Zsályás karfiol krémleves és túrógombóc ebédre

Mióta gyerekeim vannak, a konyhában az jelenti az (egyik) igazi sikerélményt, ha mind egy szálig jóízűen befalják, amit eléjük teszek. Ez az ebéd is ilyenre sikerült. Öröm volt velük enni, még ha az elkészítést egy rövidke NagyMazsola hiszti kísérte is. A leves még tegnapra készült, de szerencsére maradt mára is és jó párja volt a házi túróból készült túrógombócnak.

A túrógombóccal a viszonyom tizenpáréves koromig igen rossz volt, mindaddig, amíg egy balatoni nyaralás során meg nem kóstoltam porcukros tejföllel. Azóta jóban vagyunk. Korábban már feltöltöttem egy zabpelyhes változatot, amit az utóbbi években favorizáltam a búzadarással szemben. De ma újabb fordulat állt be a kapcsolatunkban – mármint a túrógombóccal -, amikor elkészítettem Bereznay Tamás változatát a Süteményeskönyvből.
Még egy kis túrógombócos nosztalgia talán idefér, ami szintén balatoni „sztori”. Idén nyáron megkóstoltuk a Kővirág Étterem fantasztikusan lágy, krémes, tökéletesen citromos túrógombócát. Legszívesebben berohantam volna a konyhájukra és térden állva könyörögtem volna a receptért. Természetesen nem tettem, de reménykedtem benne, hogy majdcsak rátalálok egy olyan receptre, ami legalább megközelíti. És igen!!! Bátram mondhatom, hogy állagában Bereznay Tamásé szinte tökéletesen hozta az elvártakat, ízében annyiban más, hogy a balatoni verzióban a reszelt citromhéj íze átütő és karakteres volt.
A gombócokat 50 dkg túróból készítettem. Az eredeti receptben 1 kg túróhoz vannak megadva a hozzávalók, de a tojást nem akartam felezgetni, így egy egész tojást használtam fel a fél kiló túróhoz is.
A levesről így utólag annyit, hogy a zsályát kicsit bátrabban használhattam volna. A kecskesajtos pirított kifli karikák jól passzoltak hozzá.

Hozzávalók a zsályás karfiol krémleveshez (kb. 4 főre)

1 kisebb karfiol
2 szál újhagyma
1 ek liszt
kb. 1 dl tejföl
kb. 1 dl tejszín
4-5 friss zsálylevél
só, kevés ételízesítő (DM-ben kapható bio ételízesítőt használtam)
2 kifli
5 dkg lágy kecskesajt

A karfiolt rózsáira szedtem és feltettem főni. Megsóztam és beletettem az ételízesítőt. Az újhagymát felkarikáztam és kevés olajon megpároltam, majd rászórtam az aprított zsályaleveleket, kevertem rajta párat, majd megszórtam liszttel. A lisztes hagymát felöntöttem egy kevés levessel, hozzáadtam a tejfölt és a tejszínt, majd hozzáöntöttem a majdnem puha karfiolhoz. Amikor a karfiol megpuhult és a leves is jól kiforrta magát, az egészet botmixerrel pürésítettem.
Közben a felkarikázott kiflikre rátettem egy-egy darabka kecskesajtot és a sütőben kb. 180 fokon megpirítottam.

Hozzávalók a túrógombóchoz:

50 dkg túró
1 ek búzadara
1 ek liszt
2 ek olaj
1 tojás
1 ek zsemlemorzsa

A forgatáshoz zsemlemorzsa (kb. 5-10 dkg) és olaj kell.

A túróhoz hozzákeverjük a hozzávalókat - a recept szerint a sorrend nagyon fontos!: búzadara, liszt, olaj, tojás, zsemlemorzsa. Kb. fél órára hűtőben kell pihentetni.
A masszából kis gombócokat formáltam és forrásban lévő vízbe dobtam őket: amikor feljönnek a víz tetejére utána már csak 1 perc kell a gombócoknak (hajlamosak szétesni!).
A megfőtt gombócokat pirított zsemlemorzsába forgattam és porcukros tejföllel ettük. Legközelebb reszelt citromhéjat is teszek a túrós masszába!

Stíriai metélt

Másfél hete Szilvinél voltunk kismama napon, és stíriai metélttel nyűgözött le Bennünket. A nevét már hallottam, de enni még nem ettem soha. Azt tudtam, hogy édes tésztaféle és végül is a vargabéleshez hasonló.

Gondoltam előbb-utóbb nemcsak az evését, de az elkészítését is ki kell próbálnom. A hétvégén kaptam Anyukámtól fél kiló házi túrót, Anyósomék aszaltak NagyMazsolának szőlőt, a többi hozzávaló meg volt általában van itthon, úgyhogy a keddi ebéd sorsa eldőlt.

