Sütikorongok maradék tojásfehérjéből

Van egy Apró süteményekről szóló könyvem, amiben 1001 recept közül lehet mazsolázni. Most kifejezetten olyat kerestem, amibe csak tojásfehérje kell, hogy a nőpartira készülő briósból kimaradó fehérjéket úgy használjam fel, hogy annak még az előnyeit is élvezzük a lekvár-partin. Keresgélés közben akadtam rá a macskanyelvre, ami a könyv szerint a francia cukrászat alappillére. Nos azt hiszem ezentúl az én konyhám egyik pillérének is bevállalom, mert könnyedén elnyeli a tojásfehérjéket, amikkel eddig nem nagyon tudtam mit kezdeni (vagy lusta voltam vele foglalkozni). Az a jó benne, hogy végtelen számban kombinálható, ízesíthető, tölthető, mártható. Már csak arra kellene rájönnöm, hogy a bánatban lesz a tészta macskanyelv alakú, mert nekem egyszerűen szétfolynak a tésztahalmok, és inkább hasonlítanak egy tyúktojásra, mint macskanyelvre. Másodszorra már eleve feladtam és direkt korongokat sütöttem, pedig ott fele arányban teljes kiőrlésű lisztet használtam, gondoltam jobban megfogja…de mégse. Sebaj, úgyis az íze a lényeg, ami meg nem a süti formáján múlik.

Most a második próbálkozásom receptjét írom le, ami szerintem jobban is sikerült és el is tér az eredeti recepttől (bár nem akartam, de a vaníliaaromát kihagytam – feledékenységből - 1/2 tk kellett volna bele). A korongokat lekvárral ettük meg vacsora után, és perceken belül se híre, se hamva nem volt a sütinek.

Hozzávalók (kb. 8-9 tenyérnyi korong lett belőle):

2 tojásfehérje
2 dkg finomliszt
2 dkg teljes kiőrlésű liszt
4 dkg cukor
6 dkg vaj
csipetnyi só

A vajat kikevertem a cukorral, hozzászórtam a lisztet és a sót, majd óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét. Sütőpapírral bélelt tepsire egy evőkanállal kiadagoltam a tésztát (legalább 2 ujjnyi távolságot hagyva a halmok között, mert a tészta elfolyik sütés közben), kicsit ellapítottam a kanál hátával és kb. 8-10 perc alatt készre sütöttem 180 fokos légkeveréses sütőben.


<>

Ragacsos csirkecombok

Az előző bejegyzésekben írtam, hogy főztem egy csomó fajta lekvárt, amikről első körben azt gondoltam, hogy majd süteményekben és süteményeken fognak kikötni, de pár hete olvastam Lila Fügénél egy szilvalekváros csirkecombról, amire már akkor felkaptam a fejem. Az ok, hogy gyümölcsök és bizonyos húsok jól megférnek egymás mellett, de hát a lekvár az mégiscsak lekvár, az én földhöz ragadt gondolkodásomban a húsokat fokhagymába, mustárba, meg ilyenekbe szokás pácolni. De ha egyszer le van írva, ki van próbálva és a képek alapján finomnak tűnik, akkor miért is ne.

Volt még tavalyról szilvalekvárom – azzal szólt az eredeti recept -, de gondoltam bevetem az idén befőzött baracklekváromat is. Bár nem főznék minden napra lekváros csirkecombot, párolt gyümölccsel és a jázminrizzsel egész finomra sikerült és alig 1 óra alatt megvolt.

Az ízesítésnél kicsit óvatosabb voltam, nem tettem bele csak egy evőkanál balzsamecetet és egy evőkanál szójaszószt, és rózsabors hiányában vegyes színes törött borsot használtam, a koriander mag pedig elmaradt. Utólag még eszembe jutott, hogy a szilvalekváros pác lehet, hogy elbírt volna egy kis fokhagymát is.

Hozzávalók:

8 csirke alsócomb

Szilvás pác: 3-4 ek szilvalekvár, 1 ek balzsamecet, 1 ek szójaszósz, 1 kk durvára tört vegyes színes bors, 1 ek olívaolaj, kevés só

Barackos pác: 3-4 ek baracklekvár, , 1 ek balzsamecet, 1 ek szójaszósz, 1 kk durvára tört vegyes színes bors, 1 kk gyömbérpor, 1 ek olívaolaj, kevés só

1 bögre jázminrizs

vegyes gyümölcs: 2 nektarin, 1 sárgabarack, 2 ringlószilva, pár szem szőlő

A csirkecombokat a sütés előtti este bepácoltam (4 szilvás és 4 barackos készült). Másnap tepsibe rendeztem, befedtem alufóliával és kb. 50 percet sütöttem alatta, majd amikor már megpuhult levettem a fóliát, hogy kicsit megpiruljanak. Közben a jázminrizst hagyományos módon elkészítettem: olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vízzel felengedtem és mérsékelt tűzön puhára főztem. A gyümölcsöket cikkekre vágtam, illetve a szőlőt megfeleztem. Vajat hevítettem rászórtam egy kiskanál cukrot, amikor elolvadt (el kezdett karamellizálódni), akkor erős tűzön kicsit átforgattam, rázogattam rajta a gyümölcsöket.

Sárgabarack alapú és más lekvárok terítéken

A lekvárok alapötletei a Dr.Oetkertől és Ízbolygó receptjeiből valóak. Köszönet értük!

Csokoládés sárgabarack lekvár

Hozzávalók:

2,1 kg sárgabarack
1,5 tasak 2:1 Dr. Oetker Dzsemfix
kb.25 dkg cukor
2 kk fahéj
0,5 dl Malaga bor
fél tábla 70%-os étcsoki
1 tk. szalicil

A sárgabarack csúcsát keresztben bemetszettem, leforráztam, és így pikkpakk lejött a héja. Felkockáztam a barackot és beleszórtam a többi hozzávalóval együtt – a csoki kivételével - egy lábasba. Forrástól számítva kb. 3 percig még hagytam zubogni, a végén a képződött habot leszedtem és belekevertem a szalicilt. Kifőzött üvegek aljába csokidarabokat szórtam és rátöltöttem a forró lekvárt, a biztonság kedvéért a tetejére is szórtam egy kis csokit. Miután lezártam, kb. 10 percre fejre fordítottam az üvegeket, majd 1 napra száraz dunsztba tettem.

