valami, aztán beáztattam egy kis lencsét, hogy valami tartalmas levest kéne főzni belőle. A lencsés sütőtökleves gondolata nem tűnt rossznak, csak „sajnos” tovább gondolkodtam, és inkább főztem egy zöldbabos lencselevest – tartalmasságával nem volt gond, jó sűrű lett, került bele a lencsén és a zöldbabon kívül sárga- és fehérrépa, csipetke, pár kanál házi lecsó, kevés kolbászkarika, ízesítőnek pedig babérlevelet, petrezselymet és tárkonyt használtam. Mivel másodikkal nem akartam bíbelődni, és a sütőtökkel is kellett valamit kezdeni, ezt a sütőtökös pogácsát sütöttem a leveshez, gondolva így már biztos Mindenkinek a pocakját kitölti uzsonnáig.

A „nedves” anyagok arányán még lenne mit finomítani (elég ragacsos massza lett belőle), és az eredetileg 30 dkg-ra tervezett liszt is kevésnek bizonyult, szerintem még legalább 10 dkg-val meg kellett toldanom, ha nem többel. Lehet, hogy teljes kiőrlésűvel kellett volna pótolnom, mivel az jobban szívja a nedvességet. Elkelt volna benne egy kis túró, esetleg juhtúró vagy fetasajt, de azok hiánycikkek voltak a hűtőmben. Talán kakukkfűből is tehettem volna egy kicsit többet, vagy ha lett volna itthon, akkor inkább frisset, de ez már csak ilyen lett. Férjnek ízlett, Mazsolák falták és alapvetően én sem panaszkodom a végeredményt illetően.

Egy éjszakára hűtőbe tettem, mert este 11-kor már nem volt lelkierőm kisütni, másrészt azt gondoltam NagyMazsola is értékelni fogja, ha gyúrhat, szaggathat, kenegethet. Értékelte…

Hozzávalók:

kb. 40 dkg liszt
30 dkg sült sütőtök kikapart belseje
7 dkg natúr joghurt
6 dkg olvasztott vaj
1,5 dl tej
2 dkg élesztő
1 kk barnacukor
2 tk só
½ tk szárított kakukkfű
1 tojás sárgája

Az élesztőt a cukros langyos tejben felfuttattam. A lisztet, a sütőtököt, a joghurtot, az olvasztott vajat az élesztős tejjel összegyúrtam, közben a sóval és a kakukkfűvel ízesítettem. Kelesztő tálban egy éjszakára hűtőbe tettem. Reggel kivettem a hűtőből és kb. 1 órát hagytam „melegedni” a konyhapulton.
Átgyúrtam, majd lisztezett deszkán kinyújtottam, pogácsákat szaggattam belőle (egészen pontosan NagyMazsola), majd tojássárgával megkentem a tetejét. Légkeveréses sütőben 170 fokon megsütöttem.

Birsalma morzsa alatt

Két főzős újságot szoktam megvenni: a Nők Lapja Konyháját és a Stahl Magazint. Gyakran előveszem a régi számokat is, nézegetem, álmodozom, ihletet gyűjtök, hogy mennyi klassz dolgot lehetne – kellene – főzni, aztán idő- vagy alkalomhiány miatt rendszerint elmarad.

Ezt a morzsás dolgot már régóta ki akartam próbálni, láttam újságokban, blogokon is: a gyümölcs egy morzsaréteg alatt puhul meg, a teteje ropogósra sül, és ez is a végtelenségig variálható receptek közé tartozik, ezért tetszett meg.

A birsalmasajtért nem különösebben rajongok, de a birsalma fanyar ízét nagyon szeretem. Amikor megláttam ezt a receptet a Stahl Magazin őszi számában, rögtön vettem két birsalmát, hogy kipróbáljam. Igaz, hogy egy-két hetet pihentek a birsek a hűtőben, de aztán végül elkészült életem első morzsás desszertje. Igaz, hogy ebédre szántam, de a birseknek annyi puhulási idő kellett, hogy végül is uzsonna lett belőle egy jó kis habos kávé mellé. Ja, és egy kis vaníliafagyi (vagy vaníliás öntet) nagyon jól jött volna hozzá, de az már csak „hab lett volna a tortán”

Hozzávalók:

Gyümölcsös részhez:
2 birsalma
2 alma
½ dl frissen facsart narancslé
1 tk fahéj
1 ek liszt
2 ek cukor

Morzsához:
10 dkg vaj + kevés a forma kikenéséhez
20 dkg liszt
12 dkg cukor
1 csipet só

A birseket apró kockára vágtam, kivajazott sütőformába szórtam, ráöntöttem a narancslevet, aztán alufólia alatt puhára sütöttem (pároltam). Közben a morzsához a vajat a liszttel késbetétes robotgépben összemorzsásítottam, hozzákevertem a cukrot és a sót. Az almát felkockáztam és megszórtam a liszttel, a cukorral és a fahéjjal. A megpuhult birsalmához kevertem a felkockázott lisztes almát, rászórtam a morzsát és készre sütöttem.