El kezdtem a neten keresgélni, de nagyrészt „hamis stíriai metélt” címszavakba ütköztem, én pedig nem akartam kompromisszumot kötni, úgyhogy elővettem az egyik klasszikust: Horváth Ilonát, és az Ő receptje alapján készítettem el.

Az eredmény nem lett túl édes, de ennek azért örültem, mert így mindenki a saját szája íze szerint utóízesíthette, és a házi lekvár is jobban passzolt hozzá.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg tehéntúró
1 tojás
20 dkg liszt
1 ek tejföl
csipet só

Hozzávalók az „öntethez”:
3 tojás
3 dl tejföl
4 dkg vaj
2 ek cukor
½ citrom reszelt héja
egy nagy marék mazsola

A túrót nem passzírozgattam szitán, inkább merülő mixerrel összeturmixoltam egy tojással, szerintem a végeredmény hasonló, de számomra kisebb macerát jelentett. A többi hozzávalót hozzáöntöttem a tojásos túróhoz és tésztát gyúrtam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, derelyeszaggatóval kb. 1 cm széles metéltre vágtam és enyhén sós vízben kifőztem. Nagyon oda kell rá figyelni, mert nem kell túl sokáig főzni. Amikor megfőtt, leszűrtem.

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a puha vajjal, a cukorral és a tejföllel kikevertem, majd hozzákevertem a mazsolát és a tojásfehérjét. Összeforgattam a kifőzött tésztával és kivajazott, morzsával megszórt tűzálló tálba öntöttem. 180 fokos sütőben kb. 30-40 perc alatt arany barnára sütöttem. Langyosan, porcukorral meghintve volt a legfinomabb.

Imádom a vargabélest, de azért a stíriai metélt simán versenybe száll vele.

Meggyes túrópite

Az utóbbi időben dugig van a hűtőnk gyümölccsel: meggy, sárgabarack, őszibarack, ringlószilva, szeder. Piacozom is, kapok is innen-onnan. Egy részéből kiélem befőzési vágyaimat (igen lelkes vagyok, üvegben vannak már a málna és szeder alapúak, a hétvégén pedig üvegbe zártam a sárgabarack alapúakat is, és nagyon jó volt kísérletezgetni, még ha ki is purcantam), másik részét vagy nyersen esszük meg vagy sütiben kötnek ki.

Nagy kedvenc nálam a gyümölcsös süti, akár szögletes tepsiben, akár piteformában sütve. Az egyik nagy klasszikus a poharas joghurtos, ami elronthatatlan és mindig nagyon gyorsan elfogy. Az utóbbi időben mások gasztroblogjain elsősorban az ilyen témájú posztokra fókuszálok, és szép számban találok is olyanokat, amiket vagy azonnal megkóstolnék, vagy magam is szívesen megsütnék. Szörfölésem eredményeként szültem meg ezt a túróspitét, két fontos szempontom volt: legyen benne meggy és túró.

Be kell, hogy valljam, annyira belelendültem pénteken a sütésbe, hogy a túrós után egy élesztős meggyes is kikerült a kezeim alól, ami egyébként Gabojszától lestem el annyi változtatással,hogy szilva helyett meggy került bele, fele részben réteslisztet használtam és a tojásokat lusta voltam szétválasztani, ment bele mind a kettő egészben.

Mind a kettő pikkpakk elfogyott, sőt a túrósnál nagyon kellet igyekeznem, hogy le tudjam fotózni.

Hozzávalók:

10 dkg vaj
10 dkg barnacukor
3 tojás
25 dkg túró
10 dkg natúr joghurt
10 dkg rétesliszt
2 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
meggy

A tojások fehérjét kemény habbá vertem. A puha vajat kikevertem a barnacukorral, majd egyesével hozzákevertem a tojássárgákat. Ehhez jött a túró, majd a sütőporral elkevert liszt és a reszelt citromhéj. Legvégén óvatosan hozzákevertem a tojások kemény habját. Vajjal kikent és kilisztezett 26 cm-es piteformába beleöntöttem a masszát és rászórtam a magozott meggyet. 160 fokon (légkeveréses) készre sütöttem (a teteje aranybarnára sült, és a tűpróbánál nem ragadt rá tészta).

És így sikerült az élesztős meggyes:

Túrógombóc

Mostanában sűrű az életünk (ha lesz egy kicsit több időm, írok majd róla), azért néha jut időm főzni is, de túl sok újdonság vagy valami érdekesség ritkaság számba megy, de sajnos az is előfordult, hogy nem volt időm lefotózni. Ez a túrógombóc rém egyszerű, gyors és gyerekbarát is, márpedig időhiány esetén ezek igazán fontos szempontok!

