Csokis korongok

Ha azt mondom, hogy három napon belül kétszer sütöttünk ilyen kis csokis korongokat, sőt másodszorra dupla adagot készítettem, akkor nem kérdés, hogy egyértelmű befutó nálunk. Amíg volt belőle, addig NagyMazsola ette volna: reggelire, ebédre, uzsonnára…és persze vacsorára. A receptet a Nők Lapja Konyha áprilisi számából néztem ki, de a csokibevonatot és a csokidarát lehagytam róla, illetve a megadott tésztamennyiséghez kb. fele adag krémet készítettem. A krém íze a Pilóta Keksz töltelékére hajazott, úgyhogy legközelebb kipróbálom úgy, hogy az egyik korong vaníliás, a másik kakaós legyen. Második adagnál a dizájnon javítottam: a krémet csillagcsöves nyomózsákba töltöttem – így azért dekoratívabb lett.
(Apropó nyomózsák. Régóta vágytam egy jobbfajta példányra, nézegettem itt is, ott is, de egyiket sem találtam az igazinak, ahelyett hogy vettem volna egyet szenvedtem levágott csücskű zacskókkal. Aztán Anyukám meglepett egy Tupperware-s csodával. Be kell, hogy lássam, nyerő egy konstrukció, biztos aranyárban mérték, úgyhogy utólag is köszönet érte.)

Hozzávalók a tésztakorongokhoz (kb. 15-20 db, attól függően, hogy mekkora tésztahalmokat adagolunk):
10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
2 tojás
10 dkg liszt
1 púpos ek kakaópor

Hozzávalók a krémhez:
25 dkg vaj (10 dkg-t használtam)
25 dkg porcukor (10 dkg-t használtam)
0,25 dl tej
2,7 dkg kakaópor

A vajat kikevertem a porcukorral, majd a tojásokat hozzáadtam egyesével, és azzal is habosítottam. A lisztet összekevertem a kakaóval és hozzászitáltam a vajas keverékhez. A tésztát sima csöves nyomózsákba töltöttem kis halmokat nyomtam a sütőlemezre. A halmok között hagyjunk helyet, mert a halmocskák sütés közben szétterülnek. 160 fokos légkeveréses sütőben kb. 12 percig sütöttem.

A krémhez a tejet meglangyosítottam, majd hozzákevertem a porcukrot és a kakaót. A kakaós masszát habosra kevertem a puha vajjal és az elkészült krémmel összeragasztottam két tésztakorongot.
A tetejére egy kis csokis krémmel ragaszthatunk egy fél szem epret: nagyon jól harmonizál a csokival.

Apró finomságok

Kati barátnőm, amikor megkóstolta ezeket az apróságokat, azt kérdezte tőlem, hogy bolti sütik-e. Ezt dicséretnek vettem. Tényleg egész helyes, szabályos kis tekercsek lettek belőlük.

A receptet Chili&Vaníliánál olvastam és rugelach néven fut. Én feketeribizli helyett erdei vegyes gyümölcs lekvárral töltöttem meg, amit még nyáron tettem el. A felébe szórtam egy kis aprított mandulát és némi aszalt áfonyát, de csak azért mert éppen volt itthon, a másik felébe csak lekvárt töltöttem. Nekem ízlett, és más töltelékkel is ki fogom próbálni.

Hozzávalók:

Tésztához:
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia), szobahőmérsékleten
12 dkg puha vaj
4,5dkg porcukor
15dkg liszt
csipet só

Töltelékhez:
6 evőkanál erdei vegyes gyümölcs lekvár
pár szem mandula
pár szem aszalt áfonya

Tetejére:
1 tojás
2 evőkanál tej

A krémsajtot, vajat, cukrot kikevertem. Hozzáadtam a lisztet, a sót , és összegyúrtam. Korongot formáztam belőle és fóliába csomagolva 1 napra hűtőbe tettem (az eredeti recept szerint elég 1 óra is).
Másnap a tésztát elfeleztem, és két kb. 30x20 cm-es téglalapot nyújtottam belőle. A téglalapokat megkentem 3-3 evőkanál lekvárral, majd az egyiket megszórtam az aprított mandulával és áfonyával.
A tésztákat feltekertem és a hengerekből kb. 6cm-es szeleteket vágtam. A tetejüket megkentem a tojás és tej keverékével. 180 fokos sütőben kb. 25-30 percig sütöttem.