Sárgabarack-szeder lekvár

Hozzávalók:

40 dkg sárgabarack
50 dkg szeder
20 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
12 dkg őszibarack
1 tasak 2:1 Dr. Oetker Dzsemfix

A barackot meghámoztam, feldaraboltam, a szedret megmostam és lecsöpögtettem és egy részét pürésítettem, az őszibarackot meghámoztam és apró kockákra vágtam. A gyümölcsöket a többi hozzávalóval együtt forrástól számítva kb. 3 percig főztem. Kifőzött üvegekbe töltöttem, miután lezártam fejre fordítottam pár percre, aztán mehetett ez is száraz dunsztba.

Sárgabarack-banán lekvár


Hozzávalók:

1 kg sárgabarack
40 dkg banán
kb. 25 dkg cukor
1 tk citromsav
0,5 dl sárgabarack likőr
1 tasak 2:1 Dr. Oetker Dzsemfix

A sárgabarackot meghámoztam nagyobb darabokra vágtam, a banánt meghámoztam és apró darabokra vágtam. A gyümölcsöket a többi hozzávalóval együtt forrástól számítva kb. 3 percig főztem. Kifőzött üvegekbe töltöttem, miután lezártam fejre fordítottam pár percre, aztán mehetett ez is száraz dunsztba.

Narancsos sárgabarack lekvár


Hozzávalók:

1 kg sárgabarack
5 narancs (megtisztítva kb. 25 dkg)
1 alma
kb. 25 dkg cukor
1 kk mézeskalács fűszerkeverék
1 tasak 3:1 Dr. Oetker Dzsemfix

A sárgabarackot meghámoztam és feldaraboltam, 4 narancsot kifiléztem és felkockáztam, 1 narancs levét kifacsartam, az almát gyümölcscentrifugán átnyomtam. A sárgabarackot, a narancs húsát és levét, valamint az alma levét és pépesített húsát a többi hozzávalóval egy lábasba öntöttem. Forrástól számítva kb. 3 percig zubogva főztem. Kifőzött üvegekbe töltöttem, miután lezártam fejre fordítottam pár percre, aztán mehetett ez is száraz dunsztba.


Csokis őszibarack-szeder lekvár

Hozzávalók:

1,1 kg őszibarack
0,7 kg szeder
0,25 dl calvados
1 tk vanília kivonat
5 dkg nádcukor
10 dkg sötét Muscovado nádcukor
kb. 0,2 dl Malaga bor
fél tábla 70 %-os étcsoki
1,5 tasak 2:1 Dr. Oetker Dzsemfix

Az őszibarackot a forrázásos módszerrel könnyedén meghámoztam és felkockáztam, a szedret megmostam, lecsepegtettem és kb. a 2/3-át pürésítettem. A csokin kívül a gyümölcsöket és a többi hozzávalót egy lábasban összekevertem és forrástól számítva kb. 3 percig főztem. A kifőzött üvegek aljába csokit szórtam, a forró lekvárt rámertem, lezártam és fejre állítottam, majd mehetett a száraz dunsztba.

Tetemes lemaradás

Igen tetemes hátralékot halmoztam fel receptügyileg, illetve feltöltésügyileg, pedig még fotót is készítettem jónéhányról.

Folytatódott a nagy befőzési akció, miután kaptam apukámtól 20 kg sárgbarackot, plusz szombat reggel hajnalban - még a család ébredése előtt - elzarándokoltam a Fehérvári úti piacra, hogy vegyek még a lekvárokhoz ezt meg azt, miután előtte éjszaka a netet bújtam, hogy ötleteket gyűjtsek. Mégse végezhette az a rengeteg barack magányosan, minden izgalom nélkül az üvegekben. A kísérletezési kedvből szerencsére nem volt hiány, és bár voltak pillanatok (na jó inkább fél órák), hogy be kellett vetnem Kis Vakondot, annak érdekében, hogy a Mazsolák hagyjanak kicsit alkotni, de végül egész sikeresen zárult a befőzési idény második felvonása. El kell hogy áruljam, nem untam meg, és már alig várom a szilvaszezont :)

Az ötletelésben elsősorban Dr. Oetker és Ízbolygó receptjei segítettek. A levárokról még nem készítettem fotót, de azért felteszem a recepteket, mert lassan vége a barackszezonnak, aztán majd töltök fel képeket is.

A lekvárokat a barátnőimmel teszteltettem egy nőpartin. A lekvárokhoz sütöttem brióst, sütikorongokat, de készítettem sós kenecseket is (lazackrém, sült paprikás padlizsánkrém), mert terhes nőknél, kismamáknál soha nem lehet tudni mit kívánnak meg éppen :). A lekvárok közül legnagyobb sikert talán a banános sárgabarackos és az erdei vegyes gyümölcsös aratta, Szilvit pedig a lazackrém vette le a lábáról, alig akart tőle megválni, ideírom a forrását (Ízbolygó), hátha el akarja készíteni otthon is. Kati hozott rizskochot, mihez jól passzolt az előző nap főzött balzsamecetes szilvaszószom.

A befőzés egyik mellékterméke volt egy igen jól sikerült sárgabarack-krémleves, amit a család minden tagja örömmel, 2 napon keresztül naponta kétszer kanalazott be mézeskalácsdarabokkal megszórva. (Na nem a karácsonyi maradékról van szó, hol van az már, hanem Nagy Mazsola névnapi ajándéka esett végleg áldozatául az éhes gyerek- és Férj szájaknak.)

