A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leves. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 6., vasárnap

Zellerkrémleves musttal lágyítva

Nálunk a krémlevesek abszolút favoritok, még olyan zöldségeket is meg tudok etetni a családdal, amire egyébként fújoznak, és látványosan kikotorják a tányér szélére. Ilyen zöldség a zeller is. Elég karakteres ízű, úgyhogy nem is csodálkozom rajta, ha valaki nem kapkod érte. Ezt a karakteres ízt lágyítottam egy kis musttal. A must íze nem ütött át a zelleren, inkább csak lágyította. Legközelebb kipróbálom frissen préselt alma lével is.
Az ötlet az „Apropóból” jött, ahol pár hónapja ebédeltem a barátnőmmel és csicsókakrémlevest ettem. A tulaj-szakács-pincér (egyszóval mindenes) elárulta, hogy a levesbe löttyintett egy kis mustot is.
A levest nem szűrtem át, mert jól sikerült a turmixolás, elég krémes volt így is, de ha valakinek ideje vagy kedves van hozzá, passzírozza át nyugodtan, biztos jót tesz vele.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg zellergumó (tisztítva)
1 ek liszt
olaj
pár levél petrezselyemzöld
2-3 ek főzőtejszín
kb. 1 dl must
só

A zellergumót megtisztítottam, vékonyan felszeleteltem, majd olajon el kezdtem párolni és sóval ízesítettem. Megszórtam a liszttel, kevertem rajta párat, aztán felöntöttem vízzel. Amikor a zeller teljesen megpuhult, lehúztam a tűzről, belekanalaztam a tejszínt, beleszórtam a felaprított petrezselyemleveleket, beleöntöttem a mustot és az egészet alaposan összeturmixoltam. Amikor már jó krémes állagú volt, forrásig visszatettem a tűzre.
Levesbetétnek roppanós golyócskákat ettünk hozzá a gyerekek örömére.

2010. november 18., csütörtök

Zsályás karfiol krémleves és túrógombóc ebédre

Mióta gyerekeim vannak, a konyhában az jelenti az (egyik) igazi sikerélményt, ha mind egy szálig jóízűen befalják, amit eléjük teszek. Ez az ebéd is ilyenre sikerült. Öröm volt velük enni, még ha az elkészítést egy rövidke NagyMazsola hiszti kísérte is. A leves még tegnapra készült, de szerencsére maradt mára is és jó párja volt a házi túróból készült túrógombócnak.


A túrógombóccal a viszonyom tizenpáréves koromig igen rossz volt, mindaddig, amíg egy balatoni nyaralás során meg nem kóstoltam porcukros tejföllel. Azóta jóban vagyunk. Korábban már feltöltöttem egy zabpelyhes változatot, amit az utóbbi években favorizáltam a búzadarással szemben. De ma újabb fordulat állt be a kapcsolatunkban – mármint a túrógombóccal -, amikor elkészítettem Bereznay Tamás változatát a Süteményeskönyvből.
Még egy kis túrógombócos nosztalgia talán idefér, ami szintén balatoni „sztori”. Idén nyáron megkóstoltuk a Kővirág Étterem fantasztikusan lágy, krémes, tökéletesen citromos túrógombócát. Legszívesebben berohantam volna a konyhájukra és térden állva könyörögtem volna a receptért. Természetesen nem tettem, de reménykedtem benne, hogy majdcsak rátalálok egy olyan receptre, ami legalább megközelíti. És igen!!! Bátram mondhatom, hogy állagában Bereznay Tamásé szinte tökéletesen hozta az elvártakat, ízében annyiban más, hogy a balatoni verzióban a reszelt citromhéj íze átütő és karakteres volt.
A gombócokat 50 dkg túróból készítettem. Az eredeti receptben 1 kg túróhoz vannak megadva a hozzávalók, de a tojást nem akartam felezgetni, így egy egész tojást használtam fel a fél kiló túróhoz is.
A levesről így utólag annyit, hogy a zsályát kicsit bátrabban használhattam volna. A kecskesajtos pirított kifli karikák jól passzoltak hozzá.