Gesztenyés profiterol

Az utóbbi időben rákattantam az égetett tésztára. A fene se gondolta korábban, hogy ennyire pofon egyszerű elkészíteni, és eddig még mindig klassz üreges lett. Ha csak vizet tettem bele, akkor talán szebb lett a kinézete, nem töredezett meg annyira. A krémek, töltelékek pedig végtelenségig variálhatóak: múltkor málna- és mangóhabosat csináltam, de ez csak kettő a lehetőségek közül.

A pénteki lakásavatós nőpartira profiterolt akartam készíteni. Dolce Vita két remekbeszabott receptje között vaciláltam: kávés profiterol (a szakácskönyvéből) vagy narancsos profiterol. Odáig el is jutottam, hogy a tésztát megsütöttem, de aztán elcsábultam a hívó szóra és kimentem Katival az IKEA-ba. Ennek az lett a következménye, hogy remek dolgokat shoppingoltam, de sajnos a profiterol nem készült el magától. Villámmegoldásként vaníliapudingot töltöttem bele és zacskós (Dr. Oetker) csokiöntettel öntöttem nyakon. Az íze nem volt rossz, de nem ilyenre vágytam.

Szombaton nekifutottam újra, igaz, hogy csak vasárnapra készült el, de az égetett tésztában ez a klassz, hogy előre elkészíthető, sőt azt olvastam, hogy a megsütött fánkocskáknak a fagyasztás sem árt.

Tölteléknek végül is gesztenyét választottam, mert azt mindenki szereti a családból. Igaz, hogy főzött sárgakrémmel akartam a gesztenyét összekeverni, de időtakarékosságból inkább maradt a jól bevált vaníliás puding. Csokiöntetet NagyMazsola miatt kakaóporból főztem, mivel még nem találtam olyan csokit, amiben ha csak nyomokban is, de ne lett volna mogyoró. Sajnos a csokiöntetnél nem tudok pontos mennyiségeket írni, mert nem méregettem, csak érzésből pakoltam a lábosba a hozzávalókat (egy körülbelülit megpróbálok írni).



Hozzávalók:

Égetett tésztához:
10 dkg margarin
0,5 dl tej
0,5 dl víz
10 dkg liszt
3 tojás

Töltelékhez:
1,5 dl tej
1 dl tejszín
½ zacskó vaníliás pudingpor
1 ek cukor
kb. 20 dkg gesztenyepüré
1,5 dl tejszín
1 cs. vaníliás cukor
½ cs. habfixáló

Csokiöntethez:
vaj (kb. 5 dkg), porcukor (kb. 1-2 ek – attól függ mennyire szeretnénk édesre készíteni), jófajta kakaópor (1 púpozott ek.), vanília kivonat (kb. 1 tk.), rumaroma (kb. 1 tk.), tej (kb. 2-3 ek.), joghurt (kb. 1-2 ek.), olaj (kb. 1 ek.)

A tésztához a vizet, a tejet és a margarint összeforraltam, majd beletettem a lisztet és addig kevergettem, amíg összeállt, illetve elvált az edény falától. Amikor kicsit meghűlt a tészta, akkor egyesével belekevertem a 3 egész tojást. Nyomózsákba töltöttem, kis halmokat formáztam és sütőpapírral bélelt sütőlemezen kb. 180 fokos sütőben aranybarnára sütöttem. Kb. 18 kisebb fánkocska lett belőle.

A töltelékhez a tejet és a tejszínt összeöntöttem, a keverékből 2 dl-t felforraltam, a maradékban pedig csomómentesen elkevertem a pudingport és a cukrot. Amikor a keverék felforrt, beleöntöttem a pudingos részt és sűrű krémet főztem belőle.

A gesztenyepüréből annyi golyócskát (kb. mogyoróméretűt) gyurmáztam, ahány tésztafánkocskát sütöttem. Amikor a vaníliás krém kihűlt, belekevertem a maradék gesztenyepürét. A tejszínt a cukorral és a habfixálóval kemény habbá vertem.

A csokiöntetet megfőztem (addig kevergettem a hozzávalókat a tűzhelyen, amíg egynemű massza nem lett).

A tésztákat félig bevágtam, beletettem egy-egy gesztenyegolyót, egy kis gesztenyéskrémet és tejszínpamacsot. Tálba halmoztam a betöltött fánkokat és ráöntöttem a csokiöntetet.