Aztán akad még a repertoáromban lekváros csirkecomb párolt gyümölccsel és jázminrizzsel is, sörkifli a krumplileveshez, a jolly joker kelttésztából készült óriás mazsolás briós. És még egy maradékkaja: mindig nagy gondban vagyok a megmaradt tojásfehérjékkel, teszem a hűtő egyik polcáról a másikra - mert hogy főzéskor sajnálom kidobni - mígnem aztán megy a süllyesztőbe. Most viszont kapóra jött egy jó kis recept egy aprósüteményes könyvből: kerek kis korongok (eredetileg macskanyelvet kellett volna formázni, de túlságosan is folyós volt a tészta), amikhez jól passzoltak a frissen főzött lekvárjaim. A héten kétszer is készült - másodszorra kevesebb cukorral és fele részben teljes kiörlésű lisztből - és szerintem tovább fogok vele kísérletezni, mert igen egyszerű kis valami.

Végül de nem utolsó sorban kipróbáltam a Stahl Magazinból egy krumplipürét, amit feldobtam egy kis kaliforniai paprikával és a tapasztalatok szerint ezt a pürét hidegen jó enni. Jól illet az egyben sült mustáros-borsos tarjához, aminél szintén nem hátrány, ha éppen hidegen fogyasztjuk.

Meggyes túrópite

Az utóbbi időben dugig van a hűtőnk gyümölccsel: meggy, sárgabarack, őszibarack, ringlószilva, szeder. Piacozom is, kapok is innen-onnan. Egy részéből kiélem befőzési vágyaimat (igen lelkes vagyok, üvegben vannak már a málna és szeder alapúak, a hétvégén pedig üvegbe zártam a sárgabarack alapúakat is, és nagyon jó volt kísérletezgetni, még ha ki is purcantam), másik részét vagy nyersen esszük meg vagy sütiben kötnek ki.

Nagy kedvenc nálam a gyümölcsös süti, akár szögletes tepsiben, akár piteformában sütve. Az egyik nagy klasszikus a poharas joghurtos, ami elronthatatlan és mindig nagyon gyorsan elfogy. Az utóbbi időben mások gasztroblogjain elsősorban az ilyen témájú posztokra fókuszálok, és szép számban találok is olyanokat, amiket vagy azonnal megkóstolnék, vagy magam is szívesen megsütnék. Szörfölésem eredményeként szültem meg ezt a túróspitét, két fontos szempontom volt: legyen benne meggy és túró.

Be kell, hogy valljam, annyira belelendültem pénteken a sütésbe, hogy a túrós után egy élesztős meggyes is kikerült a kezeim alól, ami egyébként Gabojszától lestem el annyi változtatással,hogy szilva helyett meggy került bele, fele részben réteslisztet használtam és a tojásokat lusta voltam szétválasztani, ment bele mind a kettő egészben.

Mind a kettő pikkpakk elfogyott, sőt a túrósnál nagyon kellet igyekeznem, hogy le tudjam fotózni.

Hozzávalók:

10 dkg vaj
10 dkg barnacukor
3 tojás
25 dkg túró
10 dkg natúr joghurt
10 dkg rétesliszt
2 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
meggy

A tojások fehérjét kemény habbá vertem. A puha vajat kikevertem a barnacukorral, majd egyesével hozzákevertem a tojássárgákat. Ehhez jött a túró, majd a sütőporral elkevert liszt és a reszelt citromhéj. Legvégén óvatosan hozzákevertem a tojások kemény habját. Vajjal kikent és kilisztezett 26 cm-es piteformába beleöntöttem a masszát és rászórtam a magozott meggyet. 160 fokon (légkeveréses) készre sütöttem (a teteje aranybarnára sült, és a tűpróbánál nem ragadt rá tészta).

És így sikerült az élesztős meggyes:

Spenótos süllőfilé tésztaágyon

Sajnos ritkán készítek halat, de egy korábbi piacozásom hagyatékaként volt a mélyhűtőben két nagyobb halfilé. A mélyhűtő kiürítési akció keretében ideje volt, hogy ezek a halacskadarabok is a pocakunkban végezzék. Ráadásul az Apósom is nálunk volt, aki nagy pecás, és nemcsak kifogni, hanem megenni is szereti a halakat – a nagy kedvence a keszeg, ami egy rejtély számomra. És ha az Apósom nincs nálunk , rejtély fedné, hogy milyen halból is csináltam a vacsoránkat. Mivel pár hónapja vettem, már nem emlékeztem, hogy pontosan milyen hallal is állok szemben, meg egyébként se vagyok egy nagy halszakértő.

Ennek a receptnek az alapja Szilvi barátnőmtől származik, és Ő istenien tudja elkészíteni. Kicsit variáltam rajta, de a füstölt sajt nagyon hiányzott a tetejéről, sajnos tegnap elfelejtettem venni.

A tésztát roppant egyszerű volt elkészíteni – 3 mese felolvasása közben raktam össze -, és szerintem nemcsak köretként, hanem önmagában is megállná a helyét.

Hozzávalók a halhoz:

8 szelet süllőfilé
20 dkg mascarpone
reszelt citromhéj és citromlé (ízlés szerint, akár el is hagyható)
1 gerezd fokhagyma
só
1-2 szem paradicsom
10 dkg reszelt sajt (ha van, akkor inkább füstölt)
vaj, olaj a sütéshez

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg tagliatelle tészta
1 nagy csokor petrezselyem
6 gerezd fokhagyma
3 ek tejszín
olíva olaj
só

A süllőfiléket besóztam és az olaj-vaj keverékén elősütöttem őket (sajnos kicsit sikerült kiszárítanom). A spenótot felcsíkoztam és vajon megroppantottam (kicsit megsóztam). A kihűlt spenótot belekevertem a mascarponéba, tettem bele kevés reszelt citromhéjat, 1-2 ek citromlevet (mindenki ízlése szerint adagolja) és belereszeltem a fokhagymát. A paradicsomot felszeleteltem (annyi szeletnek kell lenni, hogy a halszeleteket befedje). Az elősütött halat tepsibe rendeztem, rákentem a spenótos krémet, rátettem egy-egy karika paradicsomot, megszórtam sajttal és már mehetett is a sütőbe.

