Maradék-elv

Ne ijedjen meg senki, nem egy matematikai tételről fogok értekezni. Ez a vacsora arról szólt, hogyan tűntessem el a hűtőmben lapuló ilyen, meg olyan, „már csak egy darab van belőle” hozzávalókat. Mindenképpen főzeléket akartam készíteni, mert már elég rég került az asztalra. A végeredmény sikermutatója az volt, hogy a Mazsolák lelkesen befalták vacsorára.

Mi is volt a hűtőmben? Egy-egy szál fehér- és sárgarépa, egy karalábé, fél doboz bontott konzerv kukorica, két szelet sült sütőtök, egy maradék tojásfehérje. Ebből a mennyiségből egy kb. két (felnőtt)személyes főzelék kerekedett, úgyhogy aki több emberre főzné, az szorozzon lelkesen, ha már a matekkal ijesztgettem a címben. Feltétnek sütőtökös lepénykéket sütöttem, csakhogy a sütőtök is elfogyjon végre.

Hozzávalók (2 személyes adag):

Főzelékhez:
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 karalábé
½ doboz kukorica (ha egész lett volna, az se lett volna baj)
1 ek vaj
kb. 2 dl tej
1 ek liszt
1 púpos ek tejföl
só, szárított tárkony

Sütőtökös lepénykékhez:
2 szelet sült sütőtök (kb. 20 dkg volt, de nem mértem)
1 ek zappehely
1 ek liszt
1 ek zsemlemorzsa
1 tojásfehérje
1 kk kakukkfű
só, bors
a sütéshez olaj

A répákat és a karalábét felkockáztam és vajon – fedő alatt - félpuhára pároltam. Sóztam. Szükség esetén önthetünk alá egy kis vizet. Aztán hozzáöntöttem a kukoricát, megszórtam a tárkonnyal és tovább pároltam. Amikor megpuhult felöntöttem a tejjel, amiben előzőleg csomómentesen elkevertem a lisztet, valamint beletettem a tejfölt, és összeforraltam az egészet.
A sütőtökös lepénykékhez a hozzávalókat összekevertem, majd pár kanál olajban kisütöttem.

Sütőtökös pogácsa

Lássuk csak, hogy is alakult a tegnapi ebédünk illetve ez a pogácsa dolog! Megsütöttem a sütőtököt, hogy majd lesz belőle valami, aztán beáztattam egy kis lencsét, hogy valami tartalmas levest kéne főzni belőle. A lencsés sütőtökleves gondolata nem tűnt rossznak, csak „sajnos” tovább gondolkodtam, és inkább főztem egy zöldbabos lencselevest – tartalmasságával nem volt gond, jó sűrű lett, került bele a lencsén és a zöldbabon kívül sárga- és fehérrépa, csipetke, pár kanál házi lecsó, kevés kolbászkarika, ízesítőnek pedig babérlevelet, petrezselymet és tárkonyt használtam. Mivel másodikkal nem akartam bíbelődni, és a sütőtökkel is kellett valamit kezdeni, ezt a sütőtökös pogácsát sütöttem a leveshez, gondolva így már biztos Mindenkinek a pocakját kitölti uzsonnáig.

A „nedves” anyagok arányán még lenne mit finomítani (elég ragacsos massza lett belőle), és az eredetileg 30 dkg-ra tervezett liszt is kevésnek bizonyult, szerintem még legalább 10 dkg-val meg kellett toldanom, ha nem többel. Lehet, hogy teljes kiőrlésűvel kellett volna pótolnom, mivel az jobban szívja a nedvességet. Elkelt volna benne egy kis túró, esetleg juhtúró vagy fetasajt, de azok hiánycikkek voltak a hűtőmben. Talán kakukkfűből is tehettem volna egy kicsit többet, vagy ha lett volna itthon, akkor inkább frisset, de ez már csak ilyen lett. Férjnek ízlett, Mazsolák falták és alapvetően én sem panaszkodom a végeredményt illetően.

Egy éjszakára hűtőbe tettem, mert este 11-kor már nem volt lelkierőm kisütni, másrészt azt gondoltam NagyMazsola is értékelni fogja, ha gyúrhat, szaggathat, kenegethet. Értékelte…

Hozzávalók:

kb. 40 dkg liszt
30 dkg sült sütőtök kikapart belseje
7 dkg natúr joghurt
6 dkg olvasztott vaj
1,5 dl tej
2 dkg élesztő
1 kk barnacukor
2 tk só
½ tk szárított kakukkfű
1 tojás sárgája

Az élesztőt a cukros langyos tejben felfuttattam. A lisztet, a sütőtököt, a joghurtot, az olvasztott vajat az élesztős tejjel összegyúrtam, közben a sóval és a kakukkfűvel ízesítettem. Kelesztő tálban egy éjszakára hűtőbe tettem. Reggel kivettem a hűtőből és kb. 1 órát hagytam „melegedni” a konyhapulton.
Átgyúrtam, majd lisztezett deszkán kinyújtottam, pogácsákat szaggattam belőle (egészen pontosan NagyMazsola), majd tojássárgával megkentem a tetejét. Légkeveréses sütőben 170 fokon megsütöttem.