Már jó ideje nem búzadarával, hanem zabpehellyel készítem a túrógombócot, de az arányok így is nagyon fontosak, hogy ne legyen túl kemény. A másik titok a zsemlemorzsa, amivel eddig igen gyakran kudarcot vallottam, de most rátaláltam egy kincsre. A „sarki kisboltban” felirat nélküli papírzacskóban hihetetlenül zamatos – már ha lehet ilyet egy zsemlemorzsáról mondani – morzsa lapult. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít a morzsa milyensége, minősége, eddig szükséges burkolatként tekintettem rá.

Olvastam már morzsás sült zöldségekről, azt hiszem ezzel a papírzacskós változattal érdemes lesz kísérleteznem.

Hozzávalók:

30 dkg túró
2 tojás
5,5 dkg zabpehely
1 dl tejföl
1 dl joghurt
porcukor (ízlés szerint)
zsemlemorzsa
olaj

A túrót, a tojásokat és a zabpelyhet alaposan elkevertem, és hagytam állni legalább egy fél órát.

Vizes kézzel gombócokat formáztam és forrásban lévő vízbe dobtam őkat. Hagytam hogy feljöjjenek a gombócok a víz tetejére, aztán még hagytam egy kicsit őket főni. Pontos főzési időt nem tudok mondani, mindig el szoktam felezni egy gombócot, hogy ellenőrizzem, hogy megfőttek-e. Amikor késznek ítéltem, szűrőbe szedtem őket.

A zsemlemorzsát olajon megpirítottam és a kész gombócokat beleforgattam.
A tejfölt és a joghurtot összekevertem porcukorral, és ebbe a keverékbe tunkoltuk a gombócokat.

Barackos túrókrém

Ez a pohárdesszert igen egyszerű és finom. Nálunk a gyerekek imádják és ez a képeken látszani is fog. „Sajnos” a végeredmény annyira gyorsan eltűnt, hogy csak azt tudtam fotózni, ahogy a gyerekek falják.
Más gyümölccsel is remekül működik, és ha Nagy Mazsola, aki mogyoró allergiás, nem enne belőle - de hát miért is ne enne belőle, hisz imádja - még babapiskótát is tennék bele.

Hozzávalók:

25 dkg túró
2,5 dl tejszín
1 dl natúr joghurt
10 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
3 nagyobb friss őszibarack vagy 6 felezett konzerv őszibarack

A tejszínt kemény habbá vertem. A túrót a joghurttal, a kétfajta cukorral és kb. 3 kanál felvert tejszínhabbal összeturmixoltam merülő mixerrel (Nem szoktam a túrót szitán áttörni, ahogy a legtöbb szakácskönyv javasolja a túrós desszerteknél – lusta vagyok hozzá –, ez a mixelős megoldás viszont igen praktikus és gyors, ráadásul ez a desszert úgy a jó, ha krémes állagú lesz a krémtúró és a túródarabkák eltűnnek belőle.). Amikor jó krémes lett a túrós massza, akkor lazán beleforgattam a maradék felvert tejszínhabot. Jöhetett bele az apró darabokra vágott őszibarack és máris kész lett a világ egyik legegyszerűbb – de igazán finom – desszertje. Poharakba szedtem és már kanalazhattuk is.

Túrófánk

Desszertrepertoárom egyik kedvence. Egyszerű, gyors és a családból Mindenki szereti. Általában efy tartalmas leves után szoktuk enni. Egy hátránya van, hogy olajban kell kisütni, de hát valamit valamiért.
Olvastam már ricottával is, és a tésztába lehet belekeverni gyümölcsöt vagy csoki darabokat. Lehet enni egyszerűen „csak” porcukorral, de még jobb házi lekvárral. Főzhetnék hozzá szószt, sodót, de valahogy arra sosincs idő, az éhség mindig előbbrevaló.

Hozzávalók:

25 dkg túró
2 tojás
2 ek cukor
8 dkg liszt
csipet só
1 tk sütőpor
sütéshez olaj
tálaláshoz porcukor és lekvár

A túrót a cukorral és a tojással jól összedolgoztam, majd hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a sót.
Vigyázzunk, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert a külseje könnyen megég és a belseje nyers marad.
Evőkanállal az olajba szaggattam a túrós tésztát. Amikor az egyik fele megsült, átforgattam, és megsütöttem a másik oldalát is. Porcukorral és lekvárral szoktuk enni.