A tésztát sós-olajos vízben kifőztem, illetve dobtam a főzővízbe 3 gerezd fokhagymát. Amíg a tészta főtt összeaprítottam a petrezselymet, lereszeltem a másik 3 gerezd fokhagymát. a petrezselymet és a fokhagymát olíva olajon megfuttattam, rákanalaztam a tejszínt, majd ráöntöttem a kifőtt tésztát, kicsit átkevertem és már ehettük is a megsült halszeletekkel.

Ringlószilva piteformában

Anyukáméknál elkezdett érni a ringlószilva – persze potyogni is, ami gyerekkorunkban legalább 2 hétig állandó feladatot adott -, és kértem is tőle egy zacskóval, hogy végre reprodukálhassam a gundeles főzőesten evett szilvás pitét. Igaz, hogy az nem ringlószilvával készült, de ezen az apróságon igen könnyen túllendültem.

Olyan fém piteformában sütöttem (átmérője: 25 cm), aminek az alja kiszedhető, így a tortát sérülés nélkül, könnyen ki tudtam emelni a formából, és a fém bordázattól sokkal szebb cikkcakkos perem sikeredett, mint a porcelán változattal.

Igazság szerint a puding mennyisége ehhez a formához kicsit sok volt, de aki szereti a pudingot, az nem fog miatta tiltakozni. A szilva mellé került pár szem szeder és ribizli is, inkább csak mutatóba.

Ha valaki a tetején több tésztát szeretne látni (teljesen befedni, rácsozni, ennél több tésztareszeléket szórni), az számoljon hozzá még a tészta hozzávalóihoz kb. plusz 25- 50 %-nyi anyagot.

Hozzávalók a linzertésztához:

20 dkg liszt
14 dkg vaj
6,5 dkg porcukor
1 tojás

Hozzávalók a tetejére:

1 cs. vaníliás pudingpor
2 dl tej
2 dl tejszín
2 ek mascarpone
3 ek cukor
3 kk. barnacukor
1 kk. fahéj
kb. 10 szem ringlószilva
12 szem szeder
pár fürt ribizli

A tésztához a lisztet, a porcukrot és a hideg vajat késbetétes robotgépben morzsásítottam, majd hozzáöntöttem a felvert tojás 2/3-át. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, folpackba csomagoltam és kb. 1 órára betettem a hűtőbe.

Közben megfőztem a pudingot: a 2 dl tejszínt és 1 dl tejet felforraltam. A maradék 1 dl tejben elvegyítettem a pudingport és a 3 ek cukrot. A keveréket beleöntöttem a felforrt tejszínes tejbe és addig kavargattam, amíg be nem sűrűsödött. Amikor kihűlt, belekevertem a mascarponét.

A ringlószilvát cikkekre vágtam, a ribizlit leszemeztem. A barnacukrot összekevertem a fahéjjal.

A tészta ¾ részét belelapítgattam a sütőformába és vaksütéssel elősütöttem. Amikor a tészta félig megsült rákentem a pudingot, rápakoltam a gyümölcsöket és megszórtam a fahéjas cukorral. Végül ráreszeltem a maradék tésztát. A tésztareszeléket megkentem a maradék tojással. Visszatettem a sütőbe és készre sütöttem ( a végén kicsit rágrilleztem, hogy a tésztareszelék szépen megbarnuljon).

Spenót, burgonya - főzelékben (is) jól megférnek

Ismét a Nőklapja Konyha ehavi számából egy recept. Ripszropsz vacsorát kellett csinálnom a váratlanul bejelentkező Apukámnak és az építkezésen megfáradt Apósomnak. Volt otthon krumpli és a délelőtti piacozás szerzeményeként friss spenót, így született meg a spenótos burgonyafőzelék. Nekem nagyon bejött ez a párosítás így főzelék formában.

Az eredeti recept 1 liter tejszínt írt, de ez kalóriában rengetegnek tűnt, és nem is lett volna túl pénztárcakímélő megoldás sem, ezért megelégedtem fél liter tejszínnel, amit 3 dl tejjel öntöttem fel (nem mellékesen nem is volt otthon több tejszínem :) ). A fűszerezés só, fokhagyma, bors és szerecsendió volt, a feltét pedig minikolbászkarikás tükörtojás.

A két Nagypapa körében osztatlan sikert aratott és másnap a Mazsolákkal én is ezt ettem ebédre (azt mellékesen jegyzem meg, hogy NagyMazsola még megkóstolni sem volt hajlandó, de Ő spenót és krumpli terén nem mérvadó).

Sajnos fotó most nem készült.


Hozzávalók:

kb. 80-100 dkg burgonya
kb. 10-15 dkg friss spenót
5 dl tejszín
3 dl tej
só, bors, szerecsendió
2 gerezd fokhagyma
2 tk étkezési keményítő

A burgonyát falatnyi kockákra vágtam, a spenótot felcsíkoztam, a fokhagymát megpucoltam. A tejet és a tejszínt felforraltam, majd beledobtam a burgonyakockákat. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem, illetve belereszeltem a fokhagyma gerezdeket. Amikor a burgonya megpuhult, hozzákevertem a spenót csíkokat és egy pici tejben elkevert étkezési keményítőt. Összeforraltam, 1-2 percig még hagytam rotyogni, és már kész is volt.

Ebéd áramszünet esetére

Múlt héten nem volt áram pár órára a lakásunkban (a várható áramszünetről egy héttel korábban már küldött értesítést az ELMŰ), úgyhogy előző nap olyan ebédet kellett kitalálnom, amit nem kell melegíteni és lehetőleg van otthon hozzá minden, mivel este 9-kor már nem nagyon akartam hozzávalók után szaladgálni. A déli menü zabpelyhes vegyes gyümölcsleves volt hideg tésztasalátával.

