Málnás muffin

Tegnap babalátogatóban voltunk egy nőpartis barátnőmnél. A kisfia – aki egyébként egy tüneményes kispasas – már 7 hónapos. Persze találkoztunk már a hét hónap alatt, csak valahogy a „hivatalos” (családostul, Mazsolástul, Férjestül) babalátogatásra eddig nem sikerült sort kerítenünk. Az elhatározás hirtelen született meg, és mivel üres kézzel nem akartam menni, a legjobb választásnak egy muffin tűnt, amit sitty-sutty össze lehet kutyulni, és a megsülésre sem kell 20 percnél többet várni.
Korábban vettem a Mazsoláknak málnás joghurtot, amiért nem különösebben rajongtak, így jött az ötlet, hogy „el lehetne sütni” valami süteményben, amiben jól megfér a többi hozzávalóval és így nem marad a nyakamon (szó mi szó, nekem sem jött be különösen, annak ellenére, hogy a málnát imádom). Fagyasztott málnával még korábban ellátott az Apósom, úgyhogy „friss” gyümölcs is került a sütibe. Nem volt kedvem olvasztgatni a málnát, fagyosan, csont keményen dobtam bele a sütibe.
Szívem szerint töltöttem volna bele egy kis cukrozott krémsajtot, de arra már nem volt idő (igazság szerint a cukor mennyiségét is úgy alakítottam, hogy ebbe még került egy cukrozott krém, úgyhogy aki édes szájú, és szintén nem tesz bele krémet, az emelheti a cukor mennyiségét)…evés közben hozzágondoltam, és megállapítottam, hogy kár, hogy elmaradt.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 cs. sütőpor
½ kk szódabikarbóna
2 tojás
10 dkg barnacukor
0,5 dl olaj
0,5 dl tejszín
1 pohár málnás joghurt
2 marék málna

A tojást a barnacukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam az olajat, a tejszínt és a joghurtot. A lisztet összekevertem a kakaóporral, a sütőporral és a szódabikarbónával, majd a nedves anyagokhoz öntöttem és elkevertem. A végén hozzáadtam a fagyott málnát és muffin sütőbe kanalaztam, amit előzőleg papír kapszlikkal béleltem ki. Kb. 20 percig sütöttem 165 fokon légkeveréses sütőben.

Variációk málnalekvárra

A múlt hétvégén Apósoméktól kaptunk 6 láda málnát (aki jártas málnaszedésben, az tudja, hogy a málnát egy sorban kell ládába tenni, hogy ne nyomódjanak össze a szemek, de azért így tetemes mennyiségnek számított ez a 6 láda). Egy részét a Mazsolák falták fel még a ládából frissiben, rájártak mint a méhecskék a virágporra vagy mi. Került a fagyasztóba is – nagyon jó lesz elővenni majd ínséges időkben, feldobja a banán-narancs-alma téli hármasát.

De még mindig ott volt vagy 3 kilónyi gyümölcs, ami elképzelésem szerint előbb vagy utóbb üvegben kellett, hogy végezze. Idén nem szörpre, hanem inkább lekvárra szavaztam, és máris azon agyaltam, hogy mivel is párosíthatnám össze a málnát, hogy kicsit érdekesebb legyen a végeredmény. Keresgéltem a neten és a Dr. Oetker honlapján ráakadtam pár használható ötletre.

A málna-ribizli párosításban egészen biztos voltam, ahhoz jött a málna nektarinnal és egy vegyes gyümölcs kombináció.

Mivel a piacra csak hétköznap tudtam kijutni, és nem akartam, hogy a málna megromoljon, 2:1 arányban (2,5 kg málna : 1,25 kg cukor) bekevertem kristálycukorral, krumplinyomóval kicsit összetörtem és felhasználásig a hűtőbe tettem pihenni.

A piacon vettem áfonyát, ribizlit, epret, meggyet, nektarint is, úgyhogy jöhetett a kotyvasztás. Egyedül a ribizli tisztítása volt macera, a többi már pikkpakk ment, mivel a lekvárokat alig kellett pár percig rotyogtatni.

Az eredmény az igen kritikus Húgom és Zsófi barátnőm szerint is remek lett. Nem volt nehéz Zsófit rábeszélnem arra, hogy süssünk hozzá pár palacsintát, csakhogy megkóstolhassuk. Remélem, hogy az élénk rózsaszín-piros színűket télig őrizni fogják, mert a tavalyi változat csúnyán bebarnult.

