Szürke szamár a ködből...

Lassan több mint két hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta.

Augusztusban azért nem, mert alig voltunk otthon és közben még az „építkezés” (igazából egy majdnem kész lakás befejezésébe vágtuk a fejszénket) is folyt.

Szeptemberben még mindig építkeztünk, de közben költöztünk is, bár a konyha csak félig volt kész, mert bútor ugyan volt, de a konyhagépek és a mosogatótálca szállítása csúszott, aztán meg lettek ugyan konyhagépek, de szét kellett kapni a konyhát vízbekötési problémák miatt. De aztán szerencsére minden jóra fordult!

Az október pedig kipakolással, átpakolással, rendszerezéssel telt/telik, és nem utolsó sorban az új konyhánk belakásával. Ideteszem, odateszem, rendezgetem, hogy minden kéznél legyen. Van klassz párásítós sütőnk és indukciós főzőlapunk, ami szerintem egy csoda (alig fordulok el, máris felforral egy liter vizet), még nincs szagelszívónk, de annyi baj legyen,főzés közben kinyitom az ablakot.

Augusztusban arról szerettem volna írni, hogy a balatoni nyaralás kóstolgatással telt. Én a Balatont nézni szeretem, sétálni a parton, hekket enni sült krumplival, nézni, ahogy a gyerekek molyolnak a parton és élvezik hullámokat. Elmentünk Köveskálra a Kővirág Étterembe (http://www.kali.hu/szallas/kovirag/), amit minden arrafelé kirándulónak csak ajánlani tudok. Voltunk pár cukrászdában is: a veszprémi Maci Cukrászda egy csalódás volt (gondoltam, ha már szerepel az Anna, Peti és Gergőben, hát betérünk a gyerekekkel), talán a pogácsájuk volt kivétel, azt jó szívvel tudom ajánlani, a füredi Bergmann cukrászda az áraival biztos vezet a környéken, a sütijük nem volt ugyan rossz, de a fagyi nem nyújtott semmi kiemelkedő élményt, viszont a pogácsákat náluk is érdemes megkóstolni. És ha már akaliban jártunk nem maradt el a nagyvászonyi vajas kifli beszerzése sem, kész voltam lemenni érte a helyi kisboltba – persze annyira nem volt azért hősies tett, mivel hogy kocsival mentem - , hogy legyen a reggelihez, mert hát igen jó.

Wellneseltünk pár napot egy négy csillagos zalakarosi szállodában, ami gasztronómiailag nem volt egy nagy élmény, de ezt már megszoktam. Csillagok ide vagy oda a szállodai "étkeztetés" tömegétkeztetés, így senki ne várjon csodát. De legalább nem volt rossz (a reggeli svédasztalra kitett mini péksütik egészen finomak voltak...ha éppen frissek voltak), mert sajnos múltkorjában Sopronban is és Egerszalókon is belefutottunk egy-egy igen pocsék menüsorba.

Az utóbbi időben, ha készítek valami újdonságot, az általában édesség, valószínűleg annak örömére, hogy a terhességi cukorbetegség valami csoda folytán most harmadszorra elkerült, és mert volt rá alkalom: Férj születésnapja, NagyMazsola születésnapja, „örülünk hogy beköltöztünk és köszi, hogy segítettetek” családi ünnepség.

Így az elkövetkező bejegyzések nagyrészt arról fognak szólni, hogy miket sütöttem az elmúlt pár hétben, de eddig időhiányból, lustaságból nem kerültek fel a blogra, és édesség dömping várható. Bár ahogy itt írogatok megkívántam egy tál friss pogácsát…

Boldog szülinapot Zsuzsánka!

Kedves Zsuzsánka, így szeretnék Neked Boldog Szülinapot kívánni!!!