Összeszedtem azt, ami otthon volt: a leveshez fagyott cseresznye a mélyhűtőből, képviselőfánkból megmaradt mangó, pár szem ringlószilva, a tésztához egy zacskó tészta, konzerv csemege kukorica, zöldségek. Az öntethez kész majonézt használtam, mivel lusta vagyok cseppenként olajt csorgatni tojás sárgához és egyfolytában kavargatni.

A gyümölcslevesbe eddig soha nem tettem zabpelyhet, de most egy kicsit tartalmasabbra akartam csinálni arra az esetre, ha a tésztasaláta nem jönne be a Mazsoláknak, illetve a gyümölcslevest mindig vaníliás pudinggal szoktam behabarni, de az sajnos nem volt itthon, úgyhogy maradt a hagyományos sűrítő, a liszt (meg is állapítottam, hogy pudinggal sokkal finomabb).

Másnapra mind a kettő fogás jól lehűlt, és kiváló ebéd lett belőlük, bár kicsit feleslegesen küzdöttem, mert fél 12-re újra volt áram.

Hozzávalók a gyümölcsleveshez:

kb. 70-80 dkg vegyes gyümölcs (nálam éppen cseresznye, mangó, ringló szilva)
1 pohár tejföl
1 ek liszt
1-2 marék zabpehely
pár szem szegfűszeg, egész fahéj
cukor ízlés szerint

Amikor a víz felforrt, beledobtam a fűszereket és pár evőkanál cukrot, és pár percig tovább forraltam. Először a fagyott cseresznyét főztem bele, aztán a kis darabokra vágott szilvát, a felkockázott mangót pedig csak azt megelőzően tettem bele, hogy beleengedtem volna a tejfölös habarást. A habarás beleöntése után beleszórtam a zabpelyhet, addig forraltam, amíg a tejföl csomócskák el nem tűntek. Ilyenkor szoktam még utóízesíteni, ha nem tettem bele elég cukrot.
Jól behűtöttem.

Hozzávalók a salátához

30 dkg szarvacskatészta

½ piros kaliforniai paprika
½ doboz konzerv csemege kukorica
10-15 szem fekete olajbogyó
½ kígyóuborka
2 szál újhagyma

3 vékony szelet feketeerdei sonka

Hozzávalók az öntethez:
½ doboz tejföl
½ doboz natúr joghurt
kb 1-2 ek Extra Univer majonéz
kb. 1-2 ek sima majonéz
1 tk dijoni mustár
bors
pár csepp citromlé

A tésztát olajos sós vízben megfőztem és kihűtöttem. A paprikát és az uborkát apró kockákra vágtam, az újhagymát felkarikáztam, az olajbogyót megfeleztem, a kukoricáról leöntöttem a levet, a sonkát felcsíkoztam. A zöldségeket és a sonkát hozzákevertem a tésztához.

Az öntethez kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat, majd hozzáöntöttem a tésztás zöldségekhez.

Jól lehűtöttem.

Citromkrém, mangó, égetett tészta

Régóta kacérkodtam a képviselőfánk-sütés gondolatával. Láttam már gyümölcskrémeset, cukrászdákban majdnem mindig ott van a pult mögött a hagyományos vaníliás-tejszínes, de sós töltelékessel is találkoztam már valamelyik konyhamagazinban. Múlt héten egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nőpartit tartottunk a barátnőimmel, és ez adta a végső lökést, gondoltam megörvendeztetem őket egy kis desszerttel.

A képviselőfánkkal úgyis az a baj, hogy alkalom kell hozzá. Legalábbis eddig úgy gondoltam, de most hogy megsütöttem, felül kell bírálnom a nézetem. Könnyű tészta, üde gyümölcsös töltelék … végül is ez a kombináció bármikor jöhet. És a tészta pikkpakk megvolt, talán még egy kevert tésztánál is egyszerűbb, de biztos, hogy nem bonyolultabb. Már csak egy jófajta nyomózsákot kell beszereznem, mert a sajátomra annyira megharagudtam, hogy a kukában landolt a sütés után.

Véletlenül volt otthon egy érett, finom mangó. Van egy klassz zöldséges a XI. kerületben a Polgármesteri Hivatallal szemben, néha úgy érzem, hogy itt aztán mindent lehet kapni. Sajnos ritkán jutok el, mert már nem esik útba, de múltkor, amikor ott jártam egy mangó is a kosaramban landolt. Itthon még nem igazán láttam olyat, amit szívesen meg is vettem volna: vagy tök zöldek voltak vagy már rohadó félben lévők.

A mangó nagyon jól illet a citromkrémhez, a citromkrém pedig az égetett tésztához, szóval minden összepasszolt.

Amikor a tésztát kettévágtam, teljesen üreges volt, gond nélkül be lehetett tölteni a krémet és egy kis tejszín is elfért volna még benne, de az lustaságból elmaradt, csak a fotózott példányba fújtam egy keveset NagyMazsola reggeli habtejszínéből. És persze a gyümölcsnek is volt elég hely benne.

A tészta receptje a Nők Lapja Konyha július-augusztusi számából való.

Hozzávalók a tésztához (14 darab közepes méretű fánk lett belőle):

15 dkg Ráma margarin
15 dkg liszt
1,5 dl víz
1 kk cukor
1 kk só
4 tojás

Hozzávalók a töltelékhez:

1 csomag vaníliás pudingpor
2 dl tej
2 dl tejszín
3 dk cukor
1 citrom reszelt héja
½ citrom leve
10 dkg mascarpone krémsajt
1 mangó

A tésztához a vizet, a cukrot, a sót és a margarint egy lábasban felforraltam, majd hozzáadtam a lisztet, párat kevertem rajta, de elég gyorsan elvált az edény falától a tészta, úgyhogy késznek nyilvánítottam. Lehúztam a tűzhelyről és egyenként beleütöttem a tojásokat. Igyekeztem folyamatosan keverni, mert azt olvastam, hogy úgy lesz a tészta üreges.