Croissant – avagy francia reggeli a konyhámban

Néha napján rám tör a vágy, hogy utazzak, világot lássak. Gondolatban Férj mellett ülök egy kávézó teraszán és a kávémat kavargatva – hozzá croissant majszolva – nézem az embereket, ahogy munkába rohannak, ügyet intéznek, de én csak lógatom a lábamat, nem vár rám más csak a város, amit éppen fel szeretnék fedezni.

A kávé és a croissant megvolt, sőt Férj is ott ült velem, csak a háttér hibázott – a konyhaasztalnál kavargattam a kávémat, viszont a croissant házi volt és csodálatos. Régóta tettem ide, tettem oda a kinyomtatott receptet, de este nekiveselkedtem és reggelre már a sütőben sültek a finomságok. Köszönet érte Limarának és Gabojszának, mind a kettőjüknél hasonló receptet találtam a croissant egyszerű, gyors elkészítésére.

A legjobban az tetszett benne, hogy megúsztam a hajtogatás hosszú és macerás műveletét, az eredmény mégis leveles tésztára hajazott. A tesztpéldányok töltetlenül készültek, de legközelebb betöltöm sajttal vagy csokival :)

Azt viszont be kell, hogy valljam, hogy kicsit szeleburdi voltam. Fél adag tésztát készítettem, a vaj mennyiségét viszont egész adagnak megfelelően mértem ki. Férj kérdezte meg – bekukkantva a sütőbe – hogy normális-e, hogy a croissanok vajban tocsognak. Na, akkor csapott belém a villám, meg a felismerés, hogy dupla mennyiségű vajat dolgoztam bele a tésztába. Gyorsan átpakoltam a félig megsült croissanokat sütőrácsra, hogy ne ázzanak el a vajtól teljesen, és rácson sütöttem őket tovább. Azért így is jó lett…

Itt féladagnyi mennyiséget írok le, a megfelelő vaj adaggal. 12 darab jött ki belőle.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
7 dkg joghurt
1 dl langyos tej
½ kk só
2,5 ek cukor
1 tojás
2,5 dkg élesztő
12-15 dkg hideg vaj
1 tojás a kenéshez

A hozzávalókat a vaj kivételével bedagasztottam és egy órára hűtőbe tettem. Ezek után a tésztából nyolc egyforma részt szakítottam ki, azokat nagyjából kerek formájúra és vékonyra nyújtottam.

A hideg vajat nagy lyukú reszelőn lereszeltem, majd elkezdtem rétegezni a tésztakorongokra: egy tészta, egy adag vaj, egy tészta, egy adag vaj. A végén tésztával kell lezárni. A vajas tésztatornyot nagyon vékonyra (2-3 mm) – téglalap alakúra – nyújtottam. Lehet kör alakúra is, de nekem az most nem jött össze. Igazság szerint kicsi volt hozzá a gyúrólapom. A kinyújtott tésztát hosszában kettévágtam, majd az így kapott tésztacsíkokból háromszögeket vágtam ki, majd mindegyiket feltekercseltem és kiflit formáztam belőle.

Egy éjszakára hűtőbe tettem és csak reggel sütöttem ki, hogy frissek legyenek. Mielőtt betettem a kifliket a hideg sütőbe, megkentem tojással a tetejüket. Ezután kapcsoltam csak be a sütőt 180 fokra. Kb. 25-30 perc alatt sültek meg.

Piskóta, gesztenye, csoki – csak jó sülhet ki belőle

Pedig még sütni se kell ezt a desszertet, hacsak nem akarjuk a babapiskótát sk elkészíteni. Kivételesen most én sem tettem. Találtam Nagykovácsiban egy cukrászdát (amit egyébként minden sütirajongónak csak ajánlani tudok), ahol – állításuk szerint és remélem nem tévednek – mogyorómentes a házilag készített babapiskótájuk.