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg barna cukor
5 dkg sötét muscovado nádcukor
12 dkg vaj
2 tojás
10 dkg görög joghurt
10 dkg liszt
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg zabpehely
15 dkg reszelt répa
10 dkg áfonya + a díszítéshez pár szem
2 ek narancslé
1 narancs reszelt héja
0,5 dkg sütőpor
½ kk szódabikarbóna
1 kk fahéj
1 marék mazsola

Hozzávalók a krémhez:

5 dkg vaj
8 dkg porcukor
25 dkg tejszínes sajtkrém
reszelt narancshéj
1 ek narancslé

A kétfajta cukrot és a vajat kikevertem. A tojásokat egyesével beleütöttem és tovább kevertem. Hozzáöntöttem a joghurtot, a narancslevet, és miután jól elkevertem jöhetett a reszelt répa és a mazsola. A liszteket, a zabpelyhet, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és a reszelt narancshéjat összekevertem és a tojásos-répás masszába forgattam. Végül óvatosan beleforgattam az áfonyát is.

24 cm-es torta formában 175 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöttem.

A krémhez a vajat kikevertem a porcukorral, majd belekevertem a sajtkrémet (nem akarok sznobnak tűnni, de a Philadelphia krémsajt jobb…sajnos most nem kaptam a boltban, de azért így is megesszük), valamint a narancshéjat és a narancslevet. A krémet a kihűlt tésztára kentem és a megmaradt áfonyával díszítettem(meg is lehetett volna felezni a tortát, és akkor a közepébe is tölthettem volna, de nem volt több sajtkrémem, így a krém mennyisége korlátozott volt.).

Házi kifli

Gasztroblog függőségem van. Ennek egy előnye biztos van: mindig rábukkanok valami jó kis receptre, amit érdemes kipróbálni, vagy felfigyelek egy olyan gasztrobloggerre, akitől még nem olvastam vagy nem főztem.

A figyelemre érdemes receptek mellett még inkább lenyűgöznek a figyelemre méltó ételfotók. Néha „vért izzadok” egy-egy ételfotóért, sokat kell még tanulnom, de nagy szerencsém, hogy Férjnek van egy szupcsi gépe, ami azért megkönnyíti a dolgom.

De most inkább néhány szót erről a kifliről, amit a www.ottisfoz.blogspot.com -on találtam egyszerű kifli néven. Tényleg pofon egyszerű, a végeredmény viszont egy roppanós, mégis foszlós kifli lett, ami felülmúlja bármelyik bolti társát, már csak azért is, mert a házi változatnál legalább tudom, hogy mi van benn. Nagyon alkalmas a tészta arra, hogy megtöltsük, legközelebb feta helyett valami húsos töltelékkel tenném még izgalmasabbá.

A recepten annyit módosítottam, hogy margarin helyett vajat tettem a tésztába, illetve a tészta felét fetasajttal és bazsalikommal töltöttem meg. Nagy szemű sóval, köménymaggal megszórva sem tévedhetünk nagyot.

Hozzávalók: (8 kiflihez)

2,5 dkg élesztő,
2,5 dkg vaj,
2,5 dl tej,
1/2 tk só,
1/2 ek cukor,
6,5 dl liszt,
1 tojás a kiflik tetejének megkenéséhez

A vajat megolvasztottam mikroban, felöntöttem langyos tejjel, beleszórtam a cukrot, átkevertem, végül belemorzsoltam az élesztőt. A sót beleszórtam a lisztbe, majd hozzáöntöttem az élesztős tejet. Géppel jól bedagasztottam és hagytam megkelni (igazából úgy alakult, hogy 1,5-2 órája volt a tésztának, keljen, de valószínűleg ennél kevesebb is elég lett volna).

A sütőt 225 fokra melegítettem (alul-felül sütés).

A megkelt tésztát elfeleztem, kinyújtottam, majd elnegyedeltem (a két tésztagolyóból összesen 8 körcikk lett). A körcikkeket a szélesebb felénél kezdve felcsavartam és kifli formájúra hajtottam. Négy kiflibe tettem egy-egy csík fetasajtot, pár levél bazsalikomot, és megszórtam frissen őrölt borssal, de Férj szerint az üres változat jobban sikerült.

A kiflik tetejét megkentem felvert tojással, majd arany barnára sütöttem.

Háromcsillagos clafoutis

Tavaly vagy tavalyelőtt nyáron sütöttem már clafoutist, ha jól tévedek Stahl Judit Gyors édességek c. könyvéből. Mély nyomokat hagyott bennem, csak sajnos nem azért mert finom lett. Az ötlet maga nagyon jó: sűrű palacsintatésztaszerűség, friss gyümölcs, és mindez a sütőben összesütve. A végeredmény elsőre mégsem aratott sikert. A hiba talán abban volt, hogy nem fekete cseresznyéből sütöttem, hanem a roppanós korai fajtából, de azt hiszem a tésztája sem volt az igazi.