Hozzávalók a zsályás karfiol krémleveshez (kb. 4 főre)

1 kisebb karfiol
2 szál újhagyma
1 ek liszt
kb. 1 dl tejföl
kb. 1 dl tejszín
4-5 friss zsálylevél
só, kevés ételízesítő (DM-ben kapható bio ételízesítőt használtam)
2 kifli
5 dkg lágy kecskesajt

A karfiolt rózsáira szedtem és feltettem főni. Megsóztam és beletettem az ételízesítőt. Az újhagymát felkarikáztam és kevés olajon megpároltam, majd rászórtam az aprított zsályaleveleket, kevertem rajta párat, majd megszórtam liszttel. A lisztes hagymát felöntöttem egy kevés levessel, hozzáadtam a tejfölt és a tejszínt, majd hozzáöntöttem a majdnem puha karfiolhoz. Amikor a karfiol megpuhult és a leves is jól kiforrta magát, az egészet botmixerrel pürésítettem.
Közben a felkarikázott kiflikre rátettem egy-egy darabka kecskesajtot és a sütőben kb. 180 fokon megpirítottam.


Hozzávalók a túrógombóchoz:

50 dkg túró
1 ek búzadara
1 ek liszt
2 ek olaj
1 tojás
1 ek zsemlemorzsa

A forgatáshoz zsemlemorzsa (kb. 5-10 dkg) és olaj kell.

A túróhoz hozzákeverjük a hozzávalókat - a recept szerint a sorrend nagyon fontos!: búzadara, liszt, olaj, tojás, zsemlemorzsa. Kb. fél órára hűtőben kell pihentetni.
A masszából kis gombócokat formáltam és forrásban lévő vízbe dobtam őket: amikor feljönnek a víz tetejére utána már csak 1 perc kell a gombócoknak (hajlamosak szétesni!).
A megfőtt gombócokat pirított zsemlemorzsába forgattam és porcukros tejföllel ettük. Legközelebb reszelt citromhéjat is teszek a túrós masszába!



2010. július 19., hétfő

Ebéd áramszünet esetére


Múlt héten nem volt áram pár órára a lakásunkban (a várható áramszünetről egy héttel korábban már küldött értesítést az ELMŰ), úgyhogy előző nap olyan ebédet kellett kitalálnom, amit nem kell melegíteni és lehetőleg van otthon hozzá minden, mivel este 9-kor már nem nagyon akartam hozzávalók után szaladgálni. A déli menü zabpelyhes vegyes gyümölcsleves volt hideg tésztasalátával.

Összeszedtem azt, ami otthon volt: a leveshez fagyott cseresznye a mélyhűtőből, képviselőfánkból megmaradt mangó, pár szem ringlószilva, a tésztához egy zacskó tészta, konzerv csemege kukorica, zöldségek. Az öntethez kész majonézt használtam, mivel lusta vagyok cseppenként olajt csorgatni tojás sárgához és egyfolytában kavargatni.

A gyümölcslevesbe eddig soha nem tettem zabpelyhet, de most egy kicsit tartalmasabbra akartam csinálni arra az esetre, ha a tésztasaláta nem jönne be a Mazsoláknak, illetve a gyümölcslevest mindig vaníliás pudinggal szoktam behabarni, de az sajnos nem volt itthon, úgyhogy maradt a hagyományos sűrítő, a liszt (meg is állapítottam, hogy pudinggal sokkal finomabb).

Másnapra mind a kettő fogás jól lehűlt, és kiváló ebéd lett belőlük, bár kicsit feleslegesen küzdöttem, mert fél 12-re újra volt áram.



Hozzávalók a gyümölcsleveshez:
kb. 70-80 dkg vegyes gyümölcs (nálam éppen cseresznye, mangó, ringló szilva)
1 pohár tejföl
1 ek liszt
1-2 marék zabpehely
pár szem szegfűszeg, egész fahéj
cukor ízlés szerint
Amikor a víz felforrt, beledobtam a fűszereket és pár evőkanál cukrot, és pár percig tovább forraltam. Először a fagyott cseresznyét főztem bele, aztán a kis darabokra vágott szilvát, a felkockázott mangót pedig csak azt megelőzően tettem bele, hogy beleengedtem volna a tejfölös habarást. A habarás beleöntése után beleszórtam a zabpelyhet, addig forraltam, amíg a tejföl csomócskák el nem tűntek. Ilyenkor szoktam még utóízesíteni, ha nem tettem bele elég cukrot.
Jól behűtöttem.