Kicsit behűtöttem, aztán jóízűen megettük.

Édes után sós csigabiga - tonhalas pizzatekercs

Gyors és gyerekbarát vacsora kellett a maradék paradicsomleves mellé. Volt a hűtőben egy csomag elfekvő Tante Fanny friss pizzatészta, de egyrészt paradicsomszószt nem volt kedvem kutyulni, másrészt napok óta szemeztem a spájzban lévő tonhal konzervvel, hogy valamibe bele kellene csempészni, így született meg az ötlet a pizzatekercsre. NagyMazsola lelkes segedelmével és kóstolgatásával nagyon gyorsan elkészültünk, sőt amíg a pizzacsigák sültek, addig összedobtunk egy fahéjas/kakaós tekercset is, ha már olyan jól belejöttünk a tekergetésbe.

Ha lett volna itthon, még tettem volna bele pár szem mini mozarella golyót is, bár megszórhattam volna egy kis reszelt sajttal a tetejét, de ez most főleg lustaságból elmaradt.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny friss pizzatészta
15 dkg tonhalkonzerv (olajban eltett)
4 szem koktélparadicsom
2 szál újhagyma
10 szem magozott fekete olajbogyó
2 ek tejföl
kb. 0,5 dl tejföl
1 kk oregáno

A paradicsomokat negyedeltem, az újhagymákat felkarikáztam, az olajbogyókat felaprítottam. Aztán minden összekevertem. A keverékkel megkentem a kiterített pizzatésztát, szorosan feltekercseltem, daraboltam, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a csigabigákat. Kicsit meg is igazgattam a tekercseket, hogy szebb formájuk legyen. Kb. 190 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem őket.

Fahéjas csigabiga Stahl Judit módra

Kiscsaládom tegnap kimenőt kapott…vagy inkább fordítva? Mindenestre valami kényeztető sütivel akartam Őket hazavárni. Kakaós csigára gondoltam, mivel a tészta anélkül elkészül a kenyérsütő gépben, hogy nagyon oda kellene rá figyelnem. De csak gondolat szintjén maradt a dolog, mivel az élesztőm beadta a derekát a penészgombáknak (szégyen ide vagy oda, de nagy ritkán akad a hűtőmben kósza, elfelejtett dolog, ami aztán már csak arra jó, hogy a kukában landoljon), zacskós élesztőből meg kifogytam. Ha a kelt tésztáról le is kellett mondanom, a csigákról nem akartam. Eszembe jutott, hogy Stahl Judit Gyors édességek c. könyvében van egy pikkpakk elkészíthető, élesztőmentes csigarecept: dán fahéjas tekercsek néven fut.

A tészta tényleg villámgyorsan összeállítható, és ha valakinek van kedve a tölteléket kedvére variálhatja: én a fahéj mellett el tudtam volna viselni benne egy kis darált diót, de NagyMazsola miatt ez szóba se jöhetett. Természetesen ez a tészta se lenne rosszban a kakaós-cukros töltelékkel, de kókuszos, túrós vagy akár mákos-lekváros változatot is el tudok képzelni. Határ a csillagos ég.

Praktikussági okokból (és készlethiányból) annyit változtattam, hogy nem kristálycukorral, hanem porcukorral kevertem össze a fahéjat, viszont fahéjból a biztonság kedvéért szórtam bele még egy kávés kanállal (2 helyett 3 került így bele), illetve a tetejére már nem tettem a tejszínbe barna cukrot (2 evőkanállal írta az eredeti recept), mert azt gondoltam, így is elég kalória lesz benne.

Hozzávalók:

10 dkg vaj
40 dkg liszt
1 kk sütőpor
½ kk szódabikarbóna
5 dkg cukor
15 dkg joghurt
1 ½ dl tej
10 dkg porcukor
3 kk őrölt fahéj
4 ek tejszín

A tésztához a vajat folyósra olvasztottam és amíg a többi hozzávalót összemértem langyosra is hűlt. A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a cukrot egy tálba öntöttem és elvegyítettem. Majd hozzáadtam a joghurtot, a tejet és 3 ek híján a kihűlt olvasztott vajat. Összegyúrtam a tésztát (nagyon könnyen ment, gyorsan lehetett vele haladni). Lisztezett deszkán kb. 30x30 cm-es négyzetté nyújtottam.

A kihagyott 3 evőkanál vajjal megkentem a kinyújtott tésztát, megszórtam a fahéjas porcukor keverékkel (egy kanál hátával könnyen el lehet oszlatni egyenletesen a vajas tésztán a porcukrot) és szorosan feltekertem. A recept szerint ennyi tésztából 12 csiga jön ki, így először feleztem a tekercset, aztán a feleket is feleztem, végül a negyedeket harmadoltam. Ezzel a módszerrel viszonylag egyenletes méretű csigákat kaptam.