Idén tavasszal hiper olcsón (ez persze relatív, eredeti árukhoz képest voltak „olcsóak”) lehetett szakácskönyveket venni az alexandrán, kihasználva az alkalmat be is szereztem Gordon Ramsay Négy évszak ízekben c. könyvét. Igaz, hogy a receptek között van egy pár, amiknek neki se kezdenék (főleg az alapanyagbeszerzés nehézségei miatt), de édességekben egész „hétköznapi”, értve ezalatt, hogy nem kell elmenni a világ végére, hogy összeszedjem a hozzávalókat.

Ebben a könyvben is van egy clafoutis recept, csak a klasszikus cseresznyét sárgabarackra cserélte le. Már az első lapozgatáskor elhatároztam, hogy ha a sárgabaracknak nyáron szezonja lesz, akkor nekiveselkedek újra, hátha megvan a kulcs – azaz a recept – a jó clafoutishoz. És igen. Annak ellenére jó volt, hogy kicsit túlsütöttem és pirított mandula helyett egyszerűen darált mandulát (kiegészítve pár szem mogyoróval a mandulakészletek kimerülése miatt) tettem bele. A cukor mennyiségét legközelebb csökkenteni fogom, mert egy hangyányit édes lett. Az eredeti recept 48-50 %-os tejszínt ír, nekem csak 30 %-os volt, de egyébként sem tudom, hogy itthon lehet-e kapni – bolti forgalomban - ilyen magas zsírtartalmú tejszínt.

Egy macera van csak vele, hogy 24 óra pihentetési időt ír, vagyis kicsit előre kell vele tervezni.

Be kell, hogy valljam, hogy ennek az édességnek nemcsak a sárgabarackszezon az apropója, hanem az új sütőformácskáimnak a felavatása is, amit az IKEA-ban zsákmányoltam.

Ha hétfő este látott valaki egy ugráló, lelkesedésében a bőréből majdnem kibújó nőszemélyt a budaörsi IKEA-ban a konyhafelszerelési osztályon, na az én voltam. Kati barátnőm megrökönyödve nézett, hogy lehet egy vacak porcelán bigyóért ennyire megveszni. Meglehet…
És láss csodát, a piacot elárasztották a mini porcelán sütőformák, mert ma a MOM Parkban láttam hasonlóakat, csak éppen nem 14 cm-es, hanem 10 cm-es átmérővel (kb. 2500 Ft/4 db). Ott az ugrálás elmaradt és persze a vásárlási is, mert azért annyira nem vagyok elvetemült…bár egy díszes teáskanálnak nagyon nehezen tudtam ellenállni egy régiség bolt előtt ácsorogva, mert néha nagyon hiányzik egy-egy szép evőeszköz az ételfotóimhoz. Na sebaj, az majd egy következő projekt lesz.

4 db 14 cm-es piteformában sütöttem ki a clafoutist, és NagyMazsolára tekintettel csak kettőbe tettem mandulát. A hozzávalóknál mégis úgy adom meg az adagokat, mintha mindegyikbe tettem volna.

Hozzávalók:

5 dkg darált mandula
1 ek liszt
csipetnyi só
10 dkg cukor
2 egész tojás
3 tojássárga
250 ml tejszín
8 szem barack
vaj a formák kenéséhez

Összeturmixoltam a cukrot, a tojásokat, a tojássárgákat és a tejszínt, majd hozzáadtam a darált mandulát, a lisztet és a sót. Egy napra hűtőbe tettem.

Másnap a sütőt 200 fokra melegítettem, kivajaztam a mini piteformákat, a barackokat negyedeltem és a formákba rendeztem, ráöntöttem a tésztát és addig sütöttem, amíg a tészta meg nem szilárdult és meg nem emelkedett. A „háromcsillagos” séfünk fagylaltot vagy creme fraiche-t ajánl hozzá.