Hozzávalók a salátához
30 dkg szarvacskatészta
½ piros kaliforniai paprika
½ doboz konzerv csemege kukorica
10-15 szem fekete olajbogyó
½ kígyóuborka
2 szál újhagyma
3 vékony szelet feketeerdei sonka

Hozzávalók az öntethez:
½ doboz tejföl
½ doboz natúr joghurt
kb 1-2 ek Extra Univer majonéz
kb. 1-2 ek sima majonéz
1 tk dijoni mustár
bors
pár csepp citromlé

A tésztát olajos sós vízben megfőztem és kihűtöttem. A paprikát és az uborkát apró kockákra vágtam, az újhagymát felkarikáztam, az olajbogyót megfeleztem, a kukoricáról leöntöttem a levet, a sonkát felcsíkoztam. A zöldségeket és a sonkát hozzákevertem a tésztához.
Az öntethez kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat, majd hozzáöntöttem a tésztás zöldségekhez.
Jól lehűtöttem.



2010. július 9., péntek

Fejtett bableves burgonyás pogácsával


Szeretem a tartalmas leveseket, amikhez már csak valami könnyű másodikat vagy desszertet kell készíteni. Nem mértem dekára pontosan leves hozzávalóit, és csak utólag próbáltam megsaccolni, de végül is csak a leves mennyisége változik, ha növeljük vagy csökkentjük a mennyiségeket.

Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy gyűjtöm azokat a pogácsarecepteket, amik felülmúlják a cukrászdai változatokat (nem vagyok nagy pogácsasütő és ha ingerenciám van rá, általában cukrászdában szerzem be). Eddig Ízbolygó juhtúrós pogácsája vitte a prímet, de most Bereznay Tamás burgonyás pogácsája lépett a dobogó csúcsára. A tésztáját előző este össze kell gyúrni, és másnap már csak a sütéssel kell foglalkozni. Másnap is finom volt, nem száradt ki, valószínűleg a benne lévő gigantikus vajmennyiségnek köszönhetően.

A napokban készített lángos is jól passzolt volna a leveshez. Zsófiéknál vacsiztunk - amikor egy kis palacsintázásra csábítottam -, és azt gondoltam, hogy végre kipróbálom rajtuk Bereznay Tamás lángos receptjét is, mivel maradt még a pogácsához főzött krumpliból (eddig valahogy nem volt kedvem úgy nekilátni a lángos sütésnek, hogy „csak” Férjjel és a Mazsolákkal eszünk belőle). Számomra a lángos olyan társasági kaja, mindenki kenecseli, falatozza és közben jókat lehet beszélgetni, netalántán sörözni vagy borozni.

Hozzávalók a leveshez:

Kb. 20 dkg fejtett bab
3 kockára vágott sárgarépa
1 nagyobb falatnyi kockára vágott burgonya
1 közepes paradicsom
½ tv paprika
1 pár virsli
kb. 10 cm füstölt kolbász
1-2 marék „dörzs tarhonya” (Gyermelyi)
½ fej aprított hagyma
½ tk őrölt pirospaprika
1-1,5 ek liszt
só
2 ek aprított petrezselyem
1 babérlevél
3-4 levél zeller
1 tk pirosarany

A babot feltettem főzni sóval, babérlevéllel, a hámozott és kis darabokra vágott paradicsommal és feldarabolt paprikával. Közben feltettem a tarhonyát külön vízben főni és az aprított hagymából, lisztből, pirosparikából és piros aranyból rántást készítettem.
Amikor félig megfőtt a bab, akkor hozzáadtam sárgarépát, a zeller zöldet és a felaprított petrezselymet. A kolbászt hosszában félbe vágtam és felkarikáztam. Kevés olajon kisütöttem a zsírját. A virslit felkarikáztam.
Mielőtt a leves készre főtt volna, beletettem a felkockázott burgonyát, aztán jöhetett a kolbász (zsírjával), a virsli és végül a rántás. A legutolsó lépés az volt, hogy beletettem a puhára főtt tarhonyát. Kevés tejfölt tehetünk rá tálaláskor.




Hozzávalók a burgonyás pogácsához

20 dkg főtt, áttört burgonya
35 dkg liszt
20 dkg vaj
1,75 dkg élesztő
0.25 dl tej
2 dkg porcukor
2 dkg só
2 tojássárga

A tejet meglangyosítottam, belekevertem a porcukrot és felfutattam benne az élesztőt. A burgonyát, a vajat, a tojássárgáját, a sót összekevertem robotgéppel. A masszához hozzágyúrtam a lisztet és az élesztős tejet. Éjszakára hűtőbe tettem. Másnap reggel átgyúrtam, kisodortam és NagyMazsola segítségével kiszaggattam. Mielőtt a sütőbe tettem, hagytam kicsit kelni (kb. 15-20 percig). 200 fokos sütőben kb. 15 percig sütöttem.