A csigákat nem túl szorosan egy sütőpapírral bélelt tepsibe rendeztem és 190 fokra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Kiscsaládom igen örült a meglepetés sütinek. Az adag kiválasztásánál annyit viszont mindenképpen vegyünk figyelembe (a család méretét és sütikapacitását is figyelembe véve), hogy ez a süti igazán frissen finom, másnaposan még ehető, de harmadnap- mivel annyira gyorsan elkészíthető - inkább süssünk egy új tepsivel.

Májpástétom variciók (hagymás, kakukkfüves-mazsolás, narancsos)

Szombat délután van, a Mazsolák alszanak. Remek alkalom (lenne) egy kis bloggolásra. Igen ám, de nem találom az elmúlt hónapokban készített - két bejegyzéssel korábban említett - ételfotóimat, Férj, aki még segíthetne a felkutatásban, a Balatonon szedi ki a stéget a jeges vízből. Pedig csináltam klassz csokis-szilvás kuglófot és a már említett szülinapi tortákat is lefotóztam.

"Bánatomban" előbányásztam pár régi fotót, ami nagyon kedves a szívemnek, és még azelőtt készültek, hogy elkezdtem volna közszemlére tenni a főztömet. A pástétomok egy nőpartira készültek anno és házi brióst (ha jól emlékszem Fűszeres Esztertől kölcsönzött receptből) is sütöttem hozzá, mert hát házi pástétomhoz gondoltam házi "alátét" dukál. Azt hiszem már említettem, hogy szeretek a Barátnőimnek főzni, sokat és sokfélét. Kilencen járunk össze rendszeresen és ha kilencünk nincs is teljesen más ízlése, azért vannak kiugró "ellentétek".

A pástétom variációkból nálam a narancsos volt a favorit, de a Többieknek inkább a hagymás és a kakukkfüves-mazsolás jött be. Nem vagyunk egyformák.

Az arányokra nem esküdnék meg majdnem egy év távlatából, de igaz az egyik főzési "alapszabály", amitől sokan idegbajt szoktak kapni: fűszerezés "ízlés szerint".



Hozzávalók (hagymás, kakukkfüves-mazsolás, narancsos):

30-40 dkg csirkemájat megtisztítottam az inaktól, hártyáktól, majd falatnyi darabokra vágtam. A májdarabkákat több részletben kisütöttem olajon (esetleg tehetünk az olajba egy kis vajat is). Ha szeretnétek hagymás változatot is készíteni, akkor dobjatok az olajba egy-két nagyobb gerezd fokhagymát héjastul, ami a sütés végére klasszul megpuhul. Amikor kisült az összes máj, pürésítettem az egészet kb. 2 ek. vajjal és ½ dl tejszínnel (csinálhatjuk késbetétes robotgéppel vagy villával, attól függően, hogy mennyire akarjuk darabosra).

A hagymás változathoz olajon ½ fej apróra vágott vöröshagymát dinszteltem, az olajban kisült fokhagymát kinyomtam a héjából. A vöröshagymát, a fokhagymát összepürésítettem a májjal. Tettem bele sót, borsot, majorannát (ízlés szerint). Apróra vágott lilahagymával és petrezselyemmel (elhagyható) díszítettem.

A kakukkfüves-mazsolás változathoz 1 ek mazsolát beledobtam egy kis csészébe, öntöttem rá 2-3 ek konyakot (ha nincs otthon konyak, akkor helyettesíthetjük vízzel), és betettem a mikróba addig, amíg felforrt a konyak (vigyázzunk, hogy a mazsolák meg ne égjenek!). A mazsolát, 1-2 ek friss kakukkfüvet (ha nincs friss, jó a szárított, de akkor szerintem elég belőle 1 kk-nyi) összepürésítettem a májjal, és tettem még bele sót.

A narancsos változathoz 3-4 ek frissen facsart narancslével és 1 kk reszelt narancshéjjal összepürésítettem a májat. Tettem bele sót. Lehet beletenni konyakban forralt mazsolát is.

Ha a pástétomok nem elég krémesek akkor tegyünk még bele vajat és/vagy tejszínt.

Stíriai metélt

Másfél hete Szilvinél voltunk kismama napon, és stíriai metélttel nyűgözött le Bennünket. A nevét már hallottam, de enni még nem ettem soha. Azt tudtam, hogy édes tésztaféle és végül is a vargabéleshez hasonló.

Gondoltam előbb-utóbb nemcsak az evését, de az elkészítését is ki kell próbálnom. A hétvégén kaptam Anyukámtól fél kiló házi túrót, Anyósomék aszaltak NagyMazsolának szőlőt, a többi hozzávaló meg volt általában van itthon, úgyhogy a keddi ebéd sorsa eldőlt.

