Burokban

A disznó legértékesebb része a szűzpecsenye, ez már az árából is látszik. Cserébe viszont nagyon finom. Szoktam szószban úszva készíteni, de az utóbbi időben a kedvencem a vajas/leveles tésztában sült verzió. Pikkpakk megvan, variálható, látványos és éppen ezért könnyű sikert aratni vele.
A hétvégi családi ebédre, aminek KisMazsola 2. születésnapja volt az apropója, kétfajtát készítettem: egy aszaltszilvásat és egy almás-camembertes-baconöset. Korábban egy baráti összejövetelre pedig kakukkfüves gombásat és baconös kaliforniai paprikásat sütöttem.
Köretnek zöldsalátát készítettem hozzá.

Hozzávalók:

2 nagyobb szűzpecsenye (összesen kb. 80 dkg)
só, bors (esetleg valamilyen fűszerkeverék sertéssülthöz)
olaj, vaj a sütéshez
1 dupla csomagos Tante Fanny leveles tészta
1 alma
½ doboz Tihanyi camembert sajt
8 vékony szelet bacon
10-12 szem aszalt szilva
½ dl vörös bor
1 tojás a kenéshez

A szűzpecsenyét befűszereztem és hagytam kicsit állni. Az almát cikkekre vágtam és vajon – erős lángon – kicsit megsütöttem. A camembertet vastagabb szeletekre vágtam, a bacon szeleteket kicsit megpirítottam (de nem sütöttem ropogósra, csak annyira, hogy a zsírjából egy kicsit süljön ki). Az aszalt szilvára ráöntöttem a bort és betettem pár percre a mikróba.
A szűzpecsenyét kettévágtam (jobban elfértek a serpenyőben és később is könnyebb volt vele így dolgozni) és olaj-vaj keverékén körbesütöttem.
A leveles tésztát kiterítettem és kettévágtam. A tésztadarabokra ráhelyeztem egy-egy megsült szűzpecsenyét (így összesen négy csomagot készítettem).

Az almáshoz rátettem a húsokra az almát, a sajtot, majd beterítettem a baconnel, végül beletekertem a tésztába úgy, hogy a tészta széleket alaposan összenyomkodtam. Ha a tészta túl nagy, akkor vágjunk le belőle és a tésztadarabkával díszítsük ki a tésztacsomag tetejét. Kiszúrhatunk belőle valamilyen formát, vagy egyszerűen csak kockázzuk vagy csíkozzuk fel és ezeket a tésztadarabokat tegyük a tetejére.
Az aszalt szilváshoz bemetszettem a húst és a résbe beletömködtem a borban áztatott szilvát, majd ezt is betekertem a tésztába.
A tésztacsomagokat megkentem felvert tojással és 190 fokos sütőben szép arany barnára sütöttem.

Tejfölkrémes torta

Ezt a tortát a húgom szülinapjára készítettem két lépésben: egyik nap a tésztára volt időm, másnap pedig valahogy összezsonglőrködtem a krémet is. A tejföl telt, kerek ízt adott a krémnek, a baracktól meg olyan könnyed, gyümölcsös lett. A fahéj mindenképp kell a tetejére, mert attól lesz teljes (különleges) az ízhatás. Akik nálam jobban figyelnek az alakjukra, azok megpróbálkozhatnak joghurttal is, talán azzal is működik. Az látszik, hogy a krémbe nem került túl sok cukor, cserébe a tésztából nincs kispórolva.
Nagyon régen kaptam az eredeti receptet egy kedves munkatársnőmtől, a hozzávalókon nem változtattam sokat, viszont „süti” formát lecseréltem „torta” formára. Ha valakinek úgy tetszik, akkor süsse meg a tésztát tepsiben, a krémet kenje rá a tetejére, majd szórja meg fahéjjal az egészet. Így nem annyira ünnepi, viszont ízre ugyanolyan jó.

Hozzávalók:
Tésztához:
4 tojás
25 dkg cukor
2,5 dl Fanta
1,2 dl olaj
25 dkg liszt
3 tk sütőpor

Krémhez:
5 dl tejszín
50 dkg tejföl
10 dkg mascarpone
4 cs. vaníliás cukor
3 dkg porcukor
2 cs zselatin fix
1 doboz hámozott őszibarack konzerv
fahéj a tetejére

A tésztához a tojást kihabosítottam a cukorral, majd hozzáöntöttem a Fantát és az olajat, aztán belekevertem a sütőporos lisztet. A tésztát egy 24 cm-es tortaformában 180 fokon készre sütöttem.
A krémhez a tejszínt kemény habbá vertem 2 cs. vaníliás cukorral, a porcukorral és egy csomag zselatin fixszel. A tejfölt, a mascarponét, 2 cs. vaníliás cukrot és egy csomag zselatin fixet összekevertem. A barackot kis darabokra vágtam. A tejszínből kivettem pár kanállal, hogy a torta tetejére kenjem majd. A többi tejszínt, a tejfölös keveréket és a barackot óvatosan összedolgoztam.
A tésztát félbe vágtam és beletöltöttem a krémet. A tetejét megkentem a félre tett tejszínhabbal és jócskán megszórtam fahéjjal.

Zellerkrémleves musttal lágyítva

Nálunk a krémlevesek abszolút favoritok, még olyan zöldségeket is meg tudok etetni a családdal, amire egyébként fújoznak, és látványosan kikotorják a tányér szélére. Ilyen zöldség a zeller is. Elég karakteres ízű, úgyhogy nem is csodálkozom rajta, ha valaki nem kapkod érte. Ezt a karakteres ízt lágyítottam egy kis musttal. A must íze nem ütött át a zelleren, inkább csak lágyította. Legközelebb kipróbálom frissen préselt alma lével is.
Az ötlet az „Apropóból” jött, ahol pár hónapja ebédeltem a barátnőmmel és csicsókakrémlevest ettem. A tulaj-szakács-pincér (egyszóval mindenes) elárulta, hogy a levesbe löttyintett egy kis mustot is.
A levest nem szűrtem át, mert jól sikerült a turmixolás, elég krémes volt így is, de ha valakinek ideje vagy kedves van hozzá, passzírozza át nyugodtan, biztos jót tesz vele.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg zellergumó (tisztítva)
1 ek liszt
olaj
pár levél petrezselyemzöld
2-3 ek főzőtejszín
kb. 1 dl must
só

A zellergumót megtisztítottam, vékonyan felszeleteltem, majd olajon el kezdtem párolni és sóval ízesítettem. Megszórtam a liszttel, kevertem rajta párat, aztán felöntöttem vízzel. Amikor a zeller teljesen megpuhult, lehúztam a tűzről, belekanalaztam a tejszínt, beleszórtam a felaprított petrezselyemleveleket, beleöntöttem a mustot és az egészet alaposan összeturmixoltam. Amikor már jó krémes állagú volt, forrásig visszatettem a tűzre.
Levesbetétnek roppanós golyócskákat ettünk hozzá a gyerekek örömére.

Karamellmisu

Az egész egy kis dulce de lechecel (cukrozott sűrített tejet – én 3 tubusból csináltam elsőre - kellett üvegtálba nyomni, majd az üvegtálat bele kellett tenni egy tepsibe, ami köré forrásban lévő vizet kellett önteni, majd 2 órán keresztül kb. 200 fokos sütőben sütöttem úgy, hogy fél óránként átkevertem) és a nyers tojástól való félelmemmel kezdődött. Félreértés ne essék, használok nyers tojást, miért ne használnék, sőt meg is eszem, hiszen imádom a tiramisut, csak azt nem tudom, hogy a Mazsolák mikortól ehetik meg…persze úgy hogy ne legyen belőle gond.


Az aprótalpúaknak még csak korlátozott mennyiségben adtam nyers tojást, elsősorban akkor fordul elő, amikor ott lábatlankodnak körülöttem a konyhában és majd megvesznek azért, hogy kikanalazzák a nyers süteménytésztás keverőtálat vagy lenyalják a fakanalat.

A félelmeim miatt tiramisu helyett a hétvégi vendégségre karamellmisut készítettem: a tojást lecseréltem a hűtőben lapuló maradék dulce de lechére (Sűrű, világos barna karamellizált massza, ami szerintem rengeteg lehetőséget rejt magában – amikor elkészült omlós tésztába töltöttem. Csináltam banános és mandulás változatot is, de a mandulás volt csak igazán finom, a banános felejthetőre sikerült.) és jócskán került még bele tejszínhab is.

Szerintem az ötlet jó volt, bár Férj szerint az eredeti tiramsum utánozhatatlanul finom és ez a karamellás változat inkább csak ezüstérmes.

A babapiskótát házilag gyártottam NagyMazsola mogyoróallergiája miatt.

Hozzávalók:

Babapiskótához:
5 tojás
10 dkg cukor
13 dkg liszt

Áztatáshoz:
kb. 2 dl tej
rumaroma

Krémhez:
5 dl tejszín
16 dkg mascarpone (mert ennyi volt otthon)
7 dkg krémsajt (mert ennyi volt otthon)
10 dkg dulce de leche
1 cs. zselatin fix
3 tk. porcukor
tetejére cukrozatlan kakaó vagy fahéj

A hozzávalókból babapiskótát sütöttem: a cukor felével kemény habbá vertem a tojások fehérjét, a cukor másik felével a tojások sárgáját habosítottam ki. A két tojáskeveréket összeforgattam, majd óvatosan belekevertem a lisztet is. Habzsákból babapiskótákat nyomtam sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kb. 20-25 db lett belőle.

A tejszínt kemény habbá vertem 2 tk. porcukorral és a zselatin fixszel. A mascarponét, a krémsajtot és a dulce de lechét habverővel krémesre kevertem, majd a tejszín felével összeforgattam. A maradék tejszínbe belekevertem még egy tk. porcukrot.

A babapiskótákat beáztattam rumaromás tejben és leraktam belőlük egy sort egy üvegtálba. Rákanalaztam a dulce de lechés krém felét, jöhetett egy újabb sor beáztatott piskóta, majd újabb krém. A tetejére rákentem a porcukros tejszínt, majd a felét megszórtam kakaóporral, a másik felét pedig fahéjjal (mind a kettő passzolt hozzá).

Örömhír

Ez most nem egy jól sikerült vacsora feletti örömről szól, hanem arról, hogy a karácsony és szilveszter közötti pihenős napokat kórházban töltöttem. Hogy miért örülök annak, hogy egy nem túl komfortos intézmény falai között átaludhattam a szilvesztert? Azért mert közben ott szuszogott mellettem egy icipici lény: PiciMazsola, akinek egyelőre a gasztronómiai élményt még az anyatej jelenti - remélem még jó sokáig -, de azért hagyja, hogy anyukájának legyenek gasztronómiai kiruccanásai.

És hogy mit tud 1 hónaposan? Tud nagyokat aludni, tud jókat enni, ha a nagyok hagyják és nem másznak evés közben a fejére - vagy az én fejemre -, hangos üvöltésével fel tudja hívni magára a figyelmet, tud mosolyogni és le tudja venni az anyukáját és az apukáját a lábáról.

Pár kép ízelítőnek:

Egyszóval immár nagycsaládosok lettünk, annak minden szépségével, előnyével és persze nehézségével. Kár, hogy türelmet nem árulnak bezacskózva, kilóra a közértben...vennék pár kilót.