Variációk krémlevesre


Sárgarépa-krémleves

Hozzávalók:
1 kisebb fej hagyma
5-6 szál (nagyobb) sárgarépa
3 dkg vaj
1 dl tejszín
só, fehérbors
10 dkg fekete erdei sonka (füstölt sonka)
4 szelet kenyér

A sárgarépát felkarikáztam és vajon megfuttattam. Felöntöttem kb. 8 dl forró vízzel és a tejszínnel. Beledobtam a megpucolt hagymát egészben, sóztam, borsóztam. Amíg a leves főtt, addig a sonkát felcsíkoztam és kevés olajon megpirítottam. Amikor a sárgarépa megpuhult, a hagymát kivettem és a levest összeturmixoltam. A kenyeret megpirítottam hozzá és már kanalazhattuk is. Majdnem akkora sikert aratott a Mazsoláknál, mint a kukorica-krémleves.



Kukorica-krémleves

Hozzávalók:
50 dkg morzsolt, főtt kukorica (+15 dkg levesbetétnek)
1,5 dl tejszín
4 dkg vaj
só, bors
mini mozzarellagolyók
(opció: kapor)

A vajat megolvasztottam, majd ráöntöttem a kukoricát, kicsit kavargattam, aztán felengedtem forró vízzel és a tejszínnel. Sóztam, borsoztam. Amikor a kukorica megpuhult, összeturmixoltam az egészet, majd sűrű szitán átpasszíroztam (nem szeretek ilyen műveletekkel pepecselni – a túrót sem szoktam áttörni – de itt mindenképpen megérte, finom krémes lett). Mini mozzarellagolyókkal és főtt kukoricával ettük levesbetét gyanánt, de már akkor tudtam, hogy pirított sonkacsíkokkal lenne isteni (másnap a sárgarépa-krémlevesnél bepótoltuk). Az eredeti recept kaprot is ír hozzá, de egyrészt nem volt otthon, másrészt állítólag egy sorban áll allergia szempontjából a mogyoróval, úgyhogy inkább elhagyom minden ételből NagyMazsola érdekében

Áfonya-málna-krémleves

Hozzávalók:
30 dkg áfonya
15-20 dkg málna
50 dkg joghurt
4 dl tej
3-4 evőkanál akácméz
½ citrom leve


Az összes hozzávalót beleszórtam a turmixgépbe, pár percig zúgattam és már kész is volt az ebéd fele. Most nem vacakoltam azzal, hogy leszűrjem, passzírozzam, de engem nem is zavartak benne a magok.
Ennek a receptnek az alapjai is Bereznay Tamástól származik.

2010. április 19., hétfő

Passiógyümölcsleves bazsalikommal


A gundeles est másik csodája. Muszáj írnom róla, mert isteni és rém egyszerűen elkészíthető. Leves, ami desszertként is megállja a helyét. A Gundelben bazsalikomos tojáshabbal tálalták, de ezt sajnos itthon nem tudtam reprodukálni, összeesett és kicsit nyers maradt. Másodszor már csak megszórtam felcsíkozott bazsalikommal.
Passiógyümölcsöt (maracuja) és öntetet is a Culinárisban sikerült vennem.



De mi is az a passiógyümölcs? Vagy inkább maracuja? Golgotavirágfélék családjába tartozik. Lúdtojás nagyságú csüngő bogyó, amely gömbölyű, tojásdad vagy körte alakú. Megérve kívül sötét lilásbarnára vagy feketésbarnára színeződik, felülete sima és gyengén fényes. A bogyó belsejében nagy termésüreg található. Belsejüket üveges, narancsszínű, sűrűn folyós pulpa tölti ki, amely markáns, vavanyú-aromás ízű. A 6 x 4 mm nagyságú kemény, fekete magok laposak.
A marakuját frissen a fáról szedve fogyasztják, vagy gyümölcsként tálalják, mikor is a bogyókat félbevágják, és a belsejét kikanalazzák; a magok is ehetők. (
http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/golgota.html)

Passiógyümölcsleves bazsalikommal

10 dkg vaníliafagyi
1 tk méz
1 dl tej
1 dl tejszín
kb. 7 ek passiógyümölcs (maracuja) öntet
2 passiógyümölcs (maracuja)
3-4 bazsalikomlevél









A bazsalikomlevélen kívül a hozzávalókat összeturmixoltam. Akit zavarnak a fekete kis magok, az szűrje le a levest. Ha intenzívebb gyümölcsízt szeretnénk, az vagy tegyen bele több passiógyümölcsöt vagy öntetet. A levest pohárba szedtem. A bazsalikomot felcsíkoztam és megszórtam vele a levest.







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...