Nyomózsákból sütőpapírral bélelt tepsibe nyomtam a tésztahalmokat,elég helyet hagyva közöttük, mert sütés közben megnőnek. 200 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütöttem (amíg szép világos barna nem lett).

Közben elkészítettem a krémet. A tejszínt felforraltam, a pudingport összekevertem a tejjel és a cukorral, és a reszelt citromhéjat is beleszórtam. A pudingos tejet beleöntöttem a tejszínbe és addig kevertem amíg be nem sűrűsödött. Amikor lehúztam a tűzről, belecsavartam a fél citrom levét. Amikor teljesen kihűlt, beledolgoztam a mascarponét.

A mangót meghámoztam és apró kockákra vágtam.

A kihűlt tésztákat félbevágtam, az alsó részébe betöltöttem a citromkrémet, megszórtam a felkockázott mangóval, visszatettem a tetejét és már ehettük is (egy kis hűtés biztos nem ártott volna neki, de addig nem tudtunk várni, mert kezdődött a nőparti).

Fejtett bableves burgonyás pogácsával

Szeretem a tartalmas leveseket, amikhez már csak valami könnyű másodikat vagy desszertet kell készíteni. Nem mértem dekára pontosan leves hozzávalóit, és csak utólag próbáltam megsaccolni, de végül is csak a leves mennyisége változik, ha növeljük vagy csökkentjük a mennyiségeket.

Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy gyűjtöm azokat a pogácsarecepteket, amik felülmúlják a cukrászdai változatokat (nem vagyok nagy pogácsasütő és ha ingerenciám van rá, általában cukrászdában szerzem be). Eddig Ízbolygó juhtúrós pogácsája vitte a prímet, de most Bereznay Tamás burgonyás pogácsája lépett a dobogó csúcsára. A tésztáját előző este össze kell gyúrni, és másnap már csak a sütéssel kell foglalkozni. Másnap is finom volt, nem száradt ki, valószínűleg a benne lévő gigantikus vajmennyiségnek köszönhetően.

A napokban készített lángos is jól passzolt volna a leveshez. Zsófiéknál vacsiztunk - amikor egy kis palacsintázásra csábítottam -, és azt gondoltam, hogy végre kipróbálom rajtuk Bereznay Tamás lángos receptjét is, mivel maradt még a pogácsához főzött krumpliból (eddig valahogy nem volt kedvem úgy nekilátni a lángos sütésnek, hogy „csak” Férjjel és a Mazsolákkal eszünk belőle). Számomra a lángos olyan társasági kaja, mindenki kenecseli, falatozza és közben jókat lehet beszélgetni, netalántán sörözni vagy borozni.

Hozzávalók a leveshez:

Kb. 20 dkg fejtett bab
3 kockára vágott sárgarépa
1 nagyobb falatnyi kockára vágott burgonya
1 közepes paradicsom
½ tv paprika
1 pár virsli
kb. 10 cm füstölt kolbász
1-2 marék „dörzs tarhonya” (Gyermelyi)
½ fej aprított hagyma
½ tk őrölt pirospaprika
1-1,5 ek liszt
só
2 ek aprított petrezselyem
1 babérlevél
3-4 levél zeller
1 tk pirosarany

A babot feltettem főzni sóval, babérlevéllel, a hámozott és kis darabokra vágott paradicsommal és feldarabolt paprikával. Közben feltettem a tarhonyát külön vízben főni és az aprított hagymából, lisztből, pirosparikából és piros aranyból rántást készítettem.
Amikor félig megfőtt a bab, akkor hozzáadtam sárgarépát, a zeller zöldet és a felaprított petrezselymet. A kolbászt hosszában félbe vágtam és felkarikáztam. Kevés olajon kisütöttem a zsírját. A virslit felkarikáztam.
Mielőtt a leves készre főtt volna, beletettem a felkockázott burgonyát, aztán jöhetett a kolbász (zsírjával), a virsli és végül a rántás. A legutolsó lépés az volt, hogy beletettem a puhára főtt tarhonyát. Kevés tejfölt tehetünk rá tálaláskor.

Hozzávalók a burgonyás pogácsához

20 dkg főtt, áttört burgonya
35 dkg liszt
20 dkg vaj
1,75 dkg élesztő
0.25 dl tej
2 dkg porcukor
2 dkg só
2 tojássárga

A tejet meglangyosítottam, belekevertem a porcukrot és felfutattam benne az élesztőt. A burgonyát, a vajat, a tojássárgáját, a sót összekevertem robotgéppel. A masszához hozzágyúrtam a lisztet és az élesztős tejet. Éjszakára hűtőbe tettem. Másnap reggel átgyúrtam, kisodortam és NagyMazsola segítségével kiszaggattam. Mielőtt a sütőbe tettem, hagytam kicsit kelni (kb. 15-20 percig). 200 fokos sütőben kb. 15 percig sütöttem.

Variációk málnalekvárra

A múlt hétvégén Apósoméktól kaptunk 6 láda málnát (aki jártas málnaszedésben, az tudja, hogy a málnát egy sorban kell ládába tenni, hogy ne nyomódjanak össze a szemek, de azért így tetemes mennyiségnek számított ez a 6 láda). Egy részét a Mazsolák falták fel még a ládából frissiben, rájártak mint a méhecskék a virágporra vagy mi. Került a fagyasztóba is – nagyon jó lesz elővenni majd ínséges időkben, feldobja a banán-narancs-alma téli hármasát.

De még mindig ott volt vagy 3 kilónyi gyümölcs, ami elképzelésem szerint előbb vagy utóbb üvegben kellett, hogy végezze. Idén nem szörpre, hanem inkább lekvárra szavaztam, és máris azon agyaltam, hogy mivel is párosíthatnám össze a málnát, hogy kicsit érdekesebb legyen a végeredmény. Keresgéltem a neten és a Dr. Oetker honlapján ráakadtam pár használható ötletre.