El kezdtem a neten keresgélni, de nagyrészt „hamis stíriai metélt” címszavakba ütköztem, én pedig nem akartam kompromisszumot kötni, úgyhogy elővettem az egyik klasszikust: Horváth Ilonát, és az Ő receptje alapján készítettem el.

Az eredmény nem lett túl édes, de ennek azért örültem, mert így mindenki a saját szája íze szerint utóízesíthette, és a házi lekvár is jobban passzolt hozzá.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg tehéntúró
1 tojás
20 dkg liszt
1 ek tejföl
csipet só

Hozzávalók az „öntethez”:
3 tojás
3 dl tejföl
4 dkg vaj
2 ek cukor
½ citrom reszelt héja
egy nagy marék mazsola

A túrót nem passzírozgattam szitán, inkább merülő mixerrel összeturmixoltam egy tojással, szerintem a végeredmény hasonló, de számomra kisebb macerát jelentett. A többi hozzávalót hozzáöntöttem a tojásos túróhoz és tésztát gyúrtam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, derelyeszaggatóval kb. 1 cm széles metéltre vágtam és enyhén sós vízben kifőztem. Nagyon oda kell rá figyelni, mert nem kell túl sokáig főzni. Amikor megfőtt, leszűrtem.

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a puha vajjal, a cukorral és a tejföllel kikevertem, majd hozzákevertem a mazsolát és a tojásfehérjét. Összeforgattam a kifőzött tésztával és kivajazott, morzsával megszórt tűzálló tálba öntöttem. 180 fokos sütőben kb. 30-40 perc alatt arany barnára sütöttem. Langyosan, porcukorral meghintve volt a legfinomabb.

Imádom a vargabélest, de azért a stíriai metélt simán versenybe száll vele.

Szürke szamár a ködből...

Lassan több mint két hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta.

Augusztusban azért nem, mert alig voltunk otthon és közben még az „építkezés” (igazából egy majdnem kész lakás befejezésébe vágtuk a fejszénket) is folyt.

Szeptemberben még mindig építkeztünk, de közben költöztünk is, bár a konyha csak félig volt kész, mert bútor ugyan volt, de a konyhagépek és a mosogatótálca szállítása csúszott, aztán meg lettek ugyan konyhagépek, de szét kellett kapni a konyhát vízbekötési problémák miatt. De aztán szerencsére minden jóra fordult!

Az október pedig kipakolással, átpakolással, rendszerezéssel telt/telik, és nem utolsó sorban az új konyhánk belakásával. Ideteszem, odateszem, rendezgetem, hogy minden kéznél legyen. Van klassz párásítós sütőnk és indukciós főzőlapunk, ami szerintem egy csoda (alig fordulok el, máris felforral egy liter vizet), még nincs szagelszívónk, de annyi baj legyen,főzés közben kinyitom az ablakot.

Augusztusban arról szerettem volna írni, hogy a balatoni nyaralás kóstolgatással telt. Én a Balatont nézni szeretem, sétálni a parton, hekket enni sült krumplival, nézni, ahogy a gyerekek molyolnak a parton és élvezik hullámokat. Elmentünk Köveskálra a Kővirág Étterembe (http://www.kali.hu/szallas/kovirag/), amit minden arrafelé kirándulónak csak ajánlani tudok. Voltunk pár cukrászdában is: a veszprémi Maci Cukrászda egy csalódás volt (gondoltam, ha már szerepel az Anna, Peti és Gergőben, hát betérünk a gyerekekkel), talán a pogácsájuk volt kivétel, azt jó szívvel tudom ajánlani, a füredi Bergmann cukrászda az áraival biztos vezet a környéken, a sütijük nem volt ugyan rossz, de a fagyi nem nyújtott semmi kiemelkedő élményt, viszont a pogácsákat náluk is érdemes megkóstolni. És ha már akaliban jártunk nem maradt el a nagyvászonyi vajas kifli beszerzése sem, kész voltam lemenni érte a helyi kisboltba – persze annyira nem volt azért hősies tett, mivel hogy kocsival mentem - , hogy legyen a reggelihez, mert hát igen jó.

Wellneseltünk pár napot egy négy csillagos zalakarosi szállodában, ami gasztronómiailag nem volt egy nagy élmény, de ezt már megszoktam. Csillagok ide vagy oda a szállodai "étkeztetés" tömegétkeztetés, így senki ne várjon csodát. De legalább nem volt rossz (a reggeli svédasztalra kitett mini péksütik egészen finomak voltak...ha éppen frissek voltak), mert sajnos múltkorjában Sopronban is és Egerszalókon is belefutottunk egy-egy igen pocsék menüsorba.