Jolly Joker kelt tészta

Van egy füzetem, amibe pár éve elkezdtem recepteket jegyzetelni: amiket valaki másnál kóstoltam, amiket már kipróbáltam, amiket ki szeretnék próbálni. A receptek eredetét sajnos nem mindegyiknél írtam le, így azt sem tudom, hogy melyik főzős újságnak, honlapnak köszönhetem ezt a kelt tésztát, amiről most áradozni szeretnék.

Mióta van kenyérsütő-gépem, azóta még lelkesebben kezdek neki kelt tészta alapú sütiknek. Csak beleöntöm a hozzávalókat, és a gép dolgozik helyettem: dagaszt, keleszt, és ha arról van szó, akkor süt is. Bár ez utóbbi funkciót nem igazán használtam ki eddig, ha kenyértésztát csinálok, inkább azt is sütőben sütöm meg, mert jobban szeretek belőle kis bucikat csinálni, mint egyben megsütni.

Egy szónak is száz a vége, a kenyérsütő-gép az egyik legjobb konyhai beruházásom volt eddig. Ezzel a kalácstésztával se vacakolok sokat, zutty minden bele a gépbe, aztán haladjunk (be kell, hogy valljam, nem szobahőmérsékletűek a hozzávalók, a lisztet nem szitálom át, de a végeredményben még soha nem csalódtam).

Szoktam belőle fonott kalácsot, brióst, kakaós csigát, túrós csigát, aranygaluskát csinálni, és az utóbbi egy hétben kétszer is sütöttem belőle óriási mazsolás brióst, egyszer "natúr” formában kísérlet képpen, aztán meg fahéjasan, csakhogy fokozzam az élvezeteket (a fahéjas győzött).

Természetesen, akinek nincs kenyérsütő-gépe az kézzel is dagaszthatja vagy bevetheti a kézi dagasztó gépét, ugyanolyan jó lesz, és persze tálban is szépen megkel a tészta (Szilvi barátnőm meleg vízbe szokta tenni a tálat, hogy gyorsítsa a kelést, kipróbáltam, nagyon jól működött).

Felteszek pár képet az eddigi sütésekről, remélem más is kedvet kap hozzá, hogy elkészítse.

Hozzávalók:

3 dl (langyos) tej
5 dkg porcukor
2 dkg élesztő
50 dkg liszt
2 tojássárga
½ dkg só
5 dkg olvasztott vaj

A folyékony hozzávalókat (tej, tojássárga, olvasztott vaj) a gép aljára teszem, rászórom a lisztet. A liszt közepébe mélyedést csinálok és belemorzsolom az élesztőt. Az egyik sarokba szórom a sót, a másik három sarokban (merthogy szögletes az edény a géphez) pedig elosztom a porcukrot. Másfél óra alatt megdagasztja és megkeleszti a tésztát. Az elején érdemes kicsit odafigyelni rá, és szükség esetén besegíteni a dagasztókarnak a hozzávalók „összeszedésében”. Másfél adag készítésénél kb. a kelesztési idő felénél kivettem a tészát, különben kikelt volna az edényből, és takaríthattam volna a gépet, ami nem túl hálás feladat.

A megkelt tésztával igény szerint dolgozom tovább.

Rudakat sodrok és brióst formázok (az utóbbi időben muffin sütőben sütöm meg a briósokat), vagy befonom a hengereket és kalács lesz belőle. Ilyenkor formázás után kb. még 10 percig pihentetem a tésztát, majd megkenem a tetejét felvert tojással vagy tojássárgával, és csak utána tolom be a kb. 180-190 fokos sütőbe. Ha nem túl nagyok a formák kb. 15 perc alatt megsül.

Kakaós csigánál (illetve fahéjas csigánál) megkenem olvasztott vajjal a kisodort tésztát, megszórom cukor és kakaó (fahéj) keverékével, szorosan feltekerem, karikázom és a csigákat a tepsibe rendezem. Kicsit még hagyom kelni, majd megsütöm. A sütési idő vége előtt vaníliás tejjel meglocsolom a csigákat.

Volt már, hogy túróval töltöttem a csigákat, de mint írtam a mostani favorit a mazsolás fahéjas óriás briós, aminél a kilapított tésztadarabot (kb. 25x10 cm) megkentem vajjal, szórtam rá fahéjas cukrot és jó sok mazsolát, felsodortam és három szálat összefontam, majd kis kuglóformában megsütöttem.