A málna-ribizli párosításban egészen biztos voltam, ahhoz jött a málna nektarinnal és egy vegyes gyümölcs kombináció.

Mivel a piacra csak hétköznap tudtam kijutni, és nem akartam, hogy a málna megromoljon, 2:1 arányban (2,5 kg málna : 1,25 kg cukor) bekevertem kristálycukorral, krumplinyomóval kicsit összetörtem és felhasználásig a hűtőbe tettem pihenni.

A piacon vettem áfonyát, ribizlit, epret, meggyet, nektarint is, úgyhogy jöhetett a kotyvasztás. Egyedül a ribizli tisztítása volt macera, a többi már pikkpakk ment, mivel a lekvárokat alig kellett pár percig rotyogtatni.

Az eredmény az igen kritikus Húgom és Zsófi barátnőm szerint is remek lett. Nem volt nehéz Zsófit rábeszélnem arra, hogy süssünk hozzá pár palacsintát, csakhogy megkóstolhassuk. Remélem, hogy az élénk rózsaszín-piros színűket télig őrizni fogják, mert a tavalyi változat csúnyán bebarnult.

Málnalekvár nektarin darabokkal

50 dkg nektarin (tisztítva, apró darabokra vágva)
120 dkg málna-cukor keverék
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Extra 2:1

Összekevertem a hozzávalókat és forrástól számítva - folytonos keverés mellett - kb 3-5 percig főztem. Elvegyítettem benne kb. 1 kiskanál szalicilt, majd üvegekbe mertem, celofánnal és csavaros tetővel lezártam, pár percre fejre fordítottam, majd mehetett a száraz dunsztba.

Erdeigyümölcs lekvár

25 dkg ribizli
25 dkg áfonya
25 dkg eper
20 dkg meggy
90 dkg málna-cukor keverék
1 tk citromsav
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1

A gyümölcsöket megmostam, a meggyet kimagoztam, az epret feldaraboltam. A málna-cukor keverékéhez hozzákevertem a többi gyümölcsöt és a dzsemfixet. Kicsit édesnek találtam, ezért kevertem hozzá egy teáskanál citromsavat. Kicsit még pépesítettem rajta merülőmixerrel, de csak annyira, hogy maradjanak benn jócskán gyümölcsdarabok.
Forrástól számítva - folytonos keverés mellett - kb 3-5 percig főztem. Elvegyítettem benne kb. 1 kiskanál szalicilt, majd üvegekbe mertem, celofánnal és csavaros tetővel lezártam, pár percre fejre fordítottam, majd mehetett ez is a száraz dunsztba.

Ribizlis málna dzsem

4,5 dl ribizlilé (kb. 70-75 dkg gyümölcsből lett ennyi)
90 dkg málna-cukor keverék
2 tasak vaníliás cukor
5 dkg cukor
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Extra 2:1

A ribizlit megmostam, megtisztítottam, majd gyümölcscenrifugán kétszer átnyomtam. A ribizli levet hozzáöntöttem a málna-cukor keverékhez, beleszórtam a vaníliáscukrot, és mivel kóstolás után egy kicsit savanyúnak gondoltam, tettem még bele 5 dkg cukrot. Hozzákevertem a dzsemfixet, majd ugyanúgy jártam el mint az előző két esetben.

2 napig voltak a lekvárok száraz dunsztban.

Császármorzsa házi meggylekvárral és vaníliafagyival

Hozzávalók:

25 dkg búzadara
3 db tojás
8 dkg cukor
10 dkg vaj
5 dl tej
csipet só
1 citrom
meggylekvár
vaníliafagyi

A tojásokat kettéválasztottam és a sárgákat a cukor felével és a vaj felével habosra kevertem. Majd jöhetett a tej, a citrom reszelt héja, a só és a búzadara. Végül a tojások fehérjéből a maradék cukorral kemény habot vertem és azt is hozzákevertem a masszához (utólag észrevettem, hogy a recept ír hozzá szódavizet, de arról teljesen elfelejtkeztem, de tulajdonképpen nem is hiányzott belőle. Annyi szóda kellett volna bele, hogy sűrű tésztát kapjak).

Egy nagyobb méretű serpenyőben felmelegítettem a vaj felét és beleöntöttem a massza felét. Kevergettem, sütögettem, pirítgattam (kóstolgattam) amíg morzsás nem lett. Majd ugyanígy kisütöttem a másik felét is.

A hideg vaníliafagyi nagyon jól passzolt a langyos morzsához, a meggylekvár pedig adott neki egy kis fanyar ízt. Így együtt látványnak sem volt rossz.

Variációk krémlevesre

Sárgarépa-krémleves

Hozzávalók:
1 kisebb fej hagyma
5-6 szál (nagyobb) sárgarépa
3 dkg vaj
1 dl tejszín
só, fehérbors
10 dkg fekete erdei sonka (füstölt sonka)
4 szelet kenyér

A sárgarépát felkarikáztam és vajon megfuttattam. Felöntöttem kb. 8 dl forró vízzel és a tejszínnel. Beledobtam a megpucolt hagymát egészben, sóztam, borsóztam. Amíg a leves főtt, addig a sonkát felcsíkoztam és kevés olajon megpirítottam. Amikor a sárgarépa megpuhult, a hagymát kivettem és a levest összeturmixoltam. A kenyeret megpirítottam hozzá és már kanalazhattuk is. Majdnem akkora sikert aratott a Mazsoláknál, mint a kukorica-krémleves.