Gesztenyerajongó vagyok, még egyszerű püré formájában is imádom. Egy barátnőmnél egyszer ettem házi készítésű geszetnyepürét (a nagymamája csinálta), na annál nincs jobb. A bolti mélyhűtött masszák a nyomába se érnek.

A Nők Lapja Konyha tavaly októberi száma tele volt tíz finomabbnál finomabb gesztenyés desszerttel, neki is fogtam párnak: gesztenyés áfonyás mascarponés torta (ez volt a legnépszerűbb), gesztenyerolád, meggyes gesztenyés kuglóf. Ezzel a babapiskótás alagúttal eddig csak szemezgettem, de kész babapiskóta birtokában nekibátorodtam és megcsináltam.

Nem csokiba mártottam a piskótákat, hanem csoki krémet főztem, de bármelyik megoldás jó. Az eredeti receptben az alsó sor babapiskótát rumos cukorszirupba kell mártani, de én elég édesnek gondoltam a sütit anélkül is, úgyhogy helyette rumos tejbe mártogattam.

Igazi vendégváró: pikkpakk megvolt, nem kellett sütni, nem kellett hozzá túl sok hozzávaló és nagyon látványos, vagyis lehet vele villantani :).

Hozzávalók:

Kb. 20-25 babapiskóta (attól függ, hogy mennyire szélesek a babapiskóták, illetve hogy milyen hosszú formánk van)

Csoki krémhez: 5 dkg vaj, 5 dkg porcukor, 2 ek kakaópor, 1 ek joghurt

Krémhez: 50 dkg gesztenyemassza, 8 dkg baracklekvár, 3 dl tejszín, 1 cs. habfixáló, 1 tk rumaroma

Mártogatáshoz: kevés tej, 1 tk rumaroma

Összeolvasztottam a csoki krém hozzávalóit, és a azokat a babapiskótákat, amik a forma szélére kerültek félig belemártottam. Hagytam, hogy a csoki rádermedjen a piskótákra.
A tejszínt a habfixálóval kemény habbá vertem. 25 dkg gesztenyemasszát és a baracklekvárt összekevertem. A két masszát összeforgattam.
A maradék gesztenyét és a rumaromát összegyúrtam és téglalapot formáztam, ami majd a krém tetejére kerül.
A szögletes püspökkenyérformát folpackkal kibéleltem és a csokiba mártott babapiskótákkal kiraktam az oldalát. Majd beleöntöttem a tejszínes gesztenyemasszát, arra ráhelyeztem a gesztenyemasszából formált téglalapot, végül lezártam a tejbe mártogatott babapiskótákkal.
Legalább 1 órára tegyük hűtőszekrénybe (nekem egy éjszakát állt benne).
Ha kiborítjuk tálra, a tetejét meg lehet szórni csoki forgáccsal, vagy csoki krémet lehet rá csurgatni, de ez nálam némi malőr miatt most elmaradt…

Darafelfújt, avagy a gyerekbarát ebéd

Annak ellenére, hogy van két édesszájú Mazsolám és egy nem kevésbé édesszájú Férjem, nem szoktam tejbegrízt főzni. Biztos azért, mert nekünk sem főzött az Anyukám, így nem ívódott belém, mint egyszerű és gyors gyermeketetési megoldás. Van persze helyette más: nagy sláger nálunk például a rizskoch (rizsfelfújt), a túrófánk és a túrógombóc, bár ezek egy fokkal munkásabbak, mint a tejbegríz, aminél csak önteni, szórni, keverni, kicsit összefőzni, valami finommal megszórni vagy leönteni és végül megenni kell.

A Kismama magazin egy régi számában találtam a tejbegríz kicsit munkásabb/elegánsabb(?) változatát, tetszett, mert a rizsfelfújtra hajazott, ami már bejött, és jól jött valami újdonság, ami könnyen eladható a Mazsoláknak valami tartalmas leves után.

