Tetemes lemaradás

Igen tetemes hátralékot halmoztam fel receptügyileg, illetve feltöltésügyileg, pedig még fotót is készítettem jónéhányról.

Folytatódott a nagy befőzési akció, miután kaptam apukámtól 20 kg sárgbarackot, plusz szombat reggel hajnalban - még a család ébredése előtt - elzarándokoltam a Fehérvári úti piacra, hogy vegyek még a lekvárokhoz ezt meg azt, miután előtte éjszaka a netet bújtam, hogy ötleteket gyűjtsek. Mégse végezhette az a rengeteg barack magányosan, minden izgalom nélkül az üvegekben. A kísérletezési kedvből szerencsére nem volt hiány, és bár voltak pillanatok (na jó inkább fél órák), hogy be kellett vetnem Kis Vakondot, annak érdekében, hogy a Mazsolák hagyjanak kicsit alkotni, de végül egész sikeresen zárult a befőzési idény második felvonása. El kell hogy áruljam, nem untam meg, és már alig várom a szilvaszezont :)

Az ötletelésben elsősorban Dr. Oetker és Ízbolygó receptjei segítettek. A levárokról még nem készítettem fotót, de azért felteszem a recepteket, mert lassan vége a barackszezonnak, aztán majd töltök fel képeket is.

A lekvárokat a barátnőimmel teszteltettem egy nőpartin. A lekvárokhoz sütöttem brióst, sütikorongokat, de készítettem sós kenecseket is (lazackrém, sült paprikás padlizsánkrém), mert terhes nőknél, kismamáknál soha nem lehet tudni mit kívánnak meg éppen :). A lekvárok közül legnagyobb sikert talán a banános sárgabarackos és az erdei vegyes gyümölcsös aratta, Szilvit pedig a lazackrém vette le a lábáról, alig akart tőle megválni, ideírom a forrását (Ízbolygó), hátha el akarja készíteni otthon is. Kati hozott rizskochot, mihez jól passzolt az előző nap főzött balzsamecetes szilvaszószom.

A befőzés egyik mellékterméke volt egy igen jól sikerült sárgabarack-krémleves, amit a család minden tagja örömmel, 2 napon keresztül naponta kétszer kanalazott be mézeskalácsdarabokkal megszórva. (Na nem a karácsonyi maradékról van szó, hol van az már, hanem Nagy Mazsola névnapi ajándéka esett végleg áldozatául az éhes gyerek- és Férj szájaknak.)

Aztán akad még a repertoáromban lekváros csirkecomb párolt gyümölccsel és jázminrizzsel is, sörkifli a krumplileveshez, a jolly joker kelttésztából készült óriás mazsolás briós. És még egy maradékkaja: mindig nagy gondban vagyok a megmaradt tojásfehérjékkel, teszem a hűtő egyik polcáról a másikra - mert hogy főzéskor sajnálom kidobni - mígnem aztán megy a süllyesztőbe. Most viszont kapóra jött egy jó kis recept egy aprósüteményes könyvből: kerek kis korongok (eredetileg macskanyelvet kellett volna formázni, de túlságosan is folyós volt a tészta), amikhez jól passzoltak a frissen főzött lekvárjaim. A héten kétszer is készült - másodszorra kevesebb cukorral és fele részben teljes kiörlésű lisztből - és szerintem tovább fogok vele kísérletezni, mert igen egyszerű kis valami.

Végül de nem utolsó sorban kipróbáltam a Stahl Magazinból egy krumplipürét, amit feldobtam egy kis kaliforniai paprikával és a tapasztalatok szerint ezt a pürét hidegen jó enni. Jól illet az egyben sült mustáros-borsos tarjához, aminél szintén nem hátrány, ha éppen hidegen fogyasztjuk.