Kukorica-krémleves

Hozzávalók:

50 dkg morzsolt, főtt kukorica (+15 dkg levesbetétnek)
1,5 dl tejszín
4 dkg vaj
só, bors
mini mozzarellagolyók
(opció: kapor)

A vajat megolvasztottam, majd ráöntöttem a kukoricát, kicsit kavargattam, aztán felengedtem forró vízzel és a tejszínnel. Sóztam, borsoztam. Amikor a kukorica megpuhult, összeturmixoltam az egészet, majd sűrű szitán átpasszíroztam (nem szeretek ilyen műveletekkel pepecselni – a túrót sem szoktam áttörni – de itt mindenképpen megérte, finom krémes lett). Mini mozzarellagolyókkal és főtt kukoricával ettük levesbetét gyanánt, de már akkor tudtam, hogy pirított sonkacsíkokkal lenne isteni (másnap a sárgarépa-krémlevesnél bepótoltuk). Az eredeti recept kaprot is ír hozzá, de egyrészt nem volt otthon, másrészt állítólag egy sorban áll allergia szempontjából a mogyoróval, úgyhogy inkább elhagyom minden ételből NagyMazsola érdekében

Áfonya-málna-krémleves

Hozzávalók:
30 dkg áfonya
15-20 dkg málna
50 dkg joghurt
4 dl tej
3-4 evőkanál akácméz
½ citrom leve

Az összes hozzávalót beleszórtam a turmixgépbe, pár percig zúgattam és már kész is volt az ebéd fele. Most nem vacakoltam azzal, hogy leszűrjem, passzírozzam, de engem nem is zavartak benne a magok.

Ennek a receptnek az alapjai is Bereznay Tamástól származik.

A főzési kedvem visszatért

Az utóbbi időben gyakran főzök Bereznay Tamással. Na jó ez egy kis túlzás, csak a szakácskönyvét forgattam kicsit sűrűbben. Ha Nők Lapját veszek, az első között van, hogy megnézzem mi főzött ki Bereznay Tamás arra a hétre.
Egyébként az utóbbi két hétben főzés terén egész jól teljesítettem az eddigi lustaságomhoz képest. És nemcsak a főzési kedvem tért vissza, de megterveztem konyhai ténykedéseim új színterét is, ahol remélem évekig fogok a fakanalaimmal, serpenyőimmel – és remélhetőleg új ötleteimmel - sürögni-forogni.
A főzési kedvem visszatérésében azért jócskán segített, hogy múlt hétfőn kismama napot tartottunk Nagykovácsiban, ahol az aktuálisan terhes vagy terhes és gyerekes vagy tehermentes, de gyerekes barátnőimmel gyűltünk össze. A gyerekek remekül elmolyoltak egymással, voltak akik még a délutáni alvásukról se mondtak le, csakhogy legyen időnk egy kis felhőtlen (felnőtt) beszélgetésre is és egy nagy tál meggy és eper befalására.
Az ebéd megfőzését magamra vállaltam, mivel a többiek a hétvégén nálam elfoglaltabbak voltak. Meg kell, hogy állapítsam, sok embernek (is) szeretek főzni, és a barátnőim szerencsére szeretik, ha a konyhában tüsténkedek és részesei lesznek az eredménynek.
A menü első fogása lencseleves volt,amihez a virslit még útközben be kellett szerezni, így nem a levesben főtt, a tejföl beszerzéséről pedig jól elfelejtkeztem, de ez azt hiszem nem okozott senkinek problémát.
A második fogás egészben sült csontos tarja volt, amit 100 fokon sütöttem este 10-től reggel 8-ig, úgyhogy volt ideje megpuhulni (a gyerekeknek pedig a tarjával együtt sütött csirkemell járt). A husihoz Szilvi készítette krumplipürét és görög salátát. A desszert pedig vargabéles lett volna, ha ezek után belénk fért volna, úgyhogy a gyerekekkel együtt elcsipegettük uzsonnára.
És ha már a Barátnőimnek ilyen visszatért lelkesedéssel főztem, Férjet sem akartam kihagyni a jóból: Neki zsályás karajt és borsós krumplipürét készítettem hétfő ebédre. Apüré zöld színe első körben elrémísztette, és azt gondolta, hogy biztos haragszom rá, ha spenóttal akarom etetni, de aztán az első falat után megnyugodott, hogy egész finom kis pürét kapott, még ha a színe ijesztőre is sikerült (legalábbis számára, mert gyönyörű élénkzöld színe engem inkább vidámított).
Hétfőre a desszert (vargabéles)és Férj ebédje született az említett szakácskönyvből.
A lelkesedésem a hét további részében sem csökkent: csináltam kukorica-krémlevest, tökfőzeléket, sárgarépa-krémlevest és császármorzsát. Ezek közül a sárgarépa-krémleves a kakukktojás, mert azt Zsófi barátnőmtől tanultam, a többi szintén Bereznay Tamástól voltak.
A sárgarépa-krémlevesnek gyönyörű színe lett és pirított sonkacsíkokkal isteni lett, ahogy a kicsit édeskés leves és az enyhén sós sonkacsíkok keveredtek. A pirítós pedig kellemesen roppant hozzá.
A kukorica-krémleves annyira jól sikerült, hogy vacsorára csak egy tányér maradt, de Nagymazsola igen nagylelkűen megosztotta Férjjel, így együtt kanalazták be, igen jóízűen, sőt ebédkor Nagymazsola még szóvá is tette, hogy ez nagyon-nagyon jól sikerült kis leves lett. A levesbetét szemes kukorica és egy kis mozzarella sajt volt. A sonkacsíkok csak utólag jutottak eszembe, hogy milyen jól passzolt volna hozzá, de nagy baj nem történt, mert másnap a sárgarépa-krémlevesből már ki nem hagytam volna.
Férjet vanília fagylalttal és házi meggylekvárral díszített császármorzsával próbáltam elvarázsolni a múlt héten, és azt hiszem sikerült, mert az utolsó morzsáig megette, igen elégedett képet vágott és még szóban is megdicsért. A császármorzsánál igazából a tálalási – körítési – ötlet volt saját, a receptet alapvetően követtem.
És akkor most jöjjenek a receptek! Az egyszerűség kedvéért külön post(ok)ban összegyűjtve.