Málnalekvár nektarin darabokkal

50 dkg nektarin (tisztítva, apró darabokra vágva)
120 dkg málna-cukor keverék
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Extra 2:1

Összekevertem a hozzávalókat és forrástól számítva - folytonos keverés mellett - kb 3-5 percig főztem. Elvegyítettem benne kb. 1 kiskanál szalicilt, majd üvegekbe mertem, celofánnal és csavaros tetővel lezártam, pár percre fejre fordítottam, majd mehetett a száraz dunsztba.

Erdeigyümölcs lekvár

25 dkg ribizli
25 dkg áfonya
25 dkg eper
20 dkg meggy
90 dkg málna-cukor keverék
1 tk citromsav
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1

A gyümölcsöket megmostam, a meggyet kimagoztam, az epret feldaraboltam. A málna-cukor keverékéhez hozzákevertem a többi gyümölcsöt és a dzsemfixet. Kicsit édesnek találtam, ezért kevertem hozzá egy teáskanál citromsavat. Kicsit még pépesítettem rajta merülőmixerrel, de csak annyira, hogy maradjanak benn jócskán gyümölcsdarabok.
Forrástól számítva - folytonos keverés mellett - kb 3-5 percig főztem. Elvegyítettem benne kb. 1 kiskanál szalicilt, majd üvegekbe mertem, celofánnal és csavaros tetővel lezártam, pár percre fejre fordítottam, majd mehetett ez is a száraz dunsztba.

Ribizlis málna dzsem

4,5 dl ribizlilé (kb. 70-75 dkg gyümölcsből lett ennyi)
90 dkg málna-cukor keverék
2 tasak vaníliás cukor
5 dkg cukor
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Extra 2:1

A ribizlit megmostam, megtisztítottam, majd gyümölcscenrifugán kétszer átnyomtam. A ribizli levet hozzáöntöttem a málna-cukor keverékhez, beleszórtam a vaníliáscukrot, és mivel kóstolás után egy kicsit savanyúnak gondoltam, tettem még bele 5 dkg cukrot. Hozzákevertem a dzsemfixet, majd ugyanúgy jártam el mint az előző két esetben.

2 napig voltak a lekvárok száraz dunsztban.

Variációk krémlevesre

Sárgarépa-krémleves

Hozzávalók:
1 kisebb fej hagyma
5-6 szál (nagyobb) sárgarépa
3 dkg vaj
1 dl tejszín
só, fehérbors
10 dkg fekete erdei sonka (füstölt sonka)
4 szelet kenyér

A sárgarépát felkarikáztam és vajon megfuttattam. Felöntöttem kb. 8 dl forró vízzel és a tejszínnel. Beledobtam a megpucolt hagymát egészben, sóztam, borsóztam. Amíg a leves főtt, addig a sonkát felcsíkoztam és kevés olajon megpirítottam. Amikor a sárgarépa megpuhult, a hagymát kivettem és a levest összeturmixoltam. A kenyeret megpirítottam hozzá és már kanalazhattuk is. Majdnem akkora sikert aratott a Mazsoláknál, mint a kukorica-krémleves.

Kukorica-krémleves

Hozzávalók:

50 dkg morzsolt, főtt kukorica (+15 dkg levesbetétnek)
1,5 dl tejszín
4 dkg vaj
só, bors
mini mozzarellagolyók
(opció: kapor)

A vajat megolvasztottam, majd ráöntöttem a kukoricát, kicsit kavargattam, aztán felengedtem forró vízzel és a tejszínnel. Sóztam, borsoztam. Amikor a kukorica megpuhult, összeturmixoltam az egészet, majd sűrű szitán átpasszíroztam (nem szeretek ilyen műveletekkel pepecselni – a túrót sem szoktam áttörni – de itt mindenképpen megérte, finom krémes lett). Mini mozzarellagolyókkal és főtt kukoricával ettük levesbetét gyanánt, de már akkor tudtam, hogy pirított sonkacsíkokkal lenne isteni (másnap a sárgarépa-krémlevesnél bepótoltuk). Az eredeti recept kaprot is ír hozzá, de egyrészt nem volt otthon, másrészt állítólag egy sorban áll allergia szempontjából a mogyoróval, úgyhogy inkább elhagyom minden ételből NagyMazsola érdekében

Áfonya-málna-krémleves

Hozzávalók:
30 dkg áfonya
15-20 dkg málna
50 dkg joghurt
4 dl tej
3-4 evőkanál akácméz
½ citrom leve

Az összes hozzávalót beleszórtam a turmixgépbe, pár percig zúgattam és már kész is volt az ebéd fele. Most nem vacakoltam azzal, hogy leszűrjem, passzírozzam, de engem nem is zavartak benne a magok.

Ennek a receptnek az alapjai is Bereznay Tamástól származik.