Ha előkapjuk a fiókban megbúvó kiszúró formáinkat, amiket jövő karácsonyig jól eltettünk, kis ráfordítással még eladhatóbbá tehetjük az ebédet (legalábbis a gyerekeknek…az más kérdés, hogy mit szól(na) a Férjünk egy süni alakú valamihez): formázhatunk szívet, csillagot, fenyőfát, mókust, amink csak van.

Hozzávalók:
1 l tej
23 dkg búzadara
4 dkg nádcukor
3 tojás
25 dkg túró
1 csipet só

A búzadarából és a tejből tejbegrízt főztem. Az elkészült tejbegrízt langyosra hűtöttem. A tojások sárgáját a cukorral és a sóval habosra kevertem, a tojásfehérjét kemény habbá vertem.
A cukros tojássárgához hozzáadtam a túrót és a kihűlt tejbegrízt, majd a tojásfehérjét is óvatosan beleforgattam. Kivajaztam egy sütőtálat és belesimítottam a masszát.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütöttem.
Kínálhatjuk gyümölcsöntettel, csokiszósszal, lekvárral, ami jól esik.

Apróságok

Néhány napja rendezgetem a receptjeimet. Találtam egy újságkivágást, amiben benne voltak ezek a kiflik. El szoktam tenni Bereznay Tamás Nők Lapjában megjelenő receptjeit. Tőle is találtam egy fetás kiflit azzal a különbséggel, hogy Ő tett a tésztába főtt, áttört krumplit. Így utólag úgy gondolom, hogy a krumplit legközelebb nem hagyom ki a tésztából, szerintem könnyebbé tenné vagy emelem a zsiradék mennyiségét.
Tölteléknek apró kockára vágott kolbászt, feta sajtot és pannónia sajtot használtam, a tetejüket szezámmaggal és tökmaggal szórtam meg.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
5 dkg zsír vagy margarin
3 dkg élesztő
½ dl tej
2 csipet cukor
1 kk só
2-3 ek tejföl
kenéshez 1 tojás
tölteléknek: kolbász, sajt
tetejére: szezámmag, tökmag

Az élesztőt a cukros tejben felfuttattam, majd összegyúrtam a többi hozzávalóval. 20-30 percig hagytam, hogy a tészta megkeljen. A tésztát kettéosztottam és kör alakúra nyújtottam, majd 8 körcikkre vágtam. A körcikkeket megtöltöttem és feltekercseltem. A kiflik végét összenyomkodtam, a tetejüket megkentem tojással, párat szezámmaggal, néhányat tökmaggal szórtam meg.
180 fokos sütőben kb. 15-20 percig sütöttem.

Házi pita

A házi pita egyik előnye, hogy sokkal olcsóbb, mint a bolti változat. Gyakorlatilag fél kiló lisztből (kb. 80 ft) és némi élesztőből (30-40 ft) 9 darab pitát csináltam. Ha van kenyérsütőgépünk, akkor még dolgoznunk se nagyon kell vele. Csak a kelesztés az, ami kicsit több időt elvesz.
A másik előnye, hogy legalább tudom, hogy mi van benne: semmi adalékanyag, semmi tartósítószer.
A piták szépen szétnyíltak, be lehetett tölteni mindenféle jóval: fűszeres sült csirkemell darabok, uborka, paradicsom, fetasajt, fokhagymás joghurt.

Jó kis görög vacsora kerekedett belőle. Desszertnek görög citromos sütit sütöttem, amihez jól illet a tiramisuból kimaradt mascarpone krém.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3 dl langyos víz
2 ek olíva olaj
2 tk só
1 tk cukor
3 dkg élesztő

A hozzávalókat a kenyérsütőgépem bedagasztotta és megkelesztette. 9 gombócot szaggattam ki a tésztából, és lisztezett deszkán hagytam őket kelni 10 percig. A gombócokat 2-3 mm vékonyra nyújtottam (kerekre vagy oválisra lapítsuk) és további 30 percig hagytam kelni. 230 fokos sütőben rácson kb. 10 perc alatt megsütöttem.