Az utóbbi időben, ha készítek valami újdonságot, az általában édesség, valószínűleg annak örömére, hogy a terhességi cukorbetegség valami csoda folytán most harmadszorra elkerült, és mert volt rá alkalom: Férj születésnapja, NagyMazsola születésnapja, „örülünk hogy beköltöztünk és köszi, hogy segítettetek” családi ünnepség.

Így az elkövetkező bejegyzések nagyrészt arról fognak szólni, hogy miket sütöttem az elmúlt pár hétben, de eddig időhiányból, lustaságból nem kerültek fel a blogra, és édesség dömping várható. Bár ahogy itt írogatok megkívántam egy tál friss pogácsát…

Boldog szülinapot Zsuzsánka!

Kedves Zsuzsánka, így szeretnék Neked Boldog Szülinapot kívánni!!!

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg barna cukor
5 dkg sötét muscovado nádcukor
12 dkg vaj
2 tojás
10 dkg görög joghurt
10 dkg liszt
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg zabpehely
15 dkg reszelt répa
10 dkg áfonya + a díszítéshez pár szem
2 ek narancslé
1 narancs reszelt héja
0,5 dkg sütőpor
½ kk szódabikarbóna
1 kk fahéj
1 marék mazsola

Hozzávalók a krémhez:

5 dkg vaj
8 dkg porcukor
25 dkg tejszínes sajtkrém
reszelt narancshéj
1 ek narancslé

A kétfajta cukrot és a vajat kikevertem. A tojásokat egyesével beleütöttem és tovább kevertem. Hozzáöntöttem a joghurtot, a narancslevet, és miután jól elkevertem jöhetett a reszelt répa és a mazsola. A liszteket, a zabpelyhet, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és a reszelt narancshéjat összekevertem és a tojásos-répás masszába forgattam. Végül óvatosan beleforgattam az áfonyát is.

24 cm-es torta formában 175 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöttem.

A krémhez a vajat kikevertem a porcukorral, majd belekevertem a sajtkrémet (nem akarok sznobnak tűnni, de a Philadelphia krémsajt jobb…sajnos most nem kaptam a boltban, de azért így is megesszük), valamint a narancshéjat és a narancslevet. A krémet a kihűlt tésztára kentem és a megmaradt áfonyával díszítettem(meg is lehetett volna felezni a tortát, és akkor a közepébe is tölthettem volna, de nem volt több sajtkrémem, így a krém mennyisége korlátozott volt.).

Házi kifli

Gasztroblog függőségem van. Ennek egy előnye biztos van: mindig rábukkanok valami jó kis receptre, amit érdemes kipróbálni, vagy felfigyelek egy olyan gasztrobloggerre, akitől még nem olvastam vagy nem főztem.

A figyelemre érdemes receptek mellett még inkább lenyűgöznek a figyelemre méltó ételfotók. Néha „vért izzadok” egy-egy ételfotóért, sokat kell még tanulnom, de nagy szerencsém, hogy Férjnek van egy szupcsi gépe, ami azért megkönnyíti a dolgom.

De most inkább néhány szót erről a kifliről, amit a www.ottisfoz.blogspot.com -on találtam egyszerű kifli néven. Tényleg pofon egyszerű, a végeredmény viszont egy roppanós, mégis foszlós kifli lett, ami felülmúlja bármelyik bolti társát, már csak azért is, mert a házi változatnál legalább tudom, hogy mi van benn. Nagyon alkalmas a tészta arra, hogy megtöltsük, legközelebb feta helyett valami húsos töltelékkel tenném még izgalmasabbá.

A recepten annyit módosítottam, hogy margarin helyett vajat tettem a tésztába, illetve a tészta felét fetasajttal és bazsalikommal töltöttem meg. Nagy szemű sóval, köménymaggal megszórva sem tévedhetünk nagyot.

Hozzávalók: (8 kiflihez)

2,5 dkg élesztő,
2,5 dkg vaj,
2,5 dl tej,
1/2 tk só,
1/2 ek cukor,
6,5 dl liszt,
1 tojás a kiflik tetejének megkenéséhez

A vajat megolvasztottam mikroban, felöntöttem langyos tejjel, beleszórtam a cukrot, átkevertem, végül belemorzsoltam az élesztőt. A sót beleszórtam a lisztbe, majd hozzáöntöttem az élesztős tejet. Géppel jól bedagasztottam és hagytam megkelni (igazából úgy alakult, hogy 1,5-2 órája volt a tésztának, keljen, de valószínűleg ennél kevesebb is elég lett volna).

A sütőt 225 fokra melegítettem (alul-felül sütés).

A megkelt tésztát elfeleztem, kinyújtottam, majd elnegyedeltem (a két tésztagolyóból összesen 8 körcikk lett). A körcikkeket a szélesebb felénél kezdve felcsavartam és kifli formájúra hajtottam. Négy kiflibe tettem egy-egy csík fetasajtot, pár levél bazsalikomot, és megszórtam frissen őrölt borssal, de Férj szerint az üres változat jobban sikerült.

A kiflik tetejét megkentem felvert tojással, majd arany barnára sütöttem.

Háromcsillagos clafoutis

Tavaly vagy tavalyelőtt nyáron sütöttem már clafoutist, ha jól tévedek Stahl Judit Gyors édességek c. könyvéből. Mély nyomokat hagyott bennem, csak sajnos nem azért mert finom lett. Az ötlet maga nagyon jó: sűrű palacsintatésztaszerűség, friss gyümölcs, és mindez a sütőben összesütve. A végeredmény elsőre mégsem aratott sikert. A hiba talán abban volt, hogy nem fekete cseresznyéből sütöttem, hanem a roppanós korai fajtából, de azt hiszem a tésztája sem volt az igazi.

Idén tavasszal hiper olcsón (ez persze relatív, eredeti árukhoz képest voltak „olcsóak”) lehetett szakácskönyveket venni az alexandrán, kihasználva az alkalmat be is szereztem Gordon Ramsay Négy évszak ízekben c. könyvét. Igaz, hogy a receptek között van egy pár, amiknek neki se kezdenék (főleg az alapanyagbeszerzés nehézségei miatt), de édességekben egész „hétköznapi”, értve ezalatt, hogy nem kell elmenni a világ végére, hogy összeszedjem a hozzávalókat.

Ebben a könyvben is van egy clafoutis recept, csak a klasszikus cseresznyét sárgabarackra cserélte le. Már az első lapozgatáskor elhatároztam, hogy ha a sárgabaracknak nyáron szezonja lesz, akkor nekiveselkedek újra, hátha megvan a kulcs – azaz a recept – a jó clafoutishoz. És igen. Annak ellenére jó volt, hogy kicsit túlsütöttem és pirított mandula helyett egyszerűen darált mandulát (kiegészítve pár szem mogyoróval a mandulakészletek kimerülése miatt) tettem bele. A cukor mennyiségét legközelebb csökkenteni fogom, mert egy hangyányit édes lett. Az eredeti recept 48-50 %-os tejszínt ír, nekem csak 30 %-os volt, de egyébként sem tudom, hogy itthon lehet-e kapni – bolti forgalomban - ilyen magas zsírtartalmú tejszínt.

Egy macera van csak vele, hogy 24 óra pihentetési időt ír, vagyis kicsit előre kell vele tervezni.

Be kell, hogy valljam, hogy ennek az édességnek nemcsak a sárgabarackszezon az apropója, hanem az új sütőformácskáimnak a felavatása is, amit az IKEA-ban zsákmányoltam.

Ha hétfő este látott valaki egy ugráló, lelkesedésében a bőréből majdnem kibújó nőszemélyt a budaörsi IKEA-ban a konyhafelszerelési osztályon, na az én voltam. Kati barátnőm megrökönyödve nézett, hogy lehet egy vacak porcelán bigyóért ennyire megveszni. Meglehet…
És láss csodát, a piacot elárasztották a mini porcelán sütőformák, mert ma a MOM Parkban láttam hasonlóakat, csak éppen nem 14 cm-es, hanem 10 cm-es átmérővel (kb. 2500 Ft/4 db). Ott az ugrálás elmaradt és persze a vásárlási is, mert azért annyira nem vagyok elvetemült…bár egy díszes teáskanálnak nagyon nehezen tudtam ellenállni egy régiség bolt előtt ácsorogva, mert néha nagyon hiányzik egy-egy szép evőeszköz az ételfotóimhoz. Na sebaj, az majd egy következő projekt lesz.

4 db 14 cm-es piteformában sütöttem ki a clafoutist, és NagyMazsolára tekintettel csak kettőbe tettem mandulát. A hozzávalóknál mégis úgy adom meg az adagokat, mintha mindegyikbe tettem volna.

Hozzávalók:

5 dkg darált mandula
1 ek liszt
csipetnyi só
10 dkg cukor
2 egész tojás
3 tojássárga
250 ml tejszín
8 szem barack
vaj a formák kenéséhez

Összeturmixoltam a cukrot, a tojásokat, a tojássárgákat és a tejszínt, majd hozzáadtam a darált mandulát, a lisztet és a sót. Egy napra hűtőbe tettem.

Másnap a sütőt 200 fokra melegítettem, kivajaztam a mini piteformákat, a barackokat negyedeltem és a formákba rendeztem, ráöntöttem a tésztát és addig sütöttem, amíg a tészta meg nem szilárdult és meg nem emelkedett. A „háromcsillagos” séfünk fagylaltot vagy creme fraiche-t ajánl hozzá.

Jolly Joker kelt tészta

Van egy füzetem, amibe pár éve elkezdtem recepteket jegyzetelni: amiket valaki másnál kóstoltam, amiket már kipróbáltam, amiket ki szeretnék próbálni. A receptek eredetét sajnos nem mindegyiknél írtam le, így azt sem tudom, hogy melyik főzős újságnak, honlapnak köszönhetem ezt a kelt tésztát, amiről most áradozni szeretnék.

Mióta van kenyérsütő-gépem, azóta még lelkesebben kezdek neki kelt tészta alapú sütiknek. Csak beleöntöm a hozzávalókat, és a gép dolgozik helyettem: dagaszt, keleszt, és ha arról van szó, akkor süt is. Bár ez utóbbi funkciót nem igazán használtam ki eddig, ha kenyértésztát csinálok, inkább azt is sütőben sütöm meg, mert jobban szeretek belőle kis bucikat csinálni, mint egyben megsütni.

Egy szónak is száz a vége, a kenyérsütő-gép az egyik legjobb konyhai beruházásom volt eddig. Ezzel a kalácstésztával se vacakolok sokat, zutty minden bele a gépbe, aztán haladjunk (be kell, hogy valljam, nem szobahőmérsékletűek a hozzávalók, a lisztet nem szitálom át, de a végeredményben még soha nem csalódtam).

Szoktam belőle fonott kalácsot, brióst, kakaós csigát, túrós csigát, aranygaluskát csinálni, és az utóbbi egy hétben kétszer is sütöttem belőle óriási mazsolás brióst, egyszer "natúr” formában kísérlet képpen, aztán meg fahéjasan, csakhogy fokozzam az élvezeteket (a fahéjas győzött).

Természetesen, akinek nincs kenyérsütő-gépe az kézzel is dagaszthatja vagy bevetheti a kézi dagasztó gépét, ugyanolyan jó lesz, és persze tálban is szépen megkel a tészta (Szilvi barátnőm meleg vízbe szokta tenni a tálat, hogy gyorsítsa a kelést, kipróbáltam, nagyon jól működött).

Felteszek pár képet az eddigi sütésekről, remélem más is kedvet kap hozzá, hogy elkészítse.

Hozzávalók:

3 dl (langyos) tej
5 dkg porcukor
2 dkg élesztő
50 dkg liszt
2 tojássárga
½ dkg só
5 dkg olvasztott vaj

A folyékony hozzávalókat (tej, tojássárga, olvasztott vaj) a gép aljára teszem, rászórom a lisztet. A liszt közepébe mélyedést csinálok és belemorzsolom az élesztőt. Az egyik sarokba szórom a sót, a másik három sarokban (merthogy szögletes az edény a géphez) pedig elosztom a porcukrot. Másfél óra alatt megdagasztja és megkeleszti a tésztát. Az elején érdemes kicsit odafigyelni rá, és szükség esetén besegíteni a dagasztókarnak a hozzávalók „összeszedésében”. Másfél adag készítésénél kb. a kelesztési idő felénél kivettem a tészát, különben kikelt volna az edényből, és takaríthattam volna a gépet, ami nem túl hálás feladat.

A megkelt tésztával igény szerint dolgozom tovább.

Rudakat sodrok és brióst formázok (az utóbbi időben muffin sütőben sütöm meg a briósokat), vagy befonom a hengereket és kalács lesz belőle. Ilyenkor formázás után kb. még 10 percig pihentetem a tésztát, majd megkenem a tetejét felvert tojással vagy tojássárgával, és csak utána tolom be a kb. 180-190 fokos sütőbe. Ha nem túl nagyok a formák kb. 15 perc alatt megsül.

Kakaós csigánál (illetve fahéjas csigánál) megkenem olvasztott vajjal a kisodort tésztát, megszórom cukor és kakaó (fahéj) keverékével, szorosan feltekerem, karikázom és a csigákat a tepsibe rendezem. Kicsit még hagyom kelni, majd megsütöm. A sütési idő vége előtt vaníliás tejjel meglocsolom a csigákat.

Volt már, hogy túróval töltöttem a csigákat, de mint írtam a mostani favorit a mazsolás fahéjas óriás briós, aminél a kilapított tésztadarabot (kb. 25x10 cm) megkentem vajjal, szórtam rá fahéjas cukrot és jó sok mazsolát, felsodortam és három szálat összefontam, majd kis kuglóformában megsütöttem.