Szilvás kuglóf

Egy elmaradást szeretnék pótolni. Férj végre rendet tett a temérdek fotó között, amit az elmúlt félévben készítettünk a Mazsolákról, az építkezésről, és amiket én készítettem a főztömről. Előkerültek azok a szeptemberben készült képek, amikről már azt hittem végleg elvesztek a több száz kép között.

Az egyik kedvencem ez a szilvás kuglóf, aminél a szilvákba csoki szószt töltöttem.

Hozzávalók:

20 dkg margarin
25 porcukor
1 cs. vaníliás cukor
4 tojás
30 dkg liszt
2 tk sütőpor
½ dl tejszín

annyi nagyszemű szilva, amennyi körbeéri a kuglófforma külső kerületét

Csoki szószhoz:
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
1,5 dkg kakaópor
1 ek joghurt

A margarint és a kétféle cukrot habosra kevertem, majd hozzádolgoztam a tojásokat egyesével. Majd jöhetett a liszt és a sütőpor, legvégül a tejszínt is belekevertem. Kivajazott és kilisztezett kuglófformába töltöttem a tésztát.
A csoki szószhoz összeolvasztottam a hozzávalókat. A szilvát úgy magoztam ki, hogy félig bevágtam és a magot kiemeltem (maradjon egyben a szilva, hogy be tudjuk tölteni). A szilvákat betöltöttem a csoki szósszal.
A csokis szilvákat belepotyogtattam a tésztába.
180 fokos sütőben kb. 1 órán át sütöttem.

Felvágott helyett

Olykor rám tör a heves vágy, hogy bolti felvágott helyett valami házi készítésű keneccsel pakoljam meg a kiflimet reggel (padlizsánkrém, paprikakrém, tojáskrém, házi májas…miegymás), merthogy az mennyivel egészségesebb. Ez leggyakrabban vágy marad.

Most a vágy helyett/mellett ott volt a hiány. Nem sikerült eljutnom boltba, így felvágottból igen hiányosak voltak a készleteink: egy szál száraz (vagy inkább összeszáradt) kolbász, aminek a helyzetén már csak az javíthat, ha belefőzöm valamibe (ebből lett a csicseriborsós paprikáskrumpli). Tojás viszont volt otthon, árválkodott még pár szem csemege uborka egy befőttes üveg alján és volt egy teljes üveg kapribogyó. Ezeket házasítottam össze, hogy reggelire legyen kenni valónk.
Korábban is készítettem hasonlót, de akkor került még bele zöld olajbogyó is.


Hozzávalók:

4 db főtt tojás
5 dkg vaj
1 ek majonéz
1 tk tejföl
1 tk dijoni mustár
1 tk fehérbor ecet
só, bors
3 db kisebb csemege uborka
kb. 3 tk kapribogyó

Az uborkán és a kapribogyón kívül a többi hozzávalót késbetétes robotgépben krémesre turmixoltam, majd kóstolás után még igazítottam az ízeken. Az uborkát apró kockákra vágtam, a kapribogyón is aprítottam egy keveset, majd hozzákevertem a tojáskrémhez.

Csicseriborsós paprikáskrumpli

Eddigi konyhai pályafutásom alatt soha nem főztem még paprikás krumplit, pedig szeretem az egyszerű életeket, amikhez nem kell túl sok hozzávaló. Volt egy szál száraz (leginkább összeszáradt) kolbász a hűtőben, és gondoltam ideje elkészítenem életem első változatát.

Kép most nincs, mindenkinek a saját fantáziájára bízom, hogy elképzelje a krumpli darabok között megbújó csicseriborsókat és kolbász karikákat, vagy inkább főzzétek meg!

Nem használtam el a teljes üveg csicseriborsót, másnap levest főztem belőle. Klassz lett.

Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma
kb. 0,8-1 kg krumpli
1 szál kolbász
2 pár virsli
3 ek (házi) lecsó
5 ek csicseriborsó (konzerv) – lehet több is
2 tk pirospaprika
1 tk majoranna
só, bors
olaj

A hagymát felaprítottam és olajon üvegesre pároltam, majd rászórtam a pirospaprikát, kevertem rajta egyet, aztán rádobtam a krumplit és hozzákanalaztam a lecsót. Öntöttem alá annyi vizet, hogy a krumplit félig ellepje. Sóztam, borsoztam és beleszórtam a majorannát.

Amikor a krumpli félig megpuhult, beledobtam a felkarikázott kolbászt. Az ujjnyi vastagra vágott virsli darabokat és a csicseriborsót akkor tettem bele, amikor már majdnem készre főtt a paprikáskrumpli.

Burokban

A disznó legértékesebb része a szűzpecsenye, ez már az árából is látszik. Cserébe viszont nagyon finom. Szoktam szószban úszva készíteni, de az utóbbi időben a kedvencem a vajas/leveles tésztában sült verzió. Pikkpakk megvan, variálható, látványos és éppen ezért könnyű sikert aratni vele.
A hétvégi családi ebédre, aminek KisMazsola 2. születésnapja volt az apropója, kétfajtát készítettem: egy aszaltszilvásat és egy almás-camembertes-baconöset. Korábban egy baráti összejövetelre pedig kakukkfüves gombásat és baconös kaliforniai paprikásat sütöttem.
Köretnek zöldsalátát készítettem hozzá.

Hozzávalók:

2 nagyobb szűzpecsenye (összesen kb. 80 dkg)
só, bors (esetleg valamilyen fűszerkeverék sertéssülthöz)
olaj, vaj a sütéshez
1 dupla csomagos Tante Fanny leveles tészta
1 alma
½ doboz Tihanyi camembert sajt
8 vékony szelet bacon
10-12 szem aszalt szilva
½ dl vörös bor
1 tojás a kenéshez

A szűzpecsenyét befűszereztem és hagytam kicsit állni. Az almát cikkekre vágtam és vajon – erős lángon – kicsit megsütöttem. A camembertet vastagabb szeletekre vágtam, a bacon szeleteket kicsit megpirítottam (de nem sütöttem ropogósra, csak annyira, hogy a zsírjából egy kicsit süljön ki). Az aszalt szilvára ráöntöttem a bort és betettem pár percre a mikróba.
A szűzpecsenyét kettévágtam (jobban elfértek a serpenyőben és később is könnyebb volt vele így dolgozni) és olaj-vaj keverékén körbesütöttem.
A leveles tésztát kiterítettem és kettévágtam. A tésztadarabokra ráhelyeztem egy-egy megsült szűzpecsenyét (így összesen négy csomagot készítettem).

Az almáshoz rátettem a húsokra az almát, a sajtot, majd beterítettem a baconnel, végül beletekertem a tésztába úgy, hogy a tészta széleket alaposan összenyomkodtam. Ha a tészta túl nagy, akkor vágjunk le belőle és a tésztadarabkával díszítsük ki a tésztacsomag tetejét. Kiszúrhatunk belőle valamilyen formát, vagy egyszerűen csak kockázzuk vagy csíkozzuk fel és ezeket a tésztadarabokat tegyük a tetejére.
Az aszalt szilváshoz bemetszettem a húst és a résbe beletömködtem a borban áztatott szilvát, majd ezt is betekertem a tésztába.
A tésztacsomagokat megkentem felvert tojással és 190 fokos sütőben szép arany barnára sütöttem.

Tejfölkrémes torta

Ezt a tortát a húgom szülinapjára készítettem két lépésben: egyik nap a tésztára volt időm, másnap pedig valahogy összezsonglőrködtem a krémet is. A tejföl telt, kerek ízt adott a krémnek, a baracktól meg olyan könnyed, gyümölcsös lett. A fahéj mindenképp kell a tetejére, mert attól lesz teljes (különleges) az ízhatás. Akik nálam jobban figyelnek az alakjukra, azok megpróbálkozhatnak joghurttal is, talán azzal is működik. Az látszik, hogy a krémbe nem került túl sok cukor, cserébe a tésztából nincs kispórolva.
Nagyon régen kaptam az eredeti receptet egy kedves munkatársnőmtől, a hozzávalókon nem változtattam sokat, viszont „süti” formát lecseréltem „torta” formára. Ha valakinek úgy tetszik, akkor süsse meg a tésztát tepsiben, a krémet kenje rá a tetejére, majd szórja meg fahéjjal az egészet. Így nem annyira ünnepi, viszont ízre ugyanolyan jó.

Hozzávalók:
Tésztához:
4 tojás
25 dkg cukor
2,5 dl Fanta
1,2 dl olaj
25 dkg liszt
3 tk sütőpor

Krémhez:
5 dl tejszín
50 dkg tejföl
10 dkg mascarpone
4 cs. vaníliás cukor
3 dkg porcukor
2 cs zselatin fix
1 doboz hámozott őszibarack konzerv
fahéj a tetejére

A tésztához a tojást kihabosítottam a cukorral, majd hozzáöntöttem a Fantát és az olajat, aztán belekevertem a sütőporos lisztet. A tésztát egy 24 cm-es tortaformában 180 fokon készre sütöttem.
A krémhez a tejszínt kemény habbá vertem 2 cs. vaníliás cukorral, a porcukorral és egy csomag zselatin fixszel. A tejfölt, a mascarponét, 2 cs. vaníliás cukrot és egy csomag zselatin fixet összekevertem. A barackot kis darabokra vágtam. A tejszínből kivettem pár kanállal, hogy a torta tetejére kenjem majd. A többi tejszínt, a tejfölös keveréket és a barackot óvatosan összedolgoztam.
A tésztát félbe vágtam és beletöltöttem a krémet. A tetejét megkentem a félre tett tejszínhabbal és jócskán megszórtam fahéjjal.

Zellerkrémleves musttal lágyítva

Nálunk a krémlevesek abszolút favoritok, még olyan zöldségeket is meg tudok etetni a családdal, amire egyébként fújoznak, és látványosan kikotorják a tányér szélére. Ilyen zöldség a zeller is. Elég karakteres ízű, úgyhogy nem is csodálkozom rajta, ha valaki nem kapkod érte. Ezt a karakteres ízt lágyítottam egy kis musttal. A must íze nem ütött át a zelleren, inkább csak lágyította. Legközelebb kipróbálom frissen préselt alma lével is.
Az ötlet az „Apropóból” jött, ahol pár hónapja ebédeltem a barátnőmmel és csicsókakrémlevest ettem. A tulaj-szakács-pincér (egyszóval mindenes) elárulta, hogy a levesbe löttyintett egy kis mustot is.
A levest nem szűrtem át, mert jól sikerült a turmixolás, elég krémes volt így is, de ha valakinek ideje vagy kedves van hozzá, passzírozza át nyugodtan, biztos jót tesz vele.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg zellergumó (tisztítva)
1 ek liszt
olaj
pár levél petrezselyemzöld
2-3 ek főzőtejszín
kb. 1 dl must
só

A zellergumót megtisztítottam, vékonyan felszeleteltem, majd olajon el kezdtem párolni és sóval ízesítettem. Megszórtam a liszttel, kevertem rajta párat, aztán felöntöttem vízzel. Amikor a zeller teljesen megpuhult, lehúztam a tűzről, belekanalaztam a tejszínt, beleszórtam a felaprított petrezselyemleveleket, beleöntöttem a mustot és az egészet alaposan összeturmixoltam. Amikor már jó krémes állagú volt, forrásig visszatettem a tűzre.
Levesbetétnek roppanós golyócskákat ettünk hozzá a gyerekek örömére.

Karamellmisu

Az egész egy kis dulce de lechecel (cukrozott sűrített tejet – én 3 tubusból csináltam elsőre - kellett üvegtálba nyomni, majd az üvegtálat bele kellett tenni egy tepsibe, ami köré forrásban lévő vizet kellett önteni, majd 2 órán keresztül kb. 200 fokos sütőben sütöttem úgy, hogy fél óránként átkevertem) és a nyers tojástól való félelmemmel kezdődött. Félreértés ne essék, használok nyers tojást, miért ne használnék, sőt meg is eszem, hiszen imádom a tiramisut, csak azt nem tudom, hogy a Mazsolák mikortól ehetik meg…persze úgy hogy ne legyen belőle gond.


Az aprótalpúaknak még csak korlátozott mennyiségben adtam nyers tojást, elsősorban akkor fordul elő, amikor ott lábatlankodnak körülöttem a konyhában és majd megvesznek azért, hogy kikanalazzák a nyers süteménytésztás keverőtálat vagy lenyalják a fakanalat.

A félelmeim miatt tiramisu helyett a hétvégi vendégségre karamellmisut készítettem: a tojást lecseréltem a hűtőben lapuló maradék dulce de lechére (Sűrű, világos barna karamellizált massza, ami szerintem rengeteg lehetőséget rejt magában – amikor elkészült omlós tésztába töltöttem. Csináltam banános és mandulás változatot is, de a mandulás volt csak igazán finom, a banános felejthetőre sikerült.) és jócskán került még bele tejszínhab is.

Szerintem az ötlet jó volt, bár Férj szerint az eredeti tiramsum utánozhatatlanul finom és ez a karamellás változat inkább csak ezüstérmes.

A babapiskótát házilag gyártottam NagyMazsola mogyoróallergiája miatt.

Hozzávalók:

Babapiskótához:
5 tojás
10 dkg cukor
13 dkg liszt

Áztatáshoz:
kb. 2 dl tej
rumaroma

Krémhez:
5 dl tejszín
16 dkg mascarpone (mert ennyi volt otthon)
7 dkg krémsajt (mert ennyi volt otthon)
10 dkg dulce de leche
1 cs. zselatin fix
3 tk. porcukor
tetejére cukrozatlan kakaó vagy fahéj

A hozzávalókból babapiskótát sütöttem: a cukor felével kemény habbá vertem a tojások fehérjét, a cukor másik felével a tojások sárgáját habosítottam ki. A két tojáskeveréket összeforgattam, majd óvatosan belekevertem a lisztet is. Habzsákból babapiskótákat nyomtam sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kb. 20-25 db lett belőle.

A tejszínt kemény habbá vertem 2 tk. porcukorral és a zselatin fixszel. A mascarponét, a krémsajtot és a dulce de lechét habverővel krémesre kevertem, majd a tejszín felével összeforgattam. A maradék tejszínbe belekevertem még egy tk. porcukrot.

A babapiskótákat beáztattam rumaromás tejben és leraktam belőlük egy sort egy üvegtálba. Rákanalaztam a dulce de lechés krém felét, jöhetett egy újabb sor beáztatott piskóta, majd újabb krém. A tetejére rákentem a porcukros tejszínt, majd a felét megszórtam kakaóporral, a másik felét pedig fahéjjal (mind a kettő passzolt hozzá).

Örömhír

Ez most nem egy jól sikerült vacsora feletti örömről szól, hanem arról, hogy a karácsony és szilveszter közötti pihenős napokat kórházban töltöttem. Hogy miért örülök annak, hogy egy nem túl komfortos intézmény falai között átaludhattam a szilvesztert? Azért mert közben ott szuszogott mellettem egy icipici lény: PiciMazsola, akinek egyelőre a gasztronómiai élményt még az anyatej jelenti - remélem még jó sokáig -, de azért hagyja, hogy anyukájának legyenek gasztronómiai kiruccanásai.

És hogy mit tud 1 hónaposan? Tud nagyokat aludni, tud jókat enni, ha a nagyok hagyják és nem másznak evés közben a fejére - vagy az én fejemre -, hangos üvöltésével fel tudja hívni magára a figyelmet, tud mosolyogni és le tudja venni az anyukáját és az apukáját a lábáról.

Pár kép ízelítőnek:

Egyszóval immár nagycsaládosok lettünk, annak minden szépségével, előnyével és persze nehézségével. Kár, hogy türelmet nem árulnak bezacskózva, kilóra a közértben...